Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

422 1905 nek névsorát. Összesen 350 rövid életrajzot kapunk így, melyeket Lányi Mátyás oláhpataki lelkész másolt le (1792— —1794.) az eredeti anyakönyvekből, Stromp pedig ott, a hol hiányosak voltak, ki is egészített. A II. szám alatt három becses Thököly-emlék következik, a melyek épen napjainkban actualisak és a nagy szabadsághősnek életéhez igen becses adatokat szolgáltatnak. Az 1. emlék Besztercebánya meghódolásának feltételeit foglalja magában. A 2-ikban Thököly 1683. május 10. az öt felsőmagyarországi várost superintendens választásra hívja fel. A 3-ik emlék pedig Thökölynek 1684. évi kiáltványa, egy igen érdekes és terjedelmes irat, melyben a lázadás vádja ellen tiltakozik. A III. sz. alatt ismét lelkészavatási anyakönyveket találunk, de ezek már hazaiak, a tiszakerületi „megyei superintendensek", Bodó András, Sárossi János és Antoni Sámuel idejéből (1704—1738) valók. Ez időben a dunántúli kerületben nem lévén püspök, sok innen való candidatust is a tiszai püspökök avattak fel. így szerepelnek például a jegyzékben: Szergényi Péter Szergényből 1707. Bodzái István Koltáról 1720. Perluky József, a későbbi nemeskéri lelkész és püspök 1729. Tóth Mihály, a későbbi bakonytamásii 1731. Kelemen Márton nagyvázsonyi 1732. Perlaky János gergelyii, Tóth István nemesdömölki 1732. Weiss Mihály kismányoki, Györgyi Ferenc bokodi 1736. és Torkos József (1737.) győri, utóbb soproni lelkészek. A kéziratot az ismeretlen másoló 1780-ig terjedő későbbi adatokkal is kibővítette. A IV. sz. alatt az 1708. évi országgyűlés idejéből való forrásiratok következtek. Van köztük a protestánsok sérelmeinek egy jegyzéke, továbbá I. József királyhoz beadott folyamodvány és ennek két melléklete. Mindannyi fontos okmány a kuruc-háborúk korának egyháztörténetéhez. Az V. sz. alatt az ev. rendeknek 1715. évi Declaratiója és Okolicsáuyi Pálnak beszéde foglaltatik, melylyel III. Károlynak a Declaratiót Pozsonyban átnyújtotta. A VI., VII. és VIII. sz. alattiak a Károly-féle rendeletek után való szervezkedésre vonatkoznak. Ezekből látjuk, hogy mennyi gond, fáradság és áldozat árán tudtak apáink az új viszonyokba beleilleszkedni. A IX. számú igen becses okmány, mely Prónay Gábornak, ennek a nagybuzgalmú egyházvédő és irodalompártoló vezérférfiúnak életét illustrálja. Az udvari kancelláriánál való tisztelgés után írott feljegyzéseit olvassuk itt. Egy oly emlék ismét, mely mélyebb bepillantást enged ama nehéz idők szellemébe. Igen értékes forrásiratok a következők is. A felvidéki evang. nemesség szövetségi levele Mária Terézia korából (X. sz.), melylyel vallásos és alkotmányos jogaiknak megvédésére kötelezték le magukat. Az 1769. évi tanügyi liatározmányok (XI. sz.) a hazai neveléstörténethez szolgáltatnak becses adatokat, A Beleznay Miklós elnöklete alatt 1773. tartott bugyii konvent jegyzökönyve pedig (XII. sz.) a reformátusoknak egyetemes szervezkedését világítja meg. Igen tartalmas a XIII. sz. a. felirat is, melyet az acsai értekezlet megbízásából Zay Péter, Prónay László, Ujházy Dániel, Pongrácz Boldizsár és Vidos Sándor nyújtották át személyesen Mária Teréziának 1774-ben. Törvényadta jogaiknak alapos és kimerítő fejtegetése kapcsán igazán szívhez szólóan ecsetelik itt a rajtok, protestánsokon naponként elkövetett jogtalanságokat. „Clementissima Domina ! — szólnak a királynő anyai szívéhez — cives sumus, sed Civitatis Jure prohibemur, nec dulcem illum coactarum Societatum fructum pacem quippe degustamus ; uni Regi cum Catholicis concivibus servimus. tamen radii benignitatis eius in nos resplendescere impediuntur! aditus nobis ad eum praecluditur ! et strepitus fit, ne eiulatus nostros ac veritatem andiat! liberi sumus, interim quotidie, si non in corpora, animis certe captivamur". 341 lap). A „Prónay Gábor levelezése" cimen közölt 86 levél (XIV. sz.) igen becses forrásgyűjtemény első sorban magának a címzettnek életéhez, azután pedig a XVIII. századnak egyháztörténetéhez is általában. Vannak ebben levelek Bél Mátyástól, Ambrózi Michaelides, Hruskovitz és Fábry Gergely superintendensektől. Bárány György, Torkos József, Chován, Farkas, Milecz, Pohl, Thessedik lelkészektől, Kuntz Jakab ágenstől és Berzeviczy. Dessewffy, Draskóczy, Madách, Podmaniczky, Szirmay, Vav, kiválóbb világiaktól és több érdekes levél magától Prónay Gábortól is. Torkos József, mint győri gymn. rector egy 1743. megjelent magyar cantionalet küld Prónay Gábornénak s közli egyszersmind, hogy az ószövetséget fordítja, melyet elhalt atyjának, Torkos Andrásnak újszövetség-fordítása mellé, ennek kiegészítésére akar kiadni. Bárány György sárszentlörinci lelkész Biró Márton veszprémi püspök „mérges munkájáról", a hírhedt Enchiridionról ír azon frissiben és egy általa készített Passionalei'ól, melyet kiadni készül, Fábry Gergely a gyülekezetek pusztulásának okait fejtegeti, a melyek miatt nem szívesen fogadta el a püspökséget. A bajokon segítendő elsőben Luther magyarázatos kátéját akarja kiadni, azután pedig Didactica és Morális Theologia című müveket. Mindezekhez Prónaynak anyagi támogatását kéri. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy Fábry az auctor nevét a könyv megjelenéséig silentiumban akarja tartatni, hogy az irigy világ gátlást ne tegyen a kegyes szándékban. A vegyes levelek (XV. sz.) közt is, melyeknek száma 51, igen sok az értékes. E sorozatnak több mint fele a XVII. századból, 9 pedig II. Rákóczi Ferenc kurucháborúinak az idejéből való. A 39—45. számú levelek a pietismus történetéhez szolgáltatnak igen érdekes adatokat. Ezekből látjuk, hogy ez a vitakérdés még a XVIII. század negyvenes éveiben is mennyire foglalkoztatta a felvidéket. Milecz Illés pozsonyi lelkészt, mint Spener barátját, Pohl Mihályt, mint a pietismus leghevesebb ellenségét ismerjük meg belőlük. A közel 700 lapnyi vaskos kötetben összegyűjtött régi emlékek mindmegannyi fontos okmányai és forrásiratai a hazai egyháztörténelemnek. Hálás elismerés illeti úgy az áldozatkész kiadót, mint a gondos és fáradhatatlan szerkesztőt. Munkásokkal igen gazdag és értékes anyagot szolgáltattak a magyar prot. egyháztörténelem épületéhez. Jóleső örömmel látjuk, hogy mint buzgólkodnak avatott kezek évről-évre a heverő kincsek napvilágra hozatalával. Az anyaggyűjtés ily szépen haladván előre, bizalommal várhatjuk immár egy a mai igényeket kielégítő, rendszeres és kimerítő magyar protestáns egyháztörténelmi munkának minél előbb való megjelenését. Az evangélikusok egyetemes felügyelője családi irott kincseinek eme napvilágra bocsátásával maradandó emléket állított magának, a melyről már a magyar protestáns irodalmi társaság soproni vándorgyűlése is hálás elismeréssel emlékezett meg. Az értékes müvet melegen ajánljuk a hazai egyháztörténelem iránt érdeklődőknek figyelmébe. A kötet végén gondos személy- és helységnév-mutatót is találunk. Az Ízléses, sőt fényes kiállítás Hornyánszky nyomdáját dicséri. A könyvpiacra szánt példányok ára 8 korona, Payr Sándor. Értesítjük olvasóinkat, hogy ha valami ügyük van a minisztériumnál vagy más hatóságnál, megkeresésökre szívesen utána járunk, tájékozódunk s ha szükséges, meg is sürgetjük — pusztán esetleges kész kiadásainkat számítjuk föl. A szerkesztő minden héten megfordul Budapesten, a segédszerkesztő pedig állandóan a fővárosban lakik. Reméljük, hogy ezen ajánlkozásunkkaJ is közelebb jutottunk egyházunk s közönségünk rokonszenvéhez. HORNYÁNSZKY V. CS. ÉS KIK. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.