Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-03 / 6. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 65 SZEMLE. Politikai hitvallások. Múltkori ily című közleményünket az igazság iránt való szeretetből kiegészítjük azzal, hogy a választások előtt pár nappal gróf Hadik János, a szini kerület ellenzéki jelöltje választóihoz intézett nyílt levelében szintén kötelezte magát arra, hogy a Tisza-féle álláspontot az 1848 : XX. t -c. végrehajtására nézve magáévá teszi s rajta lesz, hogy minél előbb megvalósuljon. Természetesen, „az ország pénzügyi helyzetéhez képest". Levelében nagy elismeréssel szól a magyar protestáns egyházak hivatásáról, mely azonos a magyar alkotmányosság és szabadelvűség védelmével. Gróf Hadik a Szilágyi Dezső csoportjához tartozott hajdan s így őszinteségét nincs okunk tagadni vagy nyilatkozatának értékében tamáskodni. Ä nyilatkozat alkalmiságát megmagyarázza, hogy a különben maroknyi szini kerület túlnyomó része református. Azonban így is szívesen veszsziik kijelentését és ha majd az ügy az országházában szóba kerül, emlékeztetni fogjuk a gróf urat a nemzet szine előtt tett hitvallására. TÁRCA. A csepregi vértanuk. Római katholikus atyánkfiainak majd háromszáz éves erőlködésébe került, míg végre a három boldoggá avatott kassai .vértanút meg tudták szerezni. Örömüket a pápa most is megzavarta. Az egyiket, Körösi Márk esztergomi kanonokot, horvát nemzetiségűnek anyakönyvezte és Marcus Crisinus Croata néven irta bele a boldogok könyvébe. Az Agramer Tagblatt majd megpukkad örömében. Mikor a magyarok kérnek és fizetnek, akkor is a horvátok kapnak. Tehát még csak nem is három a magyar vértanú, hanem kettő. Biz ez kevés! Kértek volna mi tőlünk kölcsön. Mi könnyen adhattunk volna magyar protestáns vértanút akár ezeret is és pedig abból a századból, a melyikből épen tetszik. Ha megégetett könyvárust kívánnak, ilyeneket a XVI. századból adunk. Ha pap kell, kit a jezsuiták olvasztott forró ólommal kentek fel martyrrá : Száki János ekeli papot ajánljuk 1672-ből.

1 És nem is méltóztatik hinni, hogy a dicső Kollonich és Szelepcsényi korából micsoda szép Galéria Sanctorum kerül ki a magyar protestáns gályarabok neveiből. A debreceni emlékszobron ott a névsoruk. Méltóztassék elolvasni. De mivel Pongrácz, Grodeczki és az elveszett Körösi Bethlen Gábor korából valók, azért ebből az időből ajánljuk mi is vértanúinkat a római szent kollégium figyelmébe. Nem hármat, hanem egyezerkétszázhuszonhármat. * A legutóbbi szent karácsony reggelén kocsin utaztam a büki állomásról Szakony felé. Halottas ágyán fekvő s azóta már atyáihoz megtért Holbok bátyánk hívott kisegítőnek, hogy gyülekezete szent beszéd és úrvacsora nélkül ne maradjon a nagy ünnepen. A kocsiúttól balra esik Csepreg városa. Egészen közel haladunk el mellette. S míg régi emlékezetes templomát nézegetem s a letűnt dicsőség napjait lelkemben felújítom, egy dombhoz érünk, melynél a velem * : 1 Földváry L. Száki János ekeli prédikátor megégettetése Komáromban. Protestáns Szemle 1903. évf. 442. 1. utazó szakonyi tanuló ifjú e szavakkal ver fel csendes elmélkedésemből: „Ez a szentkirályi major, e domb alatt vannak a csepregi halottak eltemetve". Annyiszor olvastam és már írtam is e szomorú dologról. A csepregi diák históriás énekének hiteles szövegét nyolc régi kézirat alapján csak nem régiben állapítottam meg. És most egészen váratlanúl karácsony reggelén kerültem ide a pusztulásnak e kiáltó emlékéhez. Tudtam róla, de e gyászhalmot, mely alatt több mint ezer hithű evangelikus magyar aluszsza síri álmát, szemeimmel eddig még nem láttam. Megrázkódtam belsőmben, nehéz volt meghatottságomat elrejtenem. Hálás kegyelettel, fájó érzéssel szemléltem a halmot és a csepregi tájt. Áldást mondtam a majd háromszáz év óta ott porladó hamvakra. Karácsony hajnalán bizony én is sóhajtva köszöntém e gyászteret. Hát azért született meg a Krisztus, hogy ilyen emlékeket állítson egyik keresztyén a másiknak ? * Az evangelikus Csepreg pusztulását megírtam máskor és más helyen. (Protestáns Szemle 1898. évfolyam 209—227. lap. És Csepreg utolsó evang. prédikátorai. Jó Pásztor 1899. évf.) Főforrásunk egy névtelen csepregi diáknak 110 strófás verse, a ki mint szemtanú írja le a borzalmas eseményeket. Farkas Sándor r. kath. káplán Csepreg monográfiájában sok hibával és nem teljesen közli a históriás éneket. A r. kat. történetírás soha sem dicsekedett Csepreg pusztulásával. Történelmi műveink csak igen futtában, röviden végeznek vele. Ujabban azonban Angyal Dávid a Szilágyi-féle millenniumi nagy műben már bővebben szól róla. Csepregnek evangelikus hitéért és a Bethlen-féle szabadságharcban való részvételéért kellett meglakolnia. 1620-ban december 11-én kelt II. Ferdinándnak levele, melylyel az elpártolt városok megbüntetését Esterházy Miklós grófra és Collalto tábornokra bízta. 1621-ben vízkereszt napján Collalto váratlanúl lepte meg a csepregi békés polgárokat. Serege német, tót, horvát és lengyel zsoldosokkól s csekélyebb számú magyar huszárokból állott. A haditervet Esterházy szomszédos birtokain, Lánzséron és Lakompakon főzték ki. Az ellenséges had Esterházy zászlóit hozta magával, a kinek kapitánya, tisztjei és cselédei is ott voltak. A durva zsoldos had kardélre hányt aggot, gyermeket, férfiút, nőt egyaránt. Forrásunk borzalmas, undorító részleteket beszél el. A halottak száma, kiket egy közös nagy sírba hontoltak el, 1223 volt. A verselő diák, mint kortárs és szemtanú, az egész pusztulást a vallási fanatismus művének minősíti. Ide vonatkozó szavai: Pápistaságnak bizonyos jelei E szörnyű dolgok férges gyümölcsei, Mert tudományát fegyverrel terjeszti, Kegyetlenségét kifolyt vérrel nézi. Szerinte pápista papoknak is volt részük a vérengzésben és osztozkodtak a csepregiek elvett javaiban ; egy barát pedig azzal dicsekedett, hogy ő Csepregen igen vitézkedett s maga megölt 15 embert. Főbűnösnek a vakbuzgalmáról ismert Esterházyt mondja: Ha kérdi Isten, Eszterház, te tőled: Miért rontál el annyi sok lelkeket, Mit felelsz neki? Mert mind megöletted, Szörnyű halállal őket elvesztetted. Megrémülsz mindjárt, magad nem mentheted, Mert elkárhoztat lelkiismereted És téged vádol udvari sereged. Sok keresztények kiontatott vérek.