Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-07 / 28. szám
278 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 törvény oltalma alatt. Papjaik máshol nem végezhetnek hivatalos szolgálatot, filiabeli híveikről az odavaló plébános visel gondot. Valamivel könnyebb a soruk, ha gyülekezetük nemesekből áll. A nemes a Szent Korona tagja s nemes voltánál fogva vallási tekintetben is szabadabb, mint a mindenfajta önkénynek martalékul vetett pór. Épen ez oknál fogva a nemes falvak nemes származású pap után néznek, mert a r. katli. földesúr a jobbágysarj prédikátort, mint eltűnt vagy eltulajdonított törvényes birtokát nyomoztatta, vagy legalább váltságot vett rajta. A nemes származású papot is temérdek címen zaklathatta a vármegye vagy püspök. A plébánosok örök éber szemmel vigyáztak minden lépésére s a legcsekélyebb dologért följelentették. Kiváltkép nagy bűn volt szemökben, ha az articularis anyaegyház papja meglátogatta filiáit, vigasztalta a betegeket, a haldoklókat elkészítette utolsó nagy útjokra A zay-ugróci papot, a ki a Zayak védelme alatt el-eljárogatott az erdős hegyek közé rejtezett Ksinnára, megintették, hagyjon föl vele, „mert bizony megvágják és Trencsén várába hurcolják." A protestáns pap lelkipásztori hűsége beleütközött a világi törvénybe és nem közönséges veszedelemmel járt. Á hol előkelő s vagyonos főnemes család pártfogására nem számíthatott, egyáltalán gondolni sem mert arra, hogy faluja határán túlmenjen egyházi szolgálatra. Egy nehéz beteg, a ki már hetek óta végét várta, rimánkodott a plébánosnak, engedje hozzá a szomszéd faluban lakó papját, hogy az Úr vacsorájával élhessen. Hasztalan kérte, csak arra állt rá, hogy a stóla lefizetése után szekéren elvitethesse magát a prédikátorhoz. Az útra kelt beteg a hideg vagy a szekérrázás miatt kiszenvedett az úton, mielőtt papjához eljuthatott volna. Mária Terézia elrendelte, hogy a prédikátorok kihirdessék s híveiknek ajánlják a katholikus ünnepeket; ha elmulasztotta, ha nem harangoztatott vagy hívei nem ünnepeltek együtt a katholikusokkal, a prédikátoron kereskedett a törvény. Cinkotán följelentették a lutheránus papot, mert egy más falubeli jevangelikus leánynak kiszolgáltatta az Ur vacsoráját. Fábri Gergely vadosfai lutheránus papot s későbbi püspököt hamis váddal üldözték; istenkáromlás miatt perbe fogták s mivel a költségre baromfival nem győzte, egyetlen tehenét le kellett vágatnia. Hamis vád alapján fogták el s vallatták Thúry Ferenc abai református prédikátort. A sárkeresztúri kath. földesurak, a Vásárhelyiek megharagudtak reá, mert a keresztúri prédikátor temetésén egy zálogos birtokostól elbúcsúztatta az elköltözöttet, tőlük, az örökös földesuraktól pedig nem. Beszédjében titkos értelmet, izgatást nyomoztak s végre azzal vádolták egy sereg tanúra hivatkozva, hogy a boldogságos szüzet tisztátalannak mondta. Hosszú, keserves munkába és szenvedésbe került, míg igazolni tudta magát vádlóival szemben. A foglyok és halálra ítéltek vigasztalása szintén csak articularis helyen volt megengedve; a bűnösre, akár nemes volt, akár pór, rászabadították a hatholikus papot vagy szerzetest, bárhogy tiltakozott ellene s kívánta a maga papját. Hódmezővásárhelyen a sok gyötréstől elkeserített rab lerúgta a szegedi barátot a kivégzésre vivő szekérről, mert „négy nap gyötrötte a pápista hittel." A nagy büntetéstől a prédikátorokat csak az udvarnál kedves földesuruk közbenjárása mentette meg. Általában jogos és jogtalan úton a prédikátorok megfélemlítésére törekedett a hatalom. Ezt a célt el is érte. A protestáns papok tényleg elbátortalanodtak, de nem a testi szenvedések miatt, mert a keresztet kevés kivétellel örömest viselték, hanem azért, hogy miattuk a gyülekezet ne szenvedjen s az ő fogyatkozásukért eklézsiájukban az evangelium világa el ne oltassék. A pásztortalan nyájak vallási élete, hacsak a katholikus kísértés meg nem tántorította őket, a magánházak, kis családi pitvarok fedele alá szorult. A biblia s más áhítatos könyvek olvasását, magános imádkozást, énekelgetést a resolutio sem tiltotta, de csak a háznép lehetett jelen. Egyes vidékeken azonban a vármegye s olyik plébános ezt a családi, zárt istentiszteletet is megzavarta. Baranyában eltiltották a „postillázást" ; Veresegyházán a házi áhítatoskodásért törvény ellenére fizetni kellett; a gyöngyösiek panaszkodnak, hogy a plébános bántja őket házi buzgólkodásaikért. Gyöngyösről tudjuk, hogy a protestánsok halottaikat csak éjjel, kertjökben s udvarukban temethették el; az énekszó csupán zárt kapun belül s a községen kívül volt szabad; az utcán harangszó s egy hang ének nélkül kisérték a halottat. A plébános, a földesúri és püspöki pártfogásban bízva, itt-ott annyira erőszakos volt, hogy az anyaegyházakban is maga számára követelte a kizárólagos egyházi szolgálat jogát. A helytartótanácsnak azon rendelete alapján, mely az articularis helyeket is katholikus fiókhelyeknek nyilvánítja, egy-egy plébános a protestáns prédikátor eltemetését is megpróbálta. Gödöllőn és Ettyeken valóságos harc folyt az elfáradt egyházi szolga koporsója körül; rángatták, vonszolták s verekedés zavarta a végső tisztességtételt. (Folyt, köv.) OKTATÁSÜGY. A modori kerületi ev. leánynevelő-intézet f. tanévi záró vizsgálatait június hó 26—-28. napjain tartotta meg, Stromp László, Hollerung Károly majd TrsztyénszJcy Ferenc igazgató választmányi tagok elnöklete alatt, a szülők és az intézet barátainak élénk érdeklődése mellett, kik között jól esett ott látnunk a város polgármesterét s a járási főszolgabírót is, kik minden alkalmat megragadnak, hogy tüntetőleg kifejezhessék sympathiáikat e kedves intézet iránt. Az osztályvizsgálatok, a melyek minden nap délelőttjén tartattak (26-án az I. és II., 27-én a III., 28-án a IV. o.) minden tekintetben fényesen sikerültek s teljesen beigazolták azon felcsigázott várakozást, a melylyel velők szembe néztünk. Igen kedvesek s emelkedett hangulatúak voltak a délutánokon tartott zene-, ének-Sjés tornavizsgák, nemkülönben a záróünnep: míg a két termet betöltő rajz-, festészeti- és kézimunka-kiállítás az ízlés, rend és hasznosság bizonyítékainak egész özönét mutatta be. A záróünnepet követte a növendékek oszlása — mert többen még áz^ nap hagyták el szüleikkel az intézetet. Az öröm hangulatát egyszerre felváltotta a nagy sírás, a leánykák egymás nyakába borulva búcsúztak egymástól, tanítónőiktől s a kedves intézettől, mely valóságos második otthonukká lett. Legyen azzá ezentúl is következő évfolyamoknak, a melyek oly számban jelentkeztek már eddig is, hogy az internátus immár teljes, sőt az igazgatóság kénytelen volt ;— úgy halljuk — többeket helyszűke miatt elutasítani. Úgy látszik a kerület alig kerülheti ki, hogy rövid időn intézete kibővítéséről gondoskodjék. A pozsonyi evang. lyceum igazgatójává a következő hatéves időszakra Hirschmann Nándort, az intézet egyik kitűnő tanárát s a pozsonyi gyülekezetnek évek hosszú során át szolgáló jegyzőjét választotta meg a kiküldött bizottság. Távozó elődjét, Markusovszky Sámuelt, a ki az iskola történetének megírásával kiváltképen nagy érdemeket szerzett, az igazgatói címmel tüntette ki a júl. 2-iki egyházi közgyűlés.
