Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-17 / 8. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 86 100 koronát adtak össze. A mustármag elvettetett, az isteni kegyelem nevelje hatalmas élőfává! Ha majd a most élő nemzedék kezdeményezése folytán, az előttünk még elérhetetlen messzeségben látszó célt az egyház eléri s az új templom felépül, falai között az utódok merítsenek buzgóságot az atyák példájából, a kik a mely napon az új iskola építését kimondották, már egy építendő új templomra is megkezdték az adakozást. Az ég ura áldja meg a buzgó gyülekezet munkás elöljáróságát s gyümölcsöztesse továbbra is a derék egyházhivek élő hitét! (Az adakozásokat a Hivatalos Közleményekben és a Családi Lapban nyugtatjuk). Lelkésziktatás Krizbán. A krizbai (brassóvidéki egyházmegye) egyházba febr. 5-én iktatta be Bohus Pál esperes, Szórády Lajos és Deák Sándor segédkezésével az új lelkészt, Sexty Kálmánt, a ki fiatal Timotheus létére is rászolgált a hivek bizalmára az erkölcsi és anyagi züllésnek indult gyülekezet ügyeinek gyors és erélyes rendezése révén. A szülővárosából érkező papot gyülekezete nagy ünnepségekkel várta. Az üdvözlésben részt vett a brassóföldvárí szász egyház lelkésze s a krizbai óhitű egyházközség képviselete is (Schiopu lelkész magyar nyelven üdvözölte Sextyt). Sexty Emil, az új lelkész jelenlevő testvérbátyja az ünnep emlékére értékes díszbibliát ajándékozott a templom oltárára. Sok sikert és áldást a megkezdett munkára a minden jó adójától! Felügyelöiktatás. A porrog-szent-hirályi gyülekezetben (Somogy megye f. hó 5-én foglalta el, az évek óta üresedésben levő felügyelői széket Mohar József, a csurgói állami tanítóképző intézet igazgatója, a kit érdemes egyházi buzgóságáért a győri gyülekezet is tisztelt. Az ünnepélyes beiktatás — az istentisztelet keretein belül — a templomban ment végbe s az istenitisztelet után megtartott számadó közgyűlésen a lelkes felügyelő azonnal tettre kész jóakarattal vette kezébe a gyülekezeti igazgatás kormányrúdját; székfoglaló beszédében a gyülekezet tagjait az egyház ügyei iránt való buzgóságra intette s maga is cselekedetekben nyilvánuló ügyszeretetet igért. A délelőtt helyben, délután pedig Porrogon megtartott számadó közgyűlések a gyülekezet rendezett anyagi viszonyairól tettek bizonyságot. Hogy ez örvendetes állapot a jövőben is megmarad, annak záloga az az egyházi ügyekben tanúsított tájékozottság, az a tapintattal párosult erélyesség, melyet az űjonnan választott felügyelő a gyűlések folyamán tanúsított. Isten áldása kisérje — az első megjelenése által is tiszteletet kivívott — felügyelő további működését! — Az új felügyelőt, a ki szakkörökben elismert paedagógiai író, az Ev. Őrálló is melegen üdvözli székén I Elköltözött egyházi szolgák. Malatides Sándor, a ki a soproni ev. lyceumban 38 éven át mint a számtan, mértan, magyar nyelv és történet tanára, áldásosán működött s kilenc év óta egyetlen beteg leányával teljes visszavonultságban élt, f. hó 11-én délután l/

24: órakor, 72 éves korában jobblétre szenderült. Benne a soproni ev. lyceum egyik volt jeles tanárát, a társadalom és közügy egy lelkes harcosát, a hozzá közelebb állók pedig egy nemeskeblü, minden szépért és jóért lelkesedő, nyájas jó barátot siratnak ; mindnyájan pedig egy buzgó egyháztagot, egy puritán jellemű derék hazafit vesztettünk el. A sírnál, f. hó 13 án délután 3 órakor, Brunner János esperes méltatta az elhunytnak halhatatlan érdemeit, a lyceumi tanári kar nevében pedig Hetvényi Lajos főgymn. vallástanár búcsúzott el megható szép szavakban a megdícsőülttől. Pihenése legyen édes. emlékezete áldott! — Forberger Mihály kúnfalvi tanítóban a Szepesség egyházi élete egyik legérdekesebb alakját vesztette el. 57 éves volt s halála váratlanul következett be, ép a midőn egyik fia vőlegény, leánya mennyasszonysorba jutott. A gymnasiumot Késmárkon és Rozsnyón, a theologiát Eperjesen végezte. Közben nevelősködött s Bécsben, a hol katonáskodott, mint önkéntes a theologiára is bejárt. A húnfalvi leányegyháznak és iskolájának 30 évig viselte lelkiismeretes gondját; tanítónak hívták meg, de ő a régi idők embereinek nyomába lépett s bölcsességével, szeretetével igazi papja, lelki atyja lett falujának. Altalános gyász kisérte a sírba. Székely Gyula tátraaljai esperes temette, kartársai nevében pedig Gréb János búcsúzott el tőle. Dániel XII. 3. — Saági Gregersen György mérnök, a hontbörzsönyi evang. egyház felügyelője 52 éves korában elhunyt febr. 8-án s temetése 10-én ment végbe nagy részvét mellett Budapesten. A Dániából bevándorolt Gregersen-családnak egyik legmunkásabb, legtiszteltebb tagja volt a megboldogult. Munkájával a magyar technikának szerzett dicsőséget (komáromi dunai híd építése) s a dologtévő napok után lelke vasárnapjait az egyháznak és jótékonyságnak szentelte. Igaz benső részvétünk illeti a ház fejét, az öreg Gregersen Gudbrandot, a ki rövid időn két fiát kisérte temetőbe. — Sömjéni Iczés Ferenc 1848/49-iki honvédfőhadnagy, nyug. gazdatiszt meghalt 80 éves korában a győrmegyei Felpéczen. A boldogult, míg a munkát bírta, a fehérkomáromi egyházmegyének egyik legbuzgóbb, legfáradhatatlanabb világi szolgája volt Sem kitüntetést, sem jutalmat nem vadászva, híven őrt állt azon a helyen, a hová a bizalom állította. Megérdemli, hogy e helyen, az igaz szolgák közt, az ő nevét is tisztelettel följegyezzük. — Idősb Pazár István nyugalm. nyíregyházai népiskolai igazgató-tanító 68 éves korában elhúnyt. IRODALOM. Az e rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg lehet rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellett. A renaissance. Történelmi jelenetek. Irta Gobineau gróf. Fordította dr. Székely István. Két kötet. Ára 6 kor. vászonkötésben 9 kor. Franklin-Társ. A renaissanceról szóló műveknek nem vagyunk éppen híjával. Rendén van így, mert a világtörténelem oly nagy korszakát jelenti ez a név, a mit jelentőségben csak Jézus kora, a keresztyénség megjelenésének időszaka múl fölül. A kettőnek képe sok tekintetben hasonló egymáshoz; első látásra mintha arányai különböznének. A közös vonás bennök az, hogy mind a kettőben az emberi lélek rázza rabláncait, a szabadulás útját keresi, végül meg is találja. A mint a családok életében van nemzedék, mely szerez, gyűjt, alkot és van, mely csak előde szerzeményét fogyasztja, a világtörténelemnek is vannak korszakai, a melyek teremtenek, szereznek, gyűjtenek s vannak, a melyek csak az elődök nagyságából élnek, az ő nagy gondolataikat aprózgatják s alkotásra nem lévén erejök, beérik azzal, ha a nagy müvekről és alkotásokról könyveket írnak, tökéletességöket jólrosszul magyarázgatják. A renaissance ily teremtő korszaka az emberiségnek. Egyetemes forradalom volt, mely az életnek minden jelenségét átjárta, mint a vér a petyhüdt testet. Német földön, mint vallási és erkölcsi újjászületés jelentkezett, azért nevezi Taine találóan a reformatiót „keresztyén renaissancenak", szemben az olaszországi pogány renaisanceszal. Tudományos oldala a humanismus, de ebben is megvolt a közös elvi alap, a sza-