Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-03 / 6. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 66 Csepreg feldulatásában a politikai okok mellett a vallási gyűlöletnek is bizonyára nagy része volt. E katastropha előtt Pázmány és társai legélesebb polemikus műveiket épen Zvonarich Imre, a tudós csepregi lelkész és a virágzó csepregi iskola ellen irták. Zvonarich volt az első, a ki Pázmány Kalauzára a plagium bélyegét rásütötte és hamis okoskodásait leleplezte. Pázmánytól a „Csepregi Mesterség" (Bécs, 1614) és a „Csepregi Szégyenvallás" (Prága, 1616) és Balásfi Tamástól, a durva boszniai püspöktől, a „ Csepregi Iskola" (Pozsony, 1616) szenvedélyes hangon, ádáz vallásgyűlölettel mind a virágzó evang. város és ennek tudós lelkésze ellen szórják nyilaikat. Esterházy Miklósnak, a buzgó pártfogónak e heves irodalmi harcról tudomása volt, érdeklődött iránta, sőt maga is részt vett benne. Balásfi a fentebbi művét egyenesen neki is ajánlotta. Zvonarich művei, melyekkel a római pártot maga ellen ingerelte: „Szentírásbeli hitünk ágai" (NémetKeresztúr, 1614.) és „Pázmány Péter pironsági" (U. o. 1615). Irodalmi művekkel Csepreg tudós prédikátorát meggyőzni és elhallgattatni nem bírták. Reá támadtak tehát erőszakkal. Jezsuitáknál ez a módszer nem ismeretlen. Csepreg pusztulásának ő volt a legkiválóbb áldozata. Vértanú haláláról a verselő diák így emlékezik: Egy istenfélő prédikátor vala. Ki tudományban hires-neves vala, Felső templomnál élvén szolgál vala, Kit egész város igen szeret vala. Hűséggel, szegény, tisztében eljárni Tanítványival akara maradni, Martyromságra magát inkább adni, Hogy sem futással juhait elhagyni. Szegény nyavalyás a Christusban vala, Áhítatosan imádkozik vala, (» hallgatóit bátorítja vala, Mennybe Istenhez fohászkodik vala. Ott az ellenség őtet megismervén, Hogy lutheránus prédikátor legyen, Rá rohanának, vádolják nagy szörnyen, Mint pogányt, tatárt, törököt úgy szintén. így szenvedi meg a martyromságát, Juhai mellett élete fogyását, Kiért ő lelke vette boldogságát, A mennyországnak fénylő koronáját. íme mily szépen avatta boldoggá szeretett papját a verselő diák minden cerimonialis processus nélkül, hálás hívő szívvel. Abban a veszedelemben és zűrzavarban külön sírhelyet a lelkésznek alig ástak. Mint életében, úgy halálában is a nyája között maradt. Az ő holt tetemei is a legnagyobb valószínűséggel ott pihennek a szentkirályi major nagy sírdombja alatt az 1223 között, a kiknek számát szintén a diák hagyta emlékezetben: Kiknek az testek eltemettetének, Tizenkétszáz és huszonhárom lőnek, De hol még azok, kik tűzzel veszének És iszonyú fogságra vitetének. Hogy Csepreg, a lutheránusok rendes zsinatoló városa, a híres iskolával és tudós, polemikus lelkészével szálka volt Pázmányék és Esterházyék szemében, az kétségtelen. Azért boszulták meg oly példásan épen ezt, holott Kőszeg, Sárvár, Szalonak, Rohoncz, Német-Ujvár és más Bethlenhez pártolt protestáns helyek épségben maradtak. Politikai tekintetben II. Ferdinandra nézve Csepreg volt a legártatlanabb és legkevésbbé veszélyes. De pusztulnia kellett, mert a lutheránusok szemefénye s az eretnek Nádasdy Pál birtoka volt. Rettenetes boszut álltak. A három kassai vértanúért, kiket a féktelen hajdúk 1619-ben lekaszaboltak 1, alig másfél év múlva majd nem másfél ezer evangelikus magyar fizetett meg halálával! Végzetes szomorú eseménye a harmincéves háborúnak mindjárt a fehérhegyi ütközet után. * A szentkirályi major dombját tartja a csepregi evangelikusek temetőhelyének Farkas Sándor is, a r. kath. történetíró, ki szintén elfogadja a csepregi diák adatait hiteleseknek. Szerinte e helyen ásás alkalmával tömérdek összehalmozott embercsontra akadni ma is. A halom a Répcze kanyarulatához s az e mellett épült malomhoz van egészen közel. A molnár ezt a halmot kertté alakította át. Szőlővel már kétszer is beültette, de nem díszlik rajta. Monda fűződik hozzá, valamint a csepregi templomhoz is, a melynek falát állítólag akárhányszor meszelték is be, de mindig kiujított rajt a vörös folt, az „eretnek" vér maradványa. A szentkirályi major helyén 1528-ban még anyaegyház volt: „ecclesia sancti regi Stephani parochialis prope oppidum Chepreg fundata," melyhez Szakony mint filia tartozott: „ecclesia filialis in villa Zakón fundata." 2 Ekkor királyi bizottság Ítélte oda ezekre nézve a patronatus jogát Kanizsay Ferencnek, Nádasdy Tamásné bátyjának, a ki Sólya Máté csepregi papnak adományozta nyomban a szentkirályi plébániát. Ez a Szentkirály község templomával együtt bizonyára a török világban pusztult el. Nem ez a Sólya Máté lett-e a csepregiek első evangelikus papja, a kinek szintén Máté volt a neve ? Sólya nevűek később is voltak a csepregiek között. Változó minden a nap alatt. Az István királyról nevezett községből és templomból lett romhalmaz, azután az evangélikusok temetőhelye, ma pedig egy molnár kertje. Megérdemelné Zvonarich Imre, a tudós csepregi pap és vértanú, hogy a hol martyr gyülekezetével pihen, oda emlékoszlopot állítsunk neki. Ha pedig a változott idők és változott emberek ez emlékét ma már ott talán meg se, tűrnék, legalább szívünkben ujítsuk fel a csepregi vértanuk emlékét, ha útunk arra visz. Pápista atyánkfiai, mikor ünnepeltek, ne gyalázzátok Alvinczi, Bethlen és Rákóczy emlékét. A csepregi vérengzésért Esterházy Miklós, a ti emberetek és a ti népetek felel. A kassai három vértanúval ne dicsekedjetek. A megölt csepregi evangélikusok ezerkétszáznál is többen valának. És köztük Zvonarich Imre, a magyar író, a hű lelkipásztor nagyobb volt, mint Pongrácz, Grodeczki és Körösi. Martyrokban mi vagyunk gazdagabbak. Payjr Sándor. / 1 Lásd erre nézve Révész Kálmán mintaszerű, alapos és tárgyilagos értekezését: Alvinczi és a kassai vértanúk. Prot. Szemle 1899. évf. 517—535 1. 2 Lásd a Sopronban 1523. ápr. 3. kelt okmányt: Bunyitay V. Egyháztört. Emlékek. Bpest. 1902. 373. 1.