Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-01 / 49. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 505 emelte azon körülmény, hogy ebben országos hírű kitűnőségek, mint közreműködő szereplő egyének vettek részt és hogy a rendező-bizottság Szegedi Kis István emlékének feltámasztását, a Debrecenben létesítendő magyar protestáns egyetem eszméjével hozta kapcsolatba. Az ünnepély reggel 8 órakor a templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét. A templom zsúfolásig megtelt ájtatos közönséggel. Az oltár körül felállított székeken és első padsorokban ott ültek: Balogh Ferenc debreceni theol. tanár, dr. Ferenczy Gyula; debreceni theol. tanár, Jánossy Zoltán debreceni, Szabolcska Mihály temesvári, Bereck Sándor szegedi, Takács Károly ceglédi, Szügyi Dániel dévaványai, Turgonyi Lajos, Gergely Antal mezőtúri, Lie. Lencz Géza újvárosi stb. lelkészek; a debreceni, ceglédi, szegedi ev. ref. egyházak küldöttségei főgondnokuk élén, a vidéki vendégek, a mezőtúri városi tanács, főgymnasiurn, felsőbb leánynevelőintézet, iskolák és testületek képviselői és díszes úri hölgyközönség. Az istentisztelet énekkel vette kezdetét, Szegedi Kis Istvánnak az énekes könyvben a 73. szám alatt foglalt énekéből az 1. 2. 3. verset nagy buzgósággal, ritka szabatossággal, szépen, lelkesen énekelte, művészi orgonakiséret mellett, a több ezer főre rugó ünneplő közönség. E sorok iróján mondhatatlanul mély meghatottság vett erőt, midőn a körülötte ülő tisztes vén kurucok ajkán megzendülni hallotta azt az éneket, melyet a Luther Márton által személyesen ismert és nagyrabecsült magyar reformátor maga szerzett s melynek első verse így hangzik: „Jövel Szent Lélek Isten! Tarts meg minket igédben ! Ne legyünk setétségben, Maradjunk igaz hitben". Meghatottságom a megrendültségig, majd az elragadtatásig fokozódott, midőn ez ének dallamának egyes tételeiben arra a dallamra ismertem, melyre mi lutheránus tótok, „Mária magyar királynő énekét" a mohácsi vész óta énekeljük. Ez ének szövegét — az egyházi hagyomány szerint — maga Luther Márton írta német nyelven II. Lajos magyar király özvegyének vigasztalására. Hogy dallamát honnan vette ? arra megtaláltam a feleletet most, midőn a Szegedi Kis István-féle éneket a mezőtúri evang. ref. templomban énekelni hallottam. E dallam magyar eredetét bizonyítja az is, hogy Kermán Dániel, a ki II. Rákóczi Ferenc seregének zászlaját megáldotta a zsolnai templomban s a ki 9 évi fogság után a pozsonyi vár börtönében, mint magyar vértanú halt meg az 1740-ik évben, ugyanerre a dallamra írta meg „Mária magyar királynő" énekét tót nyelven. A különbség a Sz. K. J. és a Luther, illetve Kermán által használt dallam közt az eltérő versidom mellett az, hogy míg a mait a kálvinista-magyarok németes felütéssel, éneklik, mi lutheránus tótok a „Mária magyar királynő" énekét hangsúlyos magyar beosztással énekeljük negyedfélszáz esztendő óta! Ezután szószékre lépett Jánossy Zoltán debreceni lelkész. Beszédjének tervezetében abból indult ki, hogy a hazára borult gyászos időben vigasztaló, mennyei fénysugárként hatol be a magyar lelkekbe a Szegedi Kis István emlékezetére rendezett eme kegyeletes ünnepély. Azután a nagy reformátor tanítványának, Skaricza Máténak feljegyzései alapján, megrajzolta az ő jellemét, mint a ki a világosságnak volt rendíthetetlen bajnoka. Majd felolvasta a textnsul választott Ézsaiás 45. 5. 7-ben foglalt emez igéket: En vagyok az Úr és nincsen nálamnál több Isten, ki a világosságot formáltam és a setétséget teremtettem". Rámutatott a tudományellenes hitnek és hitellenes tudománynak közös forrására, gyarlóságaira s végleges legyőzetósére azon Istenbe vetett tudományos, vagyis észszerűségen alapuló hit által, a ki „világosságok atyjának" neveztetik s a ki szent Fiát azért küldte a világra, hogy „a világnak világossága" legyen s azokat, a kik őt követik — a tudatlanság, a képmutatás, a gonoszság, a lelki rabság, a háborúság, a boldogtalanság, a bűnhalál és a kárhozat setétségéből, — átvezesse igazi hittel párosult tudás, őszinteség, emberek iránti jóakarat, békességszeretet, boldogság, erény, élet és örök üdvösség világosságának országába. Végül oda concludált, hogy annak a világosságnak, melyet Szegedi Kis István a XVI. században képviselt, a Debrecenben felállítandó protestáns egyetemben kell állandó hajlékot, központot teremteni. i Ima után az ifjúsági énekkar „Isten kinek egy szavadra lőn a roppant mindenség" kezdetű éneket adta elő négy hangon, nagy hatással. Majd rázendítette az egész gyülekezet a 78. ének eme versét: „Vess gátat immár Uram a setétnek! Fényljék szivünkben mint égi szövétnek Az Ür Jézus tiszta tudománya, Légyen vezérünk az ő szent nyomdoka; Erdeme : üdvösségünk szerző oka, Szent törvénye életünk kormánya." Ez ének hangjai közben oszlott a közönség, az ajtóknál felállított perselyekbe dobván azt, a mit a Debrecenben felállítandó protestáns egyetemre Istennek tetsző áldozatul szánt. Délután 3 órakor a Központi kaszinó nagytermében hangverseny volt igen érdekes programmal. A hangversenyt a főgymnasiumi énekkar nyitotta meg. Azután Balogh Ferenc debreceni theologiai tanár szabad előadást tartott Szegedi Kis Istvánról. Érdekesen ecsetelte az ő korát, életének történetét, neveltetését, Luther és Melanchtonhoz való viszonyát. Új volt előadásában az, hogy Szegedi Kis Istvánt, a Wittenbergből lett hozzájövetele után Tasnád helyett Csanádon szerepelteti. Különösen kiemelte az ő temesvári tartózkodásának nagy jelentőségét és az ő pártfogójának, Petrovics Péternek nemes jellemét. Martinuzzi ármánykodásának tulajdonítja azt, hogy e buzgó magyar protestáns és hatalmas férfiú, Temesvárott Szegedi Kis István lángelméje által egy protestáns egyetem alapjait meg nem vethette. Megragadó vonásokkal ecsetelte Losonczy István tragédiáját és az általa elűzött reformátor megmenekülésében megnyilatkozott isteni gondviselés csodálatos utait. Fokozódó érdeklődéssel hallgatta a közönség Debrecen város történetbúvárának előadását, Szegedinek mezőtúri, gyulai, ceglédi, tolnai, laskai, kálmáncsehi tartózkodásáról az ő megrágalmaztatásáról, rabságáról, szenvedéseiről, végül a gyulai kereskedő, Mező Ferenc kegyes felesége által lett kiszabadíttatásáról és Ráckevén töltött utolsó éveiről. Az életrajzi adatokat két irányban tett érdekes megjegyzéseivel egészítette ki. Kiemelte Szegedi Kis István irodalmi működésének nagy jelentőségét, a ki az ő hű tanítványa, Skaricza Máté révén, halála után művei által európai hírnévre tett szert. Azután megemlékezett egyik mezőtúri származású tanítványáról, a Farkas családból eredő Túry Pálról, a kit Szegedi Kis István halála után, a helvét hitvalláshoz szigorúan ragaszkodó pártemberei Sárospatakra hívtak meg tanárul akkor, midőn ott az ágost. hitvallás hívei kezdtek tért foglalni. Felemlítette azt, hogy a szigorú kálvinizmus hívei mily szemrehányást tettek a sárospatakiaknak, azt mondván: „ha az unitáriusokat elűztétek, hogyan tűrhetitek meg az ág. hitvallásúakat, a kik németek és tótok. És — úgymond — ha Túry Pálnak a kálvinizmus érdekében szerzett érdemeit semmi egyéb nem hirdetné, hirdeti azt ama tőle meg-