Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-01 / 49. szám

506 1905 maradt két latinsor, mely az amerikai kálvinistákat oly annyira fellelkesítő s mely magyarra fordítva így hangzik: „Krisztus apostolainak munkái óta oly tökéletes művet, mint a Kálvin iratai, még nem szült az idők méhe." Óriási taps és éljenzés zúgott fel erre a teremben. S csodálatos! az érzelmeknek eme őszinte, viharszerü megnyilatkozása bennem, a ki „lutheránus tót" létemre ott iiltem a kálvinistaság apostolai között, mint Saul a próféták seregében, mákszemnyi kellemetlen érzést sem keltett. Sőt ellenkezőleg! midőn két kiválóan szép női szempár, melyeknek bájos birtokosai szintén tapsoltak és mosolyogtak, felém fordult és mosolygó arcuk azt látszott kérdezni tőlem: mit szólsz ehhez tót papocska? akkor én visszamosolyogtam rájuk és kérdésükre így feleltem magamban: szeretem az őszinteséget és egyeneslelkűséget, de már én csak az ágostai hitvallás elveit vallom és azok mellett is maradok. Csukás Zoltán igen szép zongorajátéka után dr. Ferenczy Gyula debreceni akadémiai tanár tartott nagyon szép, tartalmas előadást. A debreceni protestáns egyetem létesítésének eszméjét a „Tudás" magasztalásával, szinte istenítésével ajánlotta a közönségnek. Lelkesen, tűzzel adta elő beszédét és nagy hatást ért el. Utána Szabolcska Mihály olvasta fel sok tapsot aratva és a sziveket magával ragadva, a következő költeményeit: „Egy hazátlan apostol", „Pogányok", „Az én kis lányom" „Szegedi Kis István" és utólag még közkívánatra „A fájdalomból sohasem lesz dal", „Igaz Csiky Ambrus" (hír a falunkból.) Az ünnepélyt Gergely Antal rögtönzött gyönyörű beszéddel zárta be, óriási tetszést keltve a nagyszámú és igen előkelő közönségnél, mely a nagy termet színültig teljesen betöltötte. Este azután lelkes hangulatban, zajos jókedven lefolyt társasvacsora volt, melyet Mezőtúr lelkes hölgyei adtak s melyen ők maguk szolgáltak fel. Felköszöntőkben nem volt hiány. Vacsora után táncmulatság következett. Úgy a hangverseny, mint a társasvacsora anyagilag is igen szép összeget jövedelmezett a debreceni protestáns egyetem javára. r. I. Hisnyói ev. templomszentelés. Kissé elkésve bár, de mégis számot kell adnunk hisnyói testvéreink örömünnepéről. Nov. 5-én szentelték fel alapjától renovált templomukat. A régi templom alapja 1785. május 1-én tétetett le s 1786. év nov. 6-án hangzott benne az első Istent dicsérő zsolozsma. 1808-ban leégett a tető ; 1823-ban épült a torony, — 1829-ben a parochia, 1833-ban mindennel rendben volt az egyház, lelkésze akkor Tomásik volt, felügyelője Klementisz István. A süppedékes, nedves helyen emelt falakat már 1844-ben vaskapcsokkal kellett odaerősíteni s azóta semmi javítás nem történt, — a falak süllyedtek, a fa-oltár, szószék, padok s karzatoszlopok alja teljesen elrothadt. „Mikor idekerültem, egy évig sírtam e szomorú állapot felett" — mondta egy alkalommal baráti körben a mostani buzgó lelkész — s nem szűntem meg kérni, buzdítani a híveket, míg nem sikerült meggyőznöm arról, hogy e siralmas állapotot megszüntetnünk elodázhatlan kötelesség." Gvujtó, lelkesítő szavainak eredménye volt, hogy minden külön kenyéren élő gazda 60, illetve szegényebbje 40 K-val, az özvegyek ennek felével adóztatták meg önmagukat, ebből 4565 K gyűlt össze, a lubenyiki leányegyház 836 K, a koprási filia pedig 360 K-val járult hozzá. Mnisányból egyesek 26 K-t adtak. Mindez kevésnek ígérkezett a végzendő munkához; ekkor a lelkész bekopogtatott ismerőseihez s rövid idő alatt még 1000 K-val szaporodott az összeg. Az így egybegyűlt 6787 K-val ez év május havában hozzáfogtak a javításhoz, nem csupán pénzzel támogatták az építést, de ott versengtek, sürögtek-forogtak, kézi s igás munkával, míg nem nov. 5-én felszentelhették a szájuktól elvont pénzen s verejtékes munkával emelt templomukat. Nagy és szép munkát végeztek! Dicséret érte az áldozatkész egyházhíveknek, kik élő, szép példáját adták egyházszeretetüknek, mikor még a legszegényebb özvegyasszony is 10 K-át adott e nemes célra. De dicséret érte annak, ki e munkának kezdeményezője volt, dicséret a fáradhatlan lelkésznek, Roháts Lajosnak, ki nem elégedett meg az eddig elsoroltakkal, de mert az új templomhoz illő új belső felszerelés is kellett, s mert erre fedezet már nem volt, ismét híveihez fordult, s nem hiába, utánjárásának eredménye volt az, hogy Hamar János, Gregus András, Klementisz András és Gregor András vasgyári előmunkások 500 K értékű csillárt ajándékoztak, ennek fentartásához s a hozzá való gyertyák költségeinek fedezésére az Amerikában élő hívek 147 K-át küldtek, oltár- és szószék teritőt az anyaegyház hajadonjai, Sebők György és neje szintén kis terítőt 30 K értékben, az oltár elé szőnyeget Jerem Victorné szül. Kuchta Mária úrnő adott 60 K értékben, a templomon végig kokus-teppichet 81 K árban a vasgyári munkások egylete, oltári gyertyát Hrivnák György, Hrivnák András, Jakab András, Klementisz János Kochan, Klementisz András és Hamar András ajándékoztak, továbbá Krompecher Dezsőné szül. Roháts Mariska úrnő 50 K értékű virágvázával, Grosziar Zsuzsanna Murár 60 K-t érő oltárteritővel s Kutserák Szidor Zsuzsanna, Mladsi Anna, Grosziar Mária 28 K értékű virágvázával s díszvirággal ékesítették fel az oltárt. Pénzben támogatták az egyházat: a hívek önkéntes kivetésből 4565 K, ő fensége Coburg herceg a szükségelt fa árának 20%-át, 150 K-át elengedett, id. Holéczy Pál s ifj. Holéczy Pál a reájuk kirótt összegen felül 40—40 K-át adtak, Steinberger Hermann 5, Grober Lajos budapesti kereskedő 136 K, Eisele Gusztáv vashegyi bányafőnök gyűjtése 8'—, Siivete egyház 7'60, Rima-Murány S. T. részvénytársaság 100'—, Hisnyói confirmandusok 25'60, Szontagh Andor képviselő 40' — , Kövii egyház 17'28, Rőcze ev. egyház 40"—, Hosszúszó ev. egyh. 5'10, Ochtina ev. egyh. 5"—, Dobsina ev. egyh. 10'—, Gróf Andrássy Dénes 200'—, Vizesrét ev. egyh. 13'—, Kassa I. 10'—, Temes-Butytyin 10'98, Beszterce 5'—, Nagybecskerek 9'80, Igló 12'75, Jolsva 30'—, Szarvasi ev. egyh. 10'—, Hisnyay-Heincelman vasgyár 100'—, Hisnyay Heincelman Alfréd 20"—, Hisnyay Heincelman Béla dr. 5'—, Hertán Károly igazgató 5'—, Mars Ágost 2"—, Safcsák Hedvig 1'—, Vlachovszky Mihály 1'—, Birgling Gyula 2'—, Birgling Árpád 2'—, Vincze Ferenc 2'—, Kirich Ferenc 2'—, D. Petrovszky Károly 2'—, Lábos József 1'—, Latinák Rudolf 40" —, Umrlolehotai ev. egyh. 20'—, Czirbesz András 10'—, NaudrázsRákos ev. egyh. 12'08, Gömöri esp. gyámintézet 50'—, Heintz Frigyes 20'—, Feketelehota ev. egyház 6'— korona. Megemlítésre méltó, hogy a hisnyóvizi vasgyár minden munkában támogatta az építkező egyházat, különösen pedig Petrovszky Károly s Pivovarcs Kálmán a csillár bearanyozása, a keresztelő medence s oltárkerítés broncirozásánál idejüket s munkájukat ingyen áldozták fel. A felszentelést nov. 5-én végezte Terray Gyula gömöri ág. hitv. ev. főesperes, magyar beszéd keretében, utána tót nyelven Hoznék Lajos nagyrőcei lelkész szóllott a gyülekezethez; az oltár előtti szolgálatot pedig Holéczy Samu feketelehotai lelkész látta el. Áldottak legyenek, kik adományaikkal s munkájukkal oly hathatósan támogatták ezen kicsiny, de hité-