Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-01 / 49. szám

504 1905 Előző napon, t. i. nov. 22-én indult el Justli Gyula képviselőházi elnök Budapestről több képviselő s egyéb lelkes csatlakozók társaságában; útjában több helyütt — főleg azonban Ipolyságon — ünnepélyes üdvözlések után Korpona városa, este, a nagy naphoz méltóan, belső s külső fénynyel fogadta a megjelenteket. November 23-án reggel 9 órakor a korponai ág. hitv. ev. templomban ev. ünnepi istentisztelet volt magyar nyelven, a mikor is egy vallásos s hazafias tartalmú egyházi ének keretébe illesztve, oltári szolgálatot végzett (ima s textus, I. Kir. VIII., 56—58.) a helybeli ág. hitv. ev. lelkész: Kiiment Lajos, szószéki beszédet pedig: Sztehló Gerő besztercebányai ev. lelkész mondott, Dániel próf. XII. 3. alapján arról, hogy Bocskay István magyarhoni történelmünk egén a legragyogóbb csillagok egyike volt, ki fénylett: 1. mint szabadsághős, 2. mint hitbajnok. Magyar hazafias hévvel, sok költői, kevesb bibliai virággal ékesített. de mindamellett ev. protestáns lelkesedéssel előadott e beszédet nagy figyelemmel hallgatta az eléggé nagy templomot zsúfolásig megtöltött s közel és távolból egybe gyülekezett közönség valláskülönbség nélkül. Jelen volt a helybeli r. kath. apátplébános is vagy 7 vidéki tiszttársával; az illustris országos és megyebeli kiküldöttek díszmagyarban ; megjelent számos ev. egyházi felügyelő s tanügyi férfiú, — ev. lelkész pedig jelen volt számszerint 21, kiknek fele Luther öltönyt is hozott s magára öltött és az ünnepély lefolyása alatt viselt. Az ev. papok névsora ez : Händel Vilmos honti ev. főesperes, Krupec István alesperes, Fuchs János esp. főjegyző, Kell Samu, Kramár Samu, Blaskovics Miliduch, Dedinszky Aladár, Dianovszkv János, Holéczy Zsigmond, Fuchs Samu, Bernáth Pál, Jamriska Hontból, Vitális Gyula, Hurthay György, Sztehló, Zsolticky, Jeszenszky, Droppa Zólyomból s Kovácsy Kálmán és Holéczy János a pesti ev. esperességböl. Hontvármegye, s Zólyomvármegye, Ipolyság és Selmecbánya méltóan volt képviselve politikailag. Az istentisztelet után ünnepélyesen vonult a közönség — a megeredt s estig folyó esőben is lelkesedve — a szép s új városháza dísztermébe, a hol Czobor László honti alispán — Korpona sz. kir. ősrégi város történetére utaló rövid elnöki megnyitót ékesszólóán mondván, Hollady Nándor korponai új polgármester pedig a küldöttségeket — közöttük a hajdú városokat is — üdvözölvén: következett az ünnepély egyik főnevezetességű pontja, tudniillik Matunák Mihály breznóbányai r. kath. plébános, a Szent-István társulat tud. és irod. oszt. rendes s a műemlékek orsz. bizottsága lev. tagjának nyomtatásban is megjelent felolvasása. A felolvasásra, mely Károlyi Árpád és Fraknói Vilmos müveiből van összeállítva s a „korponai országgyűlés 1605. évi november-december" címet visel, még visszatérünk. Addig azonban folytatjuk a továbbiak leírását. A városház dísztermében lefolyt ünnepély után, a közönség a r. kath. templomba menet a templomi bejáratnál programm szerint meghallgatta még a polgármester beszédét az emléktábla leleplezésénél. A város közönsége ugyanis azt a helyet, a hol az országgyűlés tartatott, emléktáblával jelölte meg. Ez a megjelölés — mint halljuk — a r. kath. klérus — apát s püspök — ellenzései leküzdése után történt meg csak. A jelenlegi r. kath. templom (vártemplom)j ugyanis Bocskay idejében ev. volt, s a korponai országgyűlés és az azt követő bécsi béke pedig tudvalevőleg azt célozta, hogy a vallásszabadság megadassék s az ország jogai helyreállíttassanak, már mostan • a római katholikusok által elfoglalt templomban a protestáns vallásszabadságot ünnepelni nehéz dolognak, kemény diónak látszott: meg kellett elégednünk azzal, hogy a történelmi emlékezés ünnepét e tágas és szép r. kath. templomban való megjelenésünkkel s ott a „Hymnus" eléneklésével befejezzük. A manapság folytatott magyar alkotmányos harcnak riadójáról azután a díszebéden bőven gondoskodott a képviselőház elnöke, a ki hatalmas erővel — s Bocskay csatáira emlékeztetően — szólította harcba, alkotmányos erős és kemény küzdelembe az egész nagy közönséget s Lits Gyula Hontvármegye főispánja is a jelen időkre s a múltra egyaránt vonatkoztatva azt mondta, hogy „vérrel áztatott földön nő a szabadság szép virága." Rákosi Viktor meg úgy nyilatkozott közbe, hogy a inai kormány zsoldjába fogadta a socialistákat. A nemesi levelöket Bocskaytól nyert hajdú városok képviselői közül Pap Elek tüzelt különösen, Somossy Béla hajdúböszörményi polgármester pedig meghívta az egész közönséget jövő évre a Bocskay-szobor leleplezése ünnepélyére H.-Böszörménybe. Lelkes táviratok is érkeztek; igy Kossuth Ferenc, Korpona város — betegség miatt meg nem jelenhetett — díszpolgárától, ki táviratában Illésházy István érdemeit is méltatja Bocskay mellett, — s Bachát Dánieltől, a kerület új ev. püspökétől, ki igen nemes szavakban találta el a vallási és hazafias ünneplés hangját, és másoktól. Matunák felolvasása igen figyelemre méltó. De mivel mondva volt, hogy az ünneplés ne legyen felekezeti jellegű, mért kellett e történeti szerepre épen róm. kath. papot felszólítani ? Alkalmas lett volna pld. az ünnepélyen is jelen volt Király Ernő, selmeci ev. lyc. igazgató, ki nem pap s jó historikus ember, és honti, holott Matunák zólyomi, Korpona pedig politikailag Hontba, egyházilag Zólyom megyéhez tartozik ? No de hagyjuk ezt. Megtörtént, Matunák, elismerjük, jó történész s épen Korpona város múltjának eseményeivel foglalkozott is, és meglehetősen tárgyilagos. Felolvasása megérdemelné a bővebb méltatást főleg azon szempontból is, hogy miként vélekedik egy r. kath. papiró a bécsi béke által biztosított vallási szabadság kérdéseiről. Csak 1—2 pontot említett, így pld. azt, hogy a „lutherani omnes comburantur"-féle törvényt a német ellenes Verbőczy és társai alkották, mivel — úgymond Matunák — Luther tanácsára a német rendek Magyarországnak nem akartak segítséget adni a török ellen. A magyarhoni r. kath. püspökök pedig azért voltak romlottak (hazafiatlanok és megvásárolhatók), mert a többé-kevésbbé eretnek s hatalmas német tanácsosoktól függtek. S e szempontból Matunák „érthetőknek találja aztán Bocskayék vádjait a főpapi rend ellen." „A bajok okainak hirt jezsuitákról" pedig azt mondja, hogy nagy az érdemök „a keresztény hatalmak egyesítésénél" s a történetünk „néhány szép lapot, fényes győzelmet s buzgó dicsőség felragyogását köszönhet nekik." A protestánsok üldözésének is azonban helytelenségét, s igy a bécsi béke helyes valóságát a magyarok történelmének folyamán s alkotmányos szempontból is a békét, s az azt előkészítő korponai pontokat is felolvasó méltányolja, elismeri s találóan el is nevezi egyúttal „az első magyarosztrák kiegyezésnek s a modern Magyarország politikai és vallási története új időszaka nyitányának". Kr. A mezőtúri ünnepély. (Saját kiküldött tudósítónktól.) Nagy jelentőségű, szép ünnepély színhelye volt f. hó 19-én a mezőtúri ev. ref. egyház. A XVI. század nagy reformátorának, Szegedi Kis Istvánnak 400-ik születési évfordulóját ünnepelte ott a magyar reformátusság. Az ünnepélyt a mezőtúri társadalom rendezte. A 200 tagból alakított rendező-bizottság élén dr. Tóth János országgy. képviselő, egyházmegyei gondnok és Gergely Antal mezőtúri ev. ref. lelkész állottak. Az ünnepély jelentőségét