Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

4 1904 ték azt, a ki maga volt az út, igazság és élet s ki önmagában épp azt nyujtá és közlötte velünk, a mi nélkül szűkölködtünk s mire elárvult szegény szivünknek a legnagyobb szüksége vala: a belső békességet és az egymás iránt való szeretetet és jóakaratot. Hirdették azt, a ki kétkedő, hánykódó lelkünket megnyugosztalta, — önmagában az élő Istenhez — mindnyájunk szerető mennyei atyjához visszavezérelte. Igen, azok az angyalok és pásztorok az emberszívnek hitet, az élő Istenbe vetett élő hitet e hitben s hit által új életet adtak. S mit teszünk mi? Mindenről beszélünk. Beszélünk Istenről sokat, a Jézus Krisztusról és az ő dolgairól még többet, úgy a mint azt a könyvekből tanultuk és jól-rosszul tudjuk, de Bethlehemig nem megyünk el, hogy meglássak a dolgot, melyet az Úr megjelentett, — magát az élő Istent és az ő Fiát, az Úr Krisztust, a ki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, a ki a természetben és történetben ma is beszél hozzánk, a ki ma sem hagyja magát tanúbizonyságok nélkül s a ki nélkül ma sem is tehetünk semmit, se magunk nem látjuk, sem másokkal meg nem láttatjuk. A szív élő hitének kútfejeit, az örök életre buzogó forrásokat betemettük: a lelket megöltük, mert betűkbe fojtottuk. A szív vallásából szájvallást, formulákat, törvényeket és szabályrendeleteket csináltunk. Pedig a szív ma is és mindenha és mindenütt, fent és alant, bent és kint, városon és falun, mezőkön s gyárakban csak egy után sóhajt: az élő Isten és ama megtartó után, a ki az Úr Krisztus. Pásztorok ! őt, a Krisztust, csak a Krisztust és benne a mi szerető édes mennyei Atyánkat, a Szent-Lélek által, ezt az élő istenséget, ezt adjátok vissza ennek a megtévedt, ennek a hitetlen, bűnös és nyomorult emberiségnek s akkor lesz még ünnep, lesz boldog Karácsony ezen a világon! Akkor újra evangeliommá válik az evangeliom, hogy: „Ma született néktek a Megváltó !" És akkor nemcsak ti, hanem az egész nép fogja énekelni a mennyei seregek sokaságával: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! es a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" S ha felhangzik a szent ének Karácsony ünnepén, hogy: „Boldog örömnap derült ránk!" érezni fogjuk mindnyájan, hogy e nap valóban boldog örömnap s karácsonyiinuepi hangulatunkba nem vegyül titkos elégületlenség, zsibbasztó, bántó bágyadtság, hanem merő öröm és boldogságleszenaz. Adja Isten, hogy úgy legyen! Mert az örömre és boldogságra ma a népnek nagyobb szüksége van, mint bármikor valaha. Dr. Masznyik Endre. SZEMLE. Egyetemes gyűlés és zsinat. Az egyetemes gyűlés az idén teljes egy hétig tartott, novemberben négy, decemberben két napig. Az első ülésszak a folyó ügyeket intézte el ősi „tudomásul vétetik, meghagyatik" stb. módon, a második az alapítványokról szóló szabályzatot tárgyalta le és a zsinattartásról határozott véglegesen. Az előbbi szabályzat egyházunk régi szükségén segített s így — bár tartalmát csak a jegyzőkönyvből tudjuk meg — melegen üdvözöljük. Derék dolog volt, csupán az bánt bennünket, hogy előbb eszünkbe nem jutott; csak midőn az államkormány egynémelyik alapítványról egyik-másik gyülekezettől, egyházi testülettől számadást kivánt. Hiszszük, hogy az állam és egyház viszonyát az alapítványok terén legalább tisztázta. A részletes birálat jogát fentartjuk lapunk részére. A zsinattartás kérdése két majdnem egészen egyenlő pártra szakította egyházunkat. Egyelőre a zsinatelleneseké a többség, de az oly csekély, hogy a győzelmes fél kénytelen volt engedményeket adni a kisebbségnek. A zsinatpárt két töredékből áll. Azt hiszszük, a kisebb része az, mely a református zsinattól kapott kedvet és indítást. Ez a töredék könnyen lefegyverezhető. Az egyházi adózás módjának megállapítása sem lehet döntő ok, mert hiszen az egyetemes gyűlés kimondotta a maga illetékességét. A legkomolyabb zsinatpártiak azok, a kik az egész egyházi alkotmány átvizsgálását és helyesbítését ldvánják. Azt mind a két félnek el kell ismernie, hogy alkotmányunk szövege nem elég világos, szabatos, akárhányszor választást enged az értelmezőnek; ellenmondások találkoznak benne s a törvénykezési részben való eligazodáshoz valóságos jogászi furfangosság szükséges. Az utolsó egyetemes gyűlés is elismerte, hogy van igazítani való, a midőn szakelőadókat kért fel az Alkotmány átvizsgálására. Alkalmi okból való zsinatolás nem volna méltó egyházunkhoz, de ha öntudatos, a közjót célzó komoly törekvés tűzi ki célul, reformot, javítást hirdetve, azt hiszszük, ki sem szegül ellene. A szakelőadók munkáját figyelemmel kisérjük s időnként hírt is adunk róluk. Ha azonban zsinatra kerül tényleg a sor, jó lesz a naplót kinyomatni és hozzáférhetővé tenni. Most olyanformán állunk, hogy gyakran megakadunk egy-egy szakasz értelménél. Ha a szöveg nem világos, a törvényhozók szándéka, kitűzött célja igazíthatna útba. Ámde a zsinat hiteles naplójához nem férhetünk. Egyedüli segítség szegény elköltözött Thébuszunknak a zsinat történelméről hangyaszorgalommal gyűjtött és irt munkája. Ez az érdemes mű azonban kivonatos, minden ügynek nem szentel egyforma figyelmet s nem is kizárólag a zsinat történetét adja, hanem sok más dolgot, eseményt is tárgyal. Ez idő szerint mégis egyetlen segédeszköz arra, hogy az utolsó zsinat törvényalkotó intencióját, szándékát megállapíthassuk. Egyetemes magyar énekeskönyv. Pár éve bizottságot küldött ki az egyetemes gyűlés az énekeskönyv ügyében. Tagjai: a négy püspök s minden kerületből