Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-17 / 47. szám

488 1905 esperes elnöklete mellett az egyetemes papi értekezlet, melynek mindjárt a kezdetén, az üdvözlő szavak elhang­zása után Veres esperes elnöki tisztéről lemondott. Első­nek Madár Mátyás felpéci lelkész tartott az 1848. évi XX. t.-c.-ről igen érdekes felolvasást, melyet egész terjedelmében mai számunkban közlünk. A komoly tanulmányról, teljes tárgyismeretről tanúskodó, lelkiismeretesen és lelkesedéssel kidolgozott felolvasást a hallgatók osztatlan figyelemmel kisérték és általános tetszésben részesítették. Az összes felszólalók (Händl, Bognár, Veres) minden tekintetben egyetértettek a felolvasóval s felfogását helyeselték, csak amaz utolsó, inkább odavetett eszméjét kifogásolták, hogy a törvénycikk életbeléptetése érdekében autonó­miánkból bármit is áldozhatnánk. A törvény megalko­tásakor annak életbeléptetése semminemű feltételhez nem köttetett, sőt határozottan ki van mondva, hogy a hit­felekezetek meghallgatásával s álláspontunk ma som lehet más, mint hogy az állam autonomiánk teljes épségben tartása mellett teljesítse eme rég sürgetett és rég meg­oldásra váró kötelezettségét. Másodiknak dr. Masznyik Endre theol. akad. igaz­gató a vallástanításról és a tanárképzésről tartott elő­adás. Történeti alapon mutatta ki, hogy csak az a nevelés képez igazi jellemeket s így csak az lehet erkölcsös társadalomnak alapja, a melynek középpontját az élő hit képezi. Kell, hogy a vallási eszme képezze az egész oktatás anyagának törzsét s minden más tudomány, melyet a középiskola növendékeivel közöl, ennek hajtása legyen, abból szívja magába az éltető lelket. Kell, hogy az a világnézet, mely a tudomány többi ágaiban kifejezést nyer, megegyezzék azzal a világnézettel, melyet a keresz­tyénség hirdet. Ez a kívánalom inkább megvalósulhatott a régi rendszer mellett, a midőn minden tanár egyszersmind vallástanár is volt. A külön vallástanári intézmény, mondja az előadó, e tekintetben a helyes vallásos nevelésnek nem kedvez, mert a többi tanárok inkább felmentve érzik magukat a vallási eszme szolgálatainak kötelezett­sége alól. Hogy a célt elérhessük vagy megközelíthessük, a tanárképzésre kell befolyást gyakorolnunk. Ezt előadó úgy véli keresztiilvihetőnek, hogy az egyetemes egyház Budapesten mint egyetemi városban egy theologiai aka­démiát s azzal kapcsolatban egy otthont létesít s míg egyrészről az ev. tanárjelölteknek az otthonban helyet ad és lehetővé teszi, hogy azok ott theologiai tudomá­nyokkal is foglalkozzanak, addig a theologusokra nézve is lehetővé teszi azt, hogy az egyetemre eljárva más tudományágakban is kiképezzék magukat. Előadó itt azon kívánalomnak is kifejezést adott, hogy a ki azután a theologusok közül vallástanár akar lenni, az köteleztessék valamely világi tárgyból is a tanári képesítés megszerzé­sére. Az előadást az értekezlet nagy tetszéssel fogadta, annak intentióihoz hozzájárult, csak az utolsó kívánalom keltett ellenmondást. A két felolvasás után Bándy Endre az értekezlet jegyzője jelentést tett a lelkészi körök értekezleteiről beérkezett jegyzőkönyvekről, sajnálattal jelentvén, hogy az összes körök működéséről teljes képet nem nyújthat, mert egyes kerületekből nem érkeztek be a jegyzőköny­vek teljes számmal. Az értekezlet végül Veres József esperest, eddigi működésének méltatása mellett újból elnökké válasz­totta. A lelkészi értekezlet után az evang. lelkészek tanuló fiait segélyező egyesület tartott gyűlést. A dunántúli ág. h. evang. ének- és zenepártoló egyesület most számol be nyomatott jelentésben 1904/5. évi működéséről. Az egyesület ez évben is igazolta jogos­ságát és szükségességét. Az egyházi ének fejlesztésére alakította már évekkel ezelőtt Kapi Gyula képezdei igazgató. Azóta a célt szem elől nem tévesztve, zajtalanul munkálkodik. A segélyre szoruló gyülekezeteknek harmo­niumra, orgonára segélyt ád, chorálkönyveket, egyházi dallamos füzeteket oszt ki s nagy ünnepek előtt egyházi karénekeket küld a gyülekezeteknek. Az egyházközsé­geket zenei dolgokban ellátja jó tanácscsal. Az orgonák hangoltatását intézi, egyházi énekkarok szervezését elő­segíti. Ez évben 400 K-t fordított harmoniumot szerző gyülekezetek segélyezésére. Készített ezenfelül 10 chorál­könyvet s 400 egyházi dallamos füzetet. Az egyházkerü­letbe tartozó tanítóegyesületeknek orgona-előjáték köny­veket küldött szét, Összes bevétele: 672 K 40 f. Összes kiadása: 654 K 98 f. Összes vagyona 2806 K 73 f 4 Az egyesület választmánya 30 tagból áll. Az alapító tagok száma (egyszersmindenkorra 50 K) 50, a rendes tagoké (évenként 2 K) 228. Az egyházi zene szolgálatában álló egyesület megérdemli a teljes elismerést és pártolást. Reformáció-ünnep Besztercebányán. Nov. 5-én tartotta meg a besztercebányai „ev. egyesület" a refor­máció emlékünnepét a következő programmal: 1. „Erős vár a mi Istenünk" dr. Luther Mártontól, 1. és 2. vers, énekelte a közönség. 2. „Radvánszky György két mát­kája", történeti elbeszélés, felolvasta a szerző: nagyt. Kovács Sándor pozsonyi evang. theol. akad. r. tanár úr. az egyesület vendége. 3. Thalberg S.: Ábránd Meyer­beer I. „Hugenották" c. dalműve felett, zongorán elő­adta Beniats Darinka úrleány. 4. „Az ördögűző ténta" Kozma Andortól, szavalta Palinay Margit, úrleány. 5. „Hym­nus", énekeitea közönség.Ez ünnepről szóló tudósításunk­ban különösen hangsúlyoznom kell az „ev. egyesület" nagy jelentőségét, a mely a város legszebb terén épült saját házában, Besztercebánya egész intelligenciáját magában egyesíti s a legintensivebb és áldásosabb bel­missiói munkát folytatja. Gyönyörű könyvtára több ezer kötetet számlál, mely Halassy Malvin úrnő ajándéka. Az egyesület lelke Sztehlo Gerő lelkész, kit áldásos műkö­désében közszeretet támogat. Az ünnepnek különös jelen­tőséget adott egyrészt a felolvasás tárgya, a mennyiben a Radvánszkyék szerepe Besztercebánya város és egy­háza történetével a legbensőbb módon összeforrott, más­részt pedig, hogy a felolvasáson jelenvolt a Radvánszky család több tagja, így Radvánszky Albert és Antal bárók és özv. Radvánszky Kálmánné úrnő, jelenlétükkel szép tanúbizonyságot téve arról, hogy az ősök szelleme élén­ken él a kegyeletes utódokban. Maga a felolvasás Rad­vánszky Györgynek, a XVIII. század első negyede e tekintélyes evangelikus főurának két eljegyzését tárgyalja, a melyet a klérussal és a bécsi helytartótanácscsal foly­tatott szívós küzdelem tesz szinte drámailag érdekessé. Egyébként a munka, a mely mindvégig a legfeszültebb figyelemben tartotta az igen nagy számban egybegyűlt hallgatóságot, nemsokára nyomtatásban is meg fog jelenni s t. olvasóinknak módjukban lesz azzal közelebbről is megismerkedhetni. Az ünnepély fényének emelésére nagy­ban közreműködtek Beniats Darinka úrleány, ki Meyer­beer „Hugenottáinak" ízléses és érzelmes zenei interpre­tációjával és Palinay Margit úrleány, ki Kozma Andor „Ördögűző tentájának" intelligens és temperamentumos elődásával hódították meg közönségüket. Megemlítjük még, hogy a város színe-java élén a közönség közt ott láttuk Csesznák Gyula kir. tanácsost, Besztercebánya polgármesterét s hogy a felolvasást követő társasvacso­rán a jelenlevők Sztehlo Gerő lelkész indítványára 55 K-t gyűjtöttek össze a theologiai otthonalap javára. Vallásos est. Nagyszombat evang. közönsége nagy lelkesedései ünnepelte meg a reformáció emlékünnepét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom