Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-27 / 5. szám

54 1905 vény nem a mi cselekedeteink, lianem a Krisztusban rajtunk könyörülő Isten kegyelme által töltetett be és töröltetik el. Nem cselekedet, hanem hit által, nem Istennek hozott valamely áldozat által, hanem úgy, hogy mindent Krisztustól nyerünk és veszünk; az ő teljességéből részesedünk és kapunk mindnyájan. Dr. Luther Márton. (A 95 tétel magyarázatából). A theologiai tanári vizsgálatról. (Az egyetemes, egyházkerületi felügyelő s a püspök urak szives figyelmébe ajánlva.) A magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyház immár elfogadott theologiai tanügjbi szervezete XII-ik szakaszának 65. §-ában „a theol. tanári Jcépesítés"-ről is szól. Szerkesztője az 1888-ik évi egyetemes közgyűlés jkvének 18. pontjában foglalt vizsgálati szabályzatot beillesztette a szervezet körébe. Rendelkezése szerint az egyetemes theol. tanári vizsgáló-bizottság, mely rendszerint „az egyetemes gyűlés helyén és alkalmával" vizsgálatot tart, az egyetemes felügyelőből, mint elnökből, s a püspökökből, egyházkerületi felügyelőkből és a theol. rendes tanárokból, mint tagokból áll. (Nyomtatási hibából a mi szakaszunk 2. pontjában a soproni tanintézet nincs megjelölve.) Ez a bizottság eddigelé úgy működött, hogy elnöke a hozzá theol. tanári képesítés ügyében beérkezett kérvényt áttette véleményadás s az írásbeli tételek kitűzése végett valamelyik hazai theol. tanári karhoz, s kedvező ítélkezés esetén a Jelölt az elnök által szóbeli vizsgálatra meghivatott. Úgy az írásbeli, mint a szóbeli vizsga a paedagogiai s a jelölt által választott theol. tudományszak köréből volt leteendő. A szóbeli vizsgálat megállása esetén az illető — rendszerint már tanszéken lévő férfiú — tanári eskü kíséretében theol. tanárnak nyilváníttatott. E vizsgálatra bocsátás feltétele a lelkészi vizsgálat s valamely külföldi egyetem látogatása. (Az új szervezet nem határozza meg a külföldi tanulmányozás idejét.) A theol. tanári vizsgálat színvonalának emelése céljából legyen szabad megbeszélés vagy esetleg irodalmi megvitatás tárgyául a következő javaslatokat megtennem: A vizsgára bocsátás egyik lényeges feltétele legyen a hazai tanulmány befejezésével egy vagy több évi külföldi egyetemi tanulmányozás. A latin nyelven irandó életrajz a magyar javára, mivel ma már kevés az értelme, mellőzendő. Az írásbeli vizsgálatra a jelentkező maga válaszsza meg szabadon tudományszaka köréből a feladatát s ezt nyomtatásban nyújtsa be a hazai bölcseleti doktorátus módjára többi okirataival együtt az elnöknek, illetve általa véleményadás és megbirálás céljából valamelyik akadémia tanári karának. Az, hogy nyomtatásban volna bekivánandó az írásbeli dolgozat, nagyon emelné a vizsgálat színvonalát, komolylyá tenné a jelöltre a feladatot s gazdagítaná amúgy is szegényes és hézagos hazai theol. irodalmunkat. A paedagogiai tudomány köréből való írásbeli dolgozatot törölném. így van az ma gyakorlatilag a theol. magántanári intézménynél az ev. ref. egyházban. A theol. tanári vizsgáló-bizottság az új szervezet szerint is helyesen s a dolog érdeme és komolysága szerint van összeállítva, s egészen helyesen van megállapítva a szóbeli vizsgálat rendje is aképen, hogy annak tárgyai: a neveléstan, tekintettel főleg a felsőbb oktatásra és a választott szaktárgy, esetleg szaktárgyak a segédtudományokkal. Az is helyes és célszerű, hogy ilyen vizsgálatok mindig az egyetemes gyűlés helyén és alkalmával tartandók. Köztudomású, hogy eddigelé ilyen theol. tanári vizsgálatokat rendszerint már tanszékekkel bíró egyének kedvéért tartottunk. A mult egyetemes gyűlés alkalmával volt az első eset, hogy Blatniczky Pál és Pröhle Károly személyében két gyakorló lelkész jelentkezett e vizsgálatra, sőt már a jövő évre is van tudomásunk három ily gyakorló lelkész, sőt vallástanár jelentkezőről. Legyen a jó példának szerencsés folytatása s ha az írásbeli szakdolgozatok nyomtatásban volnának a jövőben beadandók, e tömegesebb jelentkezéssel csak nyer a mi egyházunk, s annak papsága és irodalma. Erre való tekintettel már nem elégséges az eddigi gyakorlat, t. i. a vizsgálat eredményének jegyzőkönyvi kivonat alakjában való közlése, hanem szükséges egy külön megalkotandó theol. tanári esküminta s a szervezet által is kivánt theol. tanári oklevél. Ez oklevelekkel bíró lelkészek sorából volnának aztán a jövőben a theol. tanárok az egyes szakcsoportokra kizárólag választandók. Ez volna a theol. tanári képesítés gyakorlati eredménye, hogy egyházi hatóságunk legjobb hite és meggyőződése szerint szabadon választhatna a képesítéssel bíró lelkészek sorából, a mi rendkívül emelné a lelkészi s a theol. tanári kar irodalmi állását és színvonalát. Az eskümintában a theol. tanárokká minősített egyénekre nézve még külön az egyházi és theol. szakirodalommal való foglalkozást is hangsúlyoznám. Elmondottam egyházunk és annak irodalma iránti lángoló szeretetből és buzgóságból eredő megjegyzéseimet a theol. tanári vizsgálat színvonalának emeléséről. Szóljanak többen is a kérdéshez. Szívesen elfogadok bármely szigorított intézkedést vagy javaslatot az írásbeli és a szóbeli theol. tanári vizsgálat színvonalának emelése érdekében. S ha talán el is késtem megjegyzéseimmel, szolgáljon mentségemül az a körülmény, hogy a tárgynak fontossága, egyházunk kiváló érdeke s az eddigi gyakorlat tanulsága és tapasztalata késztetett e felszólalásra. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Szerkesztői megjegyzés. Dolgozótársunk cikkét és felhívását alkalomszerűnek tartjuk s ez utóbbit lapunk nevében ismételjük. Főképen a legilletékesebb forumok, a theol. tanári testületek véleményét várja és pedig joggal közegyházunk. Cikkírónk legtöbb észrevételét megokoltnak és helyesnek tartjuk, bár egyben-másban eltérünk. Véleményünket a maga egészében az esetleg támadó vita végére Ígérjük, de két szempont fölemlítését most sem mellőzhetjük. A szakdolgozat kinyomatását mi azért is szükségesnek tartjuk, mert így a vizsgáló-bizottság valamennyi tagja közvetlenül megbírálhatná a jelölt arravalóságát és készültségét. A nyilvánosság nagy elve érvényesülne ez intézkedésben. Ellenben főiskolai (egyetemi) fokon, a hol a tudomány művelésére s az önálló kutatásra termett tehetség szempontja a döntő, nem tartunk célszerűnek olyan intézkedést, hogy a tanszékek csak az ilyen módon képesített egyénekkel töltendők be. Mi a szabad irodalmi, de tudományos értékű munkásságot külön vizsgálat nélkül is elfogadjuk kvalifikáció gyanánt, de természetesen kell gondoskodni testületről, mely ily esetekben kellő hitelű és tekintélyű véleményt nyilvánítson. Szerk.