Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-31 / 14. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 134 a kereszt kitűzése érdekében megindult, nemkülönben a visszahatásra is, a melyet az az egyetemi ifjúság egy másik pártjában felszított. A mitől tartottunk, azóta beteljesedett. Az egyetem benső élete jó időre ismét alaposan feldúlva s az ifjúság, a melyre a szülők százai meg százai verejtéküket áldozzák, csakhogy az egyetemen emberré nevekedjék, most ismét elemében van. Civakokodik és — nem tanul. Mert ez illik honunk ifjúságához ! így kell pedig ennek történnie a „regnum Mariamim", meg az ezzel egysütetű „Pázmány-egyeteme" jelszavak és törekvések miatt. Ne áltassuk magunkat: rendszer ez, a mely érvényre törekszik mindenütt, a melynek mindegy, ha felfordul is a világ; ha az ifjúság, nemzetünk reménye, apák anyák szemefénye, elvadul, elzüllik is; csak ő győzzön, csak ő uralkodhassék a lelkek felett. „A kereszt" — mondja az ultramontanismus egyik szócsöve, az „Alkotmány" (!!) — „a Pázmány-egyetem jelvényea melyről „nem szabad még a magyar címer kedvéért sem lemondani". Azért, mint végszavaiban felhív : „Félre a hypokrizissel. Félre a gyávasággal. Pázmány egyetemére a kereszt való. Azt megtagadni s onnan hivatalosan eltávolítani bűn. S ennek nem is szabad megtörténni még akkor sem, ha zsidó és nem pap volna ma az egyetem rectora". („Alkotmány" 71. sz.) Ugyané helyen nevezett lap közli „az egyetemi keresztmozgalom szervező-bizottsága" nyilatkozatát, a melyben ez kijelenti, hogy bár a magyar állameszmének kidomborítását az egyetemen, a magyar címer alkalmazása útján, örömmel fogadja, de neki ez nem elég, neki a kereszt nem a magyar címerben, de egyedül kell, a melynek kitűzését állandóan szorgalmazni fogja. A t. olvasó már tudja a lapokból, hogy e nyilatkozat egy compromissum eredménye, a melyet, nem tudni biztosan, ki eszelt ki: t. i. hogy a kereszt helyett függeszszék ki a magyar állami címert, a melyben úgyis benne van a kereszt; így aztán „a kecske is jóllaknék, a káposzta is megmaradna". Hát e közvetítő eszme is, a mily lesajnálni való, époly jellemző. Sajnálatos, mert íme a kereszt céda alkú tárgyává lőn s boldog-boldogtalan tetszés szerint dobálja ide-oda s gúnyolódik felette. Jellemző, mert a „keresztmozgalom szervező-bizottságának" intransigens nyilatkozata világosan mutatja, hogy itt csakugyan klerikális tendenciákról van szó, a mint hogy ezt eléggé igazolja az „Alkotmány" is, fentebb érintett szerepével. Mondom: rendszer ez, a melyhez a vallásos kegyességnek semmi köze. Elgondolható-e, hogy a ki a keresztet valóban tiszteli és becsüli, azt odavigye a „zsidók" és „pogányok" közé, a kiknek az — jól tudja — botrány és bolondság s botorul kihíjja őket: ímhol törjétek össze !... Avagy nem az-e a kegyes szív egyetlen feladata, hogy e szent jelvényt botránycégérül felhasználni ne engedje senki emberfia által? Más itt a cél. „Pázmány-egyetemén" a keresztnek ott kell a falakon függnie, még ha zsidó és nem pap volna is az egyetem rectora ... Persze, persze, most pap a rector. Most hát az alkalmatos idő az egyetem r. kath. jellemének a kidomborűására. S ha most nem sikerül — a mint hogy mi ezt hiszsziik is -— hát majd megkísérlik 4 év múlva . . . Akkor ismét majd pap lesz a rector. Valóban csodálatos ennek a nemzetnek, a nemzet felelős kormányának a türelme, hogy a napnál világosabban előtörő ultramontán fenekedéseknek egyszer s mindenkorra erélyes megálljt nem parancsol! Valóban itt van már az ideje, hogy a nemzet józan közvéleménye a minden felekezeti elfogultságtól ment s tisztán a nemzet legszentebb érdekei által vezetett hazafiság odakiáltsa e kétszínű s egyben igen veszedelmes játék rendezőinek: „Quo usque tandem?!..." Mi elvárjuk a közoktatásügyi kormánytól s bízunk is benne, hogy tudni fogja ez irányban kötelességét s módját ejti, hogy a kereszt szűnjék már meg botrány tárgyává lenni; s az egyetem institúciójából is távolítson el minden oly elemet, a mely a botránynak a jövőben további alapját képezhetné. Hanem — beszéljünk világosabban. Nézetünk szerint a „keresztmozgalomnak" nevezett botrányoknak az egyetemen magában az egyetem tisztázatlan jellemében rejlik a gyökere. Azaz, hogy az egyetem jelleme minden magyar ember előtt tiszta és világos: állami intézet az; de sajna, mikor a klérus évről-évre előáll az ő kiváltságos theóriájával és felekezeti jogigényeivel s nem akarja az egyetem állami jellegét elismerni, annak kizárólagos felekezeti jellegét vitatván. Vagyis, az „Alkotmány" szavaival élve, tisztára „Pázmány egyeteme" az ... Már t. i. a klérus szerint. E jogfentartásnak alapja pedig azon kétségtelen tény, hogy az egyetemi fundusnak egy — persze elenyészőleg csekély — része tényleg r. kath. alapítvány; ez azonban — ismételjük — oly csekély, hogy belőle bizony a r. kath. facultás költségvetése is alig volna fedezhető, nem az aránytalanul kiterjedtebb és költségesebb egyéb facultások költségei is együttvéve. íme itt rejlik a megoldás egyéb nyitja is. Adja ki az állam (természetesen a maga felügyeleti jogának épségben tartása mellett) a r. kath. alapot a r. kath. klérusnak s bízza reá, hogyan és hol tartja fenn belőle a maga theol. facultását. Más szóval: a keresztkérdésnek legegyszerűbb, legtermészetesebb s egyben legradikálisabb megoldása: a r. kath. theol. facultásnak az egyetem kötelékéből való végleges kikebelezése. Ez alapon az egyetem falai közé visszatérne a felekezeti béke; ifjainknak maradna idejök tanulni is s a klérus sem panaszkodhatnék tovább, hogy az állam az ő alapjait a maga céljaira használja fel. E megoldásmódot — gondoljuk — szívesen látná mindenki, maga ev. egyházunk s ennek azon intéző férfiai is, a kik theol. oktatásügyünk végleges reformját a prot. theol. facultásnak a budapesti tud.-egyetemen állami költségen való felállításától várják. E követelmény kétségkívül jogosult annyiban, a mennyiben az 1848: XX. t.-cikknek, illetőleg az ebben kimondott "egyenlőség és viszonosság elvének" természetszerű folyománya; s mindaddig, a míg akármely egyetemünkön (s pláne épen a budapestin) ott uralkodik a r. kath. theol. facultás, nemcsak jogunk, de kötelességünk is fennenhangoztatni a magunk hasonló igényét is. Viszont, ha a r. kath. facultás az egyetemből kihelyeztetnék, nem volna okunk, sem jogunk a facultásjogot magunk számára tovább is követelni. Elvi szempontból véve a dolgot: meggyőződésünk, hogy a felekezeti facultások, mint ilyenek, nem valók a tudományos egyetemre. E házasságnak az egyetem tudományos jelleme, a mely a szabad kutatás elvén áll s a felekezeti dogmatikus tan jelleme, a mely a tekintélyszerű kötöttség elvét vallja, egyaránt ellentmondanak. A tudományos egyetemen a theologia csak mint összehasonlító vallástörténeti s bölcseleti tudomány, illetőleg, mint az ember legbensőbb valóját alkotó vallásos állapot tudománya, mint a lélektani tudományok egyik ága formálhat — de ez alapon teljes joggal — a facultási elismertetésre jogigényt. Gyakorlati szempontból pedig az egyetemi felekezeti facultásokat maga az élet lehetetlenné teszi. Gondol-