Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-20 / 4. szám

48 1905 vesznek a katholikus egyházi szertartásokban és hozzá kell járulniok a katholikus egyházszervezetek fenntartásához. Polgári jogokat nem gyakorolhattak: a városházán, tisztújitó közgyűléseken meg sem jelenhetnek. A virágzó főiskola a templomokkal együtt megszűnik, az elemi iskolák bezáratnak, a tanítás bármely fokon szigorú bírság ellenében be van tiltva. Ezen állapot, ha egy emberöltőn át fennmaradhatott volna, a protestáns egyház szervezkedésének minden időkre végét szorította volna. A benső ellenállás azonban és a Thököly Imre-féle szabadságharc a vallásszabadsággal együtt az ország lakotmányát is megmentették! Schrödl József. OKTATÁSÜGY. Michaelis Vilmos. (1829—1905.) Evangélikus tanügyünk egén egy fényesen ragyogó csillag tűnt le, ki fényét messzeföldre árasztotta volt el. Michaelis Vilmos, a pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum nagyhírű rektora f. évi január hó 11-én, éjjeli fél három órakor hosszas, kínos szenvedés után elhunyt, mély gyászt hozva fiaira, a pozsonyi evang. egyházra és lyceumára, számos barátaira, tisztelőire. Michaelis Vilmos az 1829. évben február hó 21-én Pozsonyban született, hol atyja szabómester és evang. egyházfi volt. Elemi iskolai, gymnasiumi és bölcseleti tanulmányait a pozsonyi ág. hitv. evang. lyceumban végezte, ugyanitt egy évi jogi és két évi tlieologiai cursust is hallgatott. Tlieologiai tanulmányait folytatta a bécsi evang. fakultáson 1849-ben és ugyanazon év telén letette Pozsonyban a tlieologiai candidaticumot. Majd történelmi, bölcseleti és classica-philologiai tanulmányok végett meglátogatta a berlini, göttingai és bécsi egyetemeket, miközben másfél éven át házi nevelő is volt Rosenfeld Lajos csász. kir. pénzügyi tanácsosnál. 1853-ban a pozsonyi evang. egyház lyceumához rendes tanárnak választotta meg. Szomorú, gyászos időkben lépett Michaelis a lyceum szolgálatába, oly időkben, midőn — mint koporsója felett egyik búcsúztató lelkésze mondotta — áldozat volt lyceumi tanárnak lenni. A szabadságharc leverése után a jogtipró hatalom tudvalevően a Thunféle tanrendszert léptette életbe Magyarországon is német tannyelvvel s a mely tanintézet e rendszert el nem fogadta, az elvesztette nyilvánossági jogát; a hatalom magánintézetnek nyilvánította, a mely államérvényes bizonyítványokat nem állíthatott ki. A pozsonyi lyceum a Thun-rendszert nem fogadta el, ezért magánintézetnek declarálta a hatalom. Azonban a lyceum elüljárósága az ifjúságra való tekintetből, hogy az ne legyen kizárva azon tudományok tanulása elől, melyeket a Thun-féle különben igen helyes tanrendszer megszabott, életbe léptetett egy tanrendszert, a mely a Thun-féle tanrendszerrel majdnem azonos volt, — de magyar tannyelvvel. A gymn. tanárok számát is — mint a Thun rendszere — nyolcra szaporította. 1853-ban az egyház egyszerre négy tanárt választott a lyceumhoz. A megválasztottak közt volt Michaelis Vilmos is, ki az újonnan szervezett földrajzi és classica-philologiai tanszékre választatott meg 550 pengő forint fizetéssel. Az egyház azt remélte, hogy lyceuma ezen új szervezésével és a kellő számú tanerők alkalmazásával a hatalom be fogja érni és az intézetnek megadja a nyilvánossági jogot. De csalódott. Az ádáz harc, az embertelen zaklatás tovább is folyt, míg az 1860. év május hó 15-én kelt legfelsőbb kézirat az önkényt megszüntette és a protestáns egyházak visszanyerték önkormányzati jogukat. Lyceumunk az 1860/61. iskolai év végén tartotta meg az első érettségi vizsgálatot. Azonban a magasabb tudományokra szóló képesítéshez sok idegen elem is jutott, az érettségizők nagy száma rossz hírbe hozta a lyceumot 1878-ban Michaelis lett a lyceum igazgatója. Első teendője volt az érettségi vizsgálatra jelentkező idegen elemeket iskolánktól elterelni és a vizsgálatokat megnehezíteni. Erélyes eljárása visszaszerezte lyceumunknak jó hirnevét. Michaelis 1893-ig állott a lyceum élén, mely idő alatt intézetünk régi szép hirnevét teljesen visszanyerte. Ekkor nyugalomba vonult, miután negyven évet töltött tanári pályán. 1898-ban a király a Ferenc József-lovagrenddel tüntette ki. Mint tanár szigorú, de igazságos volt. Tanítványai szeretettel csüngtek előadásain, mert a német és görög classicus írók interpretálásában párját ritkító mester volt. A közéletben is jelentékeny szerepet vitt. 1878-tól 1895- ig városi képviselő volt s ily minőségben az akkori városi főreáliskolának előadója volt. Sok ideig elnöke volt a „Humanitas" jótékony intézetnek, lelkes tagja és tiszteletbeli elnöke volt a pozsonyi legrégibb dalegyesiiletnek: a „Liedertafel"-nak. A magyarországi ág hitv. evang. egyház 1891—93 évi egyetemes zsinatán a lyceumot képviselte és a zsinat egyik jegyzője volt. Mint ember kissé nehezen megközelíthető volt, de a kiket barátságával kitüntetett, azok nem magasztalhatták eléggé nemesen érző szivét, tiszta, mocsoktalan jellemét. Egészségi állapota a mult év tavaszán kezdett roszra fordulni, nehéz kór lepte meg, mellyel megküzdeni nem tudott. Végső útjára január hó 13-án, délután 3 órakor kisértlik el. Az igazi férfi, a munka önzetlen embere, a lelkes tanár és a jóindulatú kartárs ravatala előtt megrendült szívvel tettük le a hála és kegyelet cypruságát. Markusovszhy Sámuel. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Az Északamerikai EgyesültÁllamok lutheri jellegű gyülekezeteinek statisztikája. A legelső lutheránus csapat 1623-ban Hollandiából jött Amerikába, Manhattan szigetére az első holland gyarmattal. Sok idő telt el, míg ez a kis csapat lutheránus lelkészhez jutott, mert az amsterdami consistorium csak 1657-ben küldte utánuk Goetwater János Ernőt, a ki egyidejűleg szolgálta a new-yorki és az albanyi gyülekezetet. A második lutheránus csapat Svédországból jött Amerikába a Delaware partjaira 1638-ban. A németországi lutheránusok bevándorlása Amerikába a XVIII. század elején kezdődik s ezek első gyülekezete Montgomery vidékén, Pennsylvániában alakúltak. Az első német lelkész Falckner Justus volt. Amerikába mentek