Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-24 / 13. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 127 Bujdosó a Lélek hatása alatt meggyőződött arról is, hogy az igazán leegges léleknek Isten parancsolatát követni nem is valami neliéz feladat s hogy a ki azt követi, az mindennel bővelkedik. Pedig van ellenségök elég. Az ördög, a mely csábításaival, a világ, a mely rossz példájával és a saját testök, a mely kívánságaival ostromolja őket. Ámde ők meggyőzik valamennyit. Az Ördögöt — imádsággal, a világot — állhatatossággal, saját testöket pedig — a Lélek iránt való engedelmességgel, így munkálják magukon a keresztyén tökéletességet, a melyről, hogy miképpen elmélkedik Komenius, lesz még alkalmunk az „Ősök mondásaiban" megemlékeznünk. A ki e kötelességet bírja, vagy legalább erre törekszik, annak igénye nem terjed túl azon, a mije van; teljesen közönyös neki, vájjon háza van-e, nincs-e, ruházata jó-e avagy rossz, tekintélye, híre, neve kíváló-e vagy jelentéktelen : de nem közönyös neki az, vájjon szegényes asztalánál vendég-e a Jézus, avagy nem . . . Az igaz kegyesség aztávi meg is hozza a maga gyümölcseit. S ezek: a hívő lelkek bátorsága, békessége és öröme. Nincs félelem annak az arcán, a ki az Urat szolgálja. És nincs ereje e világ minden hatalmasságának azon, a ki Isten kezében rejtezik: mert őrállója, oltalmazója maga az Isten. Ez pedig teljesen elegendő bátorság — a jelen és a jövő életre. A békességök is rendíthetlen. Hiszen nincs okuk rettegni Istentől, mert ismerik szeretetét, nincs miért aggódniok, mert nem szenvednek szükséget semmiben. Nincs is azért, a mi elszomoritaná őket, mert maguk magukban hordják minden vigasztalás és erő forrását. így élnek az igazán kegyes szívek igazságban, békességben és szentlélek szerinti örömben. Csak egyetlen fájdalmat ismernek : azt, hogy az emberek legnagyobb része a bűnnek fertőjében vergődik. De még e tapasztalat is javokra válik: csak annál hívebben állanak meg és vigyáznak, ne hogy magok is elessenek. És végezetül Bujdosó megtanulja azt is, miként szenteli meg az Istenben gyökerező kegyes hit az élet összes viszonyait, rendeit és állapotait, a melyek még csak e hit szempontjából nyernek értéket és jelentőséget — s hogy a ki Istenben élt, annak a halál is boldogság. Igen, a hivők között is ott jár-kel a Halál, de nem ama szörnyű elrémítő mivoltában, mint odakünn a világban, hanem szépen betakarva a Krisztus lepedőibe, a melyeket a sírban hagyott vala. .. „Nem is ijedt meg tőle senki, a ki vele szembe került: ellenkezőleg úgy üdvözölte őt, mint várva-várt s mindenkor szívesen fogadott vendéget, a ki jön, hogy figyelmeztesse őt, hogy földi vándorlásának immár vége s közeledik vég nélkül való egyesülése az Atyával, ennek dicsőségében. Óh mely igen örült és vigadott, a ki e hírt vette tőle ! Elszenvedett szívesen mindent: fegyvert, tüzet, vasat és ezerféle kínokat, tudva, hogy csekély ár mindez azért a nagy boldogságért, a mely innentúl reá várakozik. És megharcolva a harcot híven, elaludt mindegyik boldogan és békességben. Istennek angyalai pedig, Uruknak parancsára megkészítették mindegyiknek a maga hajlékát odafönn; idelenn pedig szárnyaikkal védik sírhalmukat, a hol testök a feltámadásig pihen..." Bujdosó szeme íme oda fel irányúi már — az örök dicsőség hajléka felé ... És lát igaz látomást. Fenséges trónusán a Seregeknek ura, körötte éneklő angyalok — s a megdicsőültek egész boldog mennyei serege. És szíve megtelik csodálatos édes fájdalommal — és megerednek könyei mint a patak, és ott vonaglik az Úr lábai zsámolyánál összetörve, megalázkodva és mégis-mégis oly boldogan. És az Úr Jézus, az ő szelíd édes hangján így szól hozzá a trónus mellől: „Ne félj szerelmesem, mert én veled vagyok, a te Megváltód és Vigasztalód. íme a te álnokságod elvétetett te tőled és a te bűneid megbocsáttattak tenéked : ne félj azért, hanem örvendj és vigadozzál a te szívedben. Neved immáron fel van itt jegyezve. Szolgálj csak híven és meglásd, te is e boldogok sorába jutsz. A mit most láttál, fordítsd hasznodra, legyen ez örökös intelem és ösztön számodra, hogy engem kövess s majd még csodálatosabb dolgokat is fogsz látni. Végezd hivatásodat odaadással s haladj mindig az úton, a melyet megmutattam neked. Addig is pedig, a míg jónak látom, hogy a földön bujdossál, tekintsd ott magadat jövevénynek és zsellérnek, a kinek nálam van állandó otthonod és maradandó lakásod. Azért bárha testben velem bujdosói is, szívedet küld ide fel, óráról-órára. Emelkedjél fel az áhítat szárnyain a mily magasra csak bírsz, viszont felebarátodhoz bocsátkozzál le oly mélyre, a mennyire csak lehető. A földi javakkal élj a szükség szerint, de örömödet csak az örök és elmulhatlan mennyei javakban találjad. Engedelmeskedjél nekem s állj ellent a világnak és tested kívánságainak. Bensőleg légy bölcs, úgy, a mint arra én tanítottalak; külsőleg szerény és alázatos, a mint tőlem láttad. Mindig a szíved beszéljen inkább, hogysem a nyelved. Légy gyöngéd a szükség idején másokkal, de erős és kérlelhetetlen magaddal szemben. Cselekedd, a mit parancsolok, tűrd, a mit rád mérek és szolgálj nekem egész lelkeddel. És meglásd, hogy jó lészen dolgod. Most pedig menj el békességgel. Állj meg hivatásodban mindaddig, a míg majd elszólítalak s örvendj már előre is a boldogságnak, a melyre egykor majd elhívlak." És e szavakkal eltűnt a látomás Bujdosó szemei elől. A fényes hajlék bezárult s helyén mosolyogva ragyogott az ég kék boltozata. És Bujdosó térdre borúi s hálákat ád Istennek nagy jóságáért, hogy egy pillanatra bár, de megengedte, hogy bepillanthasson a jövő boldogtitkába ... És ez imával a gyönyörű könyv is bezárúl. Hogy is jellemezhetnők e könyvet találón és röviden? E néhány szóval: a hitnek apotheosisa az. Stromp László. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. (Vég-e.) „Most pedig Speierből (eddig t. i. a speieri protestáció-temploma felavatásának ünnepét írta le) ránduljunk Budapestre. G.-A.-egyletünket újból az a kitüntetés érte, hogy a magyar képviselőházban támadás tárgyává lett. Gálinak hívják azt a képviselőt, a ki nem kímélte a fáradságot, hogy a G.-A.-egyletről lerántsa a pángermán törekvések képmutató álarcát. Nem szándékozom őt e feladatában zavarni. Hogy mégis a dolgot szóba hozom, teszem azért, hogy köszönetemet fejezzem ki azon férfiak iránt, a kik a nyers támadást ép oly férfiasan, mint mesteri módon visszautasították. Magában a képviselőházban lovagiasan védelmünkre kelt Melczer Vilmos szász képviselő, a magyar lapokban pedig két magyar lelkész, névszerint Mohácsy és Magyary." Pank most idézi ezek szavait, a melyekben adatokkal cáfolják meg Gáli vádjait, kimutatva, hogy a G.-A.-egylet felülemelkedve a nyelvi és faji korlátokon csupán a szeretet ügyét szolgálja mindenütt s ha nem jött volna idején nekünk magyaroknak segítségünkre, bizony sok templom diilt volna össze, sok harang némult volna el, s hogy a f. évi magyarországi folyamodó gyülekezetek között is, pedig 97-en kérik a G.-A.-egylet segélyét, német gyülekezet