Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-27 / 5. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 58 figyelemmel kell kisérniök s semmi szín alatt meg nem tűrniök, hogy törvény és rendelet ellenére ev. prot. gyermekeink oktatása a róm. kath. apró ünnepek miatt rövidséget szenvedjen. A rendelet világosan megmondja, hogy ily ünnepnapon szünet az egész iskolának, illetőleg osztálynak csak akkor engedélyezhető, ha a tanulóknak legalább 70°/<r

a tartozik az illető felekezet kötelékébe; különben ilyen ünnepeken az illető felekezetbeli gyermekeknek ad personam szünet engedhető ugyan, de a községi iskolai tanító még a saját felekezete ily ünnepein is köteles tanítani. * Szabad theol. iskola. A múlt évi bielefeldi theologiai tanfolyammal kapcsolatban szóba került egy szalad theologiai iskola („freie theologische Schule") megalapításának eszméje, a melyet, úgy látszik, nyomon követ a megvalósítás is. A dologról a baseli „Kirchenfreund" a következőket írja: A cél, melynek tervezetét Bodelschwingh lelkész dolgozta ki, egy oly theologiai tanfolyam létesítése, a melynek feladata egyrészt theologusoknak, a kik tanulmányaikat már elvégezték, további indítást adni főleg a szentiratokban való komolyabb elmélyedésre, másrészt azoknak, a kiknek positiv hitét tudományos kételyek megingatták, lelkük e harmóniáját ismét visszaadni s a mellett őket a lelkipásztori és igehirdetői pálya magasztos feladataira intensivebben előkészíteni. E célból a cursus egy évre szerveztetnék két „hithű" lelkipásztor theologus vezérlete alatt, kiknek egyike az ó-szövetség, másika az új-szövetség magyarázatával foglalkoznék első sorban. A magunk részéről a dolgot — őszintén szólva — csak azon esetben értjük, ha e cursusnak célja az, hogy a végzett theologusoknak a szentírás gyakorlati magyarázásában akar intensivebb útbaigazítást adni tehát ha — mondhatnók — az egyetemi theoretikai előkészítés után őket, mintegy a gyakorlati seminarium helyettesítője, a gyakorlati lelkészkedésre akarja előkészíteni. Ha azonban a cursus a „hithűség" és „positivizmus" szépen hangzó jelszavai alatt célul magának azt tűzné ki, hogy az egyetemi szabad kutatás elvét akarná az egyházi tekintély jegyében ellensúlyozni: akkor abban áldást a német protestantismus szempontjából nem látnánk. Egyébként az ő dolguk. Mi résen legyünk, hogy a külföldi példát mindenben vakon ne utánozzuk 1 * Confessionális vagy simultan iskola? E kérdés foglalkoztatja utóbbi időben, főleg azonban azon indítvány óta, a melyet a mult év május 13-án Hackenberg porosz képviselő és társai a porosz országgyűlés elé terjesztettek, a nagy német közvéleményt. Napilapok, folyóiratok, röpiratok és értekezletek két nagy pártra szakadva törnek lándzsát egyoldalról a confessionális iskola mellett, követelve, hogy az oktatás felekezeti alapon legyen szervezve; más oldalról pedig a simultán iskola mellett, a mely alatt felekezetek befolyása alól teljesen felszabadított, ha épen nem is felekezetnélküli, de felekezetenkívüli nevelő intézményt kell értenünk. A simultán iskoláknak különösen szenvedélyes követelője a sociáldemokrácia, a mely elvből minden egyházi intézmény ellen hadat visel, de erős támogatást talál a tanítóknak a lelkészek felügyelete ellen táplált ellenszenvében, mely felügyeletben nem látnak egyebet, mint ósdi hagyományt, a mely a tanítót az egyház szolgajármába hajtva, szabad paedagogikai tevékenységében meggátolja, nemkülönben erős segítséget talál azon liberálisok felfogásában is, a kik szerint a confessionális particularismussal szemben még sokkal kívánatosabb a territoriális particularismus, s a kik a confessionális iskola megszüntetésével azon chinai falakat vélik lerombolhatni, a melyek a különböző felekezetű hazafiakat egymástól elválasztják. Az iskolának — mondják —nem az a célja, hogy katholikusokat vagy evangélikusokat neveljen. Az államok — igaz — régebben vallásos testületek is voltak, de ez az állapot már megszűnt; az államnak, mint ilyennek hite nincs. Ez alapon az államnak az iskolából minden vallásoktatást ki kellene küszöbölnie, vagyis az iskolát teljesen felekezetnélkülivé tennie. Minthogy azonban ennek végrehajtása a jelen viszonyok között még sok nehézségbe ütköznék, hát elegendő, ha az állam az iskolákban a vallásoktatást facultativvá teszi s így azokat mind simultán iskolákká alakítja át. A ki az elemi iskolát confessionális alapon akarja továbbra is szervezni, — mondják — kell. hogy a közép és felső oktatást is ilyennek gondolja, inert hiszen a confessionalismus öncélnak tudja magát, végeredményben hát confessionális volna minden főiskola, minden egyetem, maga a tudomány és a művészet, a bíróságok, sőt maga a hadsereg is: ez pedig egyenes absurdum és veszedelem Az iskola az a hely, a hol az állami élet alapjait rakjuk le; az államnak pedig minden polgára egyaránt becses és értékes, kell azért, hogy az állam felekezetenkivüli (interconfessionális) legyen, a miből folyik, hogy az iskolának is ilyennek kell lennie. A confessionális iskola az interconfessionális állam lényegével homlokegyenest ellenkezik. E felfogással szemben a confessionális iskola mellett harcol természetesen a róm. kath. centrumpárt, mint a pápás felekezet politikai szóvivője, nemkülönben protestáns oldalról az orthodoxia, sőt az előkelőbb és szélesebb látókörű theologusok jelentékeny része is. Ez utóbbiak közül érdekes Haupt Erich hallei theol. professor felfogása, melyeta sajátszerkesztésében megjelenő „DeutschEv. Blätter" mult évi októberi füzetében, a „Kirchliche Chronik" és a „Noch einmal zum Schulantrag" c. cikkében fejt ki, az orthodox lutheri irányt pedig igen érdekesen képviseli D. Kaftan kiéli theol. professornak az „Alig. Evang. Lutli. Kirchenzeitung" f évi 1. számában közölt „Ultramontanismus und Protestantismus" c. cikke. Haupt készséggel elismeri, hogy az állam nem dominiuma az egyháznak, hogy az iskola az állam életsphaerájába tartozik, s hogy az iskola azon célját, hogy az állam számára erkölcsileg is művelt polgárokat neveljen, sokkal könnyebben érné el, ha felekezeti ellentétek a népben nem léteznének, vagy ha ilyenek léteznek is, az iskola ezeket figyelembe nem venné. Ámde erkölcsi nevelés, pedig tágabb értelemben egész kulturéletiinknek erkölcsi alapon kell nyugodnia, vallásos alapozás nélkül nem képzelhető, s az állam, ha elismeri a vallás e nagy paedagogikai jelentőségét (a mint hogy azt el kell ismernie) az egyház nevelő közreműködését nem nélkülözheti és nem ignorálhatja. Viszont az egyház is, ha a maga érdekeivel tisztában van, az államnak mint hasonlag nevelő feladattal bíró intézménynek a közreműködését nem nélkülözheti. Igaz ugyan, hogy a dolgot felette gabalyítja azon tény, hogy az államnak — a mi par excellence Németországot illeti — nem egy, de két (prot. és róm. kath.) keresztyén egyházzal kell számolnia s épen ezen az állapoton nőtt ki a simultán iskola kérdése: ámde ez nem oly baj, a melynek egyetlen orvossága a simultán iskola volna; nem, még a róm. kath. egyház sajátosan kizárólagos s a modern állani fogalmát merőben elutasító álláspontja mellett sem. Mert bárha a róm. kath. egyház nem is képes a modern állani számára oly mértékben nevelni a maga híveit, mint az kívánatos volna : mégis a baj, ha a róm. kath egyháznak a confessionális iskolát megadja, sokkal kisebb, mintha az egyházzal merőben ellentétes és kizárólagos