Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-28 / 18. szám

J 905 1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 184 sérül olvasok, melyek mindegyike a halál lehetőségével indul meg és megy végbe, eszembe jut az a modern társadalmi szinmü, melynek hőse összeroskad az igazi becsület és a párbajkényszer harcában. Megsemmisül, erkölcsi halott lesz, ha nem áll ki a síkra gyilkolni. De hát szerencse! A társadalmi kényszer az erősebb s ő inkább lesz halott s az ellenfél inkább lesz gyilkos, semmint becstelen gyáva a társadalom szemében. Igaza van a szinmü írójának: sötétség ez! ijesztő sötétség!... Kapi Béla. (Folyt, köv.) OKTATÁSÜGY. A népiskolai statisztikai táblázatokról. A dunántúli egyházkerület mult évi közgyűlési jkvének 119. p. alatt, a hol a népiskolai közoktatás állapotáról szóló évi jelentés foglaltatik, a következő bizottsági javaslat emeltetett határozati erőre : „Mégis jelenti a bizottság elnöksége, hogy az egyházmegyék egyike-másika nehezen tanul bele a rovatos ívek kezelésébe. Miért is jónak látta a bizottság, hogy a rovatos ívek jövőre az egyházmegyének vizsgálatra kiküldött megbízottjai által 2 példányban töltessenek ki, hogy így a példányok egyike évről-évre az egyházker. népisk. bizottság által helyesbíttetvén, útmutatóul szolgálhasson azoknak, kik az egyházmegye területén, mint iskolavizsgálók az adatokat összegyűjtik és feldolgozzák. Helyeslő tudomásul szolgál". A föntebbi határozatból három dolog lesz nyilvánvalóvá: 1. hogy az egyházmegyék nehezen tanulnak bele a rovatos ívek kezelésébe, a mit a nép nyelvén úgy mondanánk, hogy rosszul csinálják meg; 2. hogy a mit rosszul csinálnak meg, azt két példányban csinálják meg s végül 3. hogy a rosszul megcsinált kimutatást a bizottság (értsd: annak egyházi elnöke) majd kiigazítja. 1. Hogy az egyházmegyék nehezen tanulnak bele a rovatos ivek kezelésébe, a fölött méltán elszörnyedhetünk, hiszen már harminc esztendő óta tanulják! Tehát nem valami „kezdet nehézségeiről" van itt szó, a mihez idő kell és türelem kell, míg valaki abba „beletanul" ; hanem hosszú évtizedek teltek mái* el a beletanulás munkájába és mind hiába, mert most se tudják. Á ki valamit nehezen, vagy sehogy se tud megtanulni, az azt a dolgot vagy nem érti, vagy igen nehéz fejű, vagyis az elméje gyenge hozzá. Már most az egyházmegyéknek e két alternativa között kellene választaniok. Bizonyos, hogy mindkét föltevés kiáltó szegénységi bizonyítvány az egyházmegyék szellemi képességeiről. Szerencsére azonban lehetséges még egy harmadik föltevés is: hátha maguk a rovatos ívek rosszak, érthetetlenek, beletanulhatatlanok! . . . Mert bizonyos, hogy ha az iskolás gyermek valamit nem tud megtanulni, nem mindig a maga nehézfejűsége az oka, hanem igen sokszor az érthetetlen tankönyv, mely oly mesterkélten összeszőtt burokba gombolyítja bele az igazságot, hogy talán még az se tudja azt belőle kihámozni, a ki írta. Hát t. egyházmegyék, kik harminc év óta sem tudtatok beletanulni az iskolai táblázatok rovatainak misztériumaiba, kissé megvigasztalódhattok, mert nincs kizárva, hogy talán mégis máshol van a hiba. Addig is azonban, míg a rovatok misztériumába bevezető kulcs (az a bizonyos kiigazítás) a ker. népisk. bizotts. által a beavatandóknak kezökbe fog adatni, hogy a titkok rejtett mélyébe belepillanthassanak: a magunk némi megnyugtatására vissza kell emlékeznünk, hogy ily útbaigazító kulcs a stat. táblázatok rovatainak megfejtéséhez már több is adatott ki. Legutóbb épen a ker. népisk. bizotts. nagy igyekezetü egyházi elnöke által is. (Bizony ez is régen volt: 1889. Ev. népisk I. évf. 121. 1.) Az ok akkor is az volt, szórói-szóra: „mert nem egyszer hiányos adatok érkeztek be s okul az mondatott, hogy a rovatos íveket betölteni nehéz". Nos tehát azt lehetett volna várni, hogy ezen részletes utasítás után a rovatos ívek betöltése könnyű lesz s a mi ennél sokkal fontosabb — világosabb s megbízhatóbb lesz. Az lett-e? A feleletet 15 esztendő múlva megtaláljuk a ker. gyűl. jkvének fönt idézett pontjában, hogy „az egyházmegyék egyike-másika — még most is! — nehezen tanul bele a rovatos ívek kezelésébe ..." Vájjon mi lehet ennek a hallatlanul nehéz fölfogásnak az oka ? Mert ha jó volt az utasítás, akkor lehetetlen lett volna 15 év óta a rovatos ívek kezelésébe bele nem tanulni. De mivelhogy nem tudtunk beletanulni, ebből már most — a népisk. bizotts. szíves engedelmével — nem azt következtetem, hogy az egyházmegyéknek a fölfogása volt szertelenül korlátolt és nehéz, hanem azt, hogy vagy az utasítás volt hibás, vagy pedig a táblázat; vagy pedig mindkettő. Hogy az utasítás értelmében kezelt II. sz. táblázatnak betöltése csakugyan ad absurdum vezet, kimutattam az Ev. népisk. V. évf. 9. számában. De maga a ker. gyűlés fentebbi határozata is megerősíti ugyanezt. Lássuk most példában: mint fest magának a ker. népisk. bizottságnak jkve, a mint a ker. gyűl. jkvének 119- p.-ban az iskolák évi jövedelméről beszámol. Azt mondja: „évi jövedelem volt: 1.576,478 kor., ingatlanból 77,649, tőkéből 11,630, tandíjból 48,373, államsegélyből 86,934, községi segélyből 61,166, egyháziból 185,731, egyébből 130,133, összesen: 601,616 kor. Úgyde, ha ez összesen: 601,616, akkor honnan volt mégis az évi jövedelem 1.576,478 kor. ? S tényleg mikor az iskolák kiadását 597,243 koronát levonja a bevételekből, akkor maradékul 4373 koronát mutat ki, tehát a kiadást nem az 1.576,478 koronából vonja le, hanem a 601,616 koronából. Itt tehát kétféle jövedelemösszeg szerepel: egy nagyobb, a másfél milliós és egy kisebb, a 601 ezres. Már most, melyik az igazi a kettő közül ? A különbség oly horribilis köztük, hogy egyiknek helyessége a másikat föltétlenül kizárja. S honnan származott a másfélmilliós jövedelem? A II. sz. táblázatnak melyik rovatai adják ezt ki ? Hiszen a 29—37. rovatok már ki vannak a 601 ezres jövedelemmel merítve. Honnan jön elő a még hiányzó rengeteg pénz a másfél millióig? Azt lehetne gondolni, hogy a 26. és 27. rovatokba az iskolafentartók évi járuléka vétetett föl, a mi végül is a legtekintélyesebb összeg. Helyes. Csakhogy akkor a maradékot is úgy kellett volna megállapítani, hogy a kiadást a másfél milliós bevételből vonjuk le. De nem ez történt. Különben is az utasítás szerint a 28- rovatba az iskola mindennemű jövedelmét egy összegben ki kell már írni s a 29—37. alatt csak a részletezés következik, hogy kitűnjék, „miből verődik össze" az összes jövedelem. (28.) De ha a 29—37. rovatokból csak 601 ezer kor. verődik össze, akkor hogyan lehet mégis a 28. rovat másfél millió ? A II. sz. táblázatnak kardinális hibája az, hogy az iskolafentartók évi járulékának kimutatására, jóllehet ez a legfontosabb tétel, nincs megfelelő rovat s így kénytelenek a nehezen tanuló egyházmegyék azt vagy az egyházi segély (36.) vagy a kétes értékű egyéb segély