Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-17 / 47. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 481 kolással támogatott határozatában kimondja, hogy annak a kívánságnak, hogy a Zs. T. idézett §§-ai megváltoz­tassanak, eleget tenni nem lehet, azonban e törvény által megengedett keretben hajlandó a jelenleg érvény­ben lévő bányakerületi lelkész- és tanítóválasztásí sza­bályrendeleteket egyes részeikben módosítani, neveze­tesen : A lelkészválasztási szabályrendelet 19. §. c) pontját következőleg módosítja : ,,c) a ki nem magyar honpolgár (E. A. 65. §) és a magyar nyelvet, illetőleg a horvát­szlavon egyházmegyében még a horvát, mint politikai, hivatalos nyelvet s az egyház nyelvét is nem bírja" . . . A tanítóválasztásí szabályrendelet 2. §-a e) pontját pedig következőleg módosítja: e) a magyar nyelvben teljesen jártas és az illető iskola tannyelvét szóban és írásban bírja és sikerrel tanítani képes. A horvát-sziavon egyházmegyében pedig még szükséges, hogy a ki tanítói szolgálatra más, mint horvát és szerb nyelven nyert képesítést, ezekből a nyelvekből a megfelelő vizsgálatot — a vonatkozó horvát-szlavon országos törvények értel­mében — letegye". Ezen módosításokat — a melyek mint látjuk, a magyarnyelv jogának a zsinati törvényben biztosítottépsége mellett a horvát-szlavon politikai autonómiával is szá­molnak — a bányakerület megerősítés végett az egye­temes gyűlés elé terjesztette, kérve arról a báni hivatal értesítését. Az említett 3 theologus concrét esetére vonatkozólag pedig ugyané kerületi gyűlés indítványozza az egyetemes gyűlésnél, hogy azokra nézve, tekintettel az átmeneti időre, tegyen kivételt és az általok külföldön megszer­zendő theologiai oklevelet nostrifikálja, de kötelezze őket utólag két éven belül a magyar nyelv megtanulására. Ily stádiumban került az ügy az egyetemes egyház fóruma elé, a melynek jogügyi bizottságát az szintén foglalkoztatta, mely bizottság véleményét most az egye­temes gyűlés elé dr. Sztehló Kornél egyetemés ügyész terjesztette. Két dologról van szó, úgymond: a horvát bán át­iratáról t. i, a mely azt kívánja, hogy az E. A.-nak a lelkészi s tanítói minősítést szabályozó pontjait változ­tassuk ; és a horvát-szlavon egyházmegye kérelméről, hogy a három horvát theologus külföldön szerzett lel­készjelölti oklevele nostrifikáltassék. A bán átiratára vonatkozólag a jogügyi bizottság hozzájárul a bányakerület véleményéhez, de az indo­kolást nem fogadja el. Óvatosak legyünk, nemzetiségi kérdést fel ne idézzünk. Pedig ez ügy olyan, hogy köny­nyen támadhat belőle. Másrészt egy autonom kormánynyal szemben állunk s ennek módja van a dolgot kiforcirozni más úton. A reformátusoknál, kik Horvát-Szlavonország­gal hasonló egyházi viszonyban állanak, ily kellék nincs is felállítva, a közös bizottságban meg is ütköztek rajta. Sajnáljuk, de az egyetemes gyűlés jogosítva nincs a zsinati törvényen változtatni, a mire csak a zsinat jogo­sult. Zsinat pedig most nincs. A három theologus ügyében a határozat nem egye­temes egyházi feladat, mert az a vizsgáló-bizottság hatás­körébe tartozik. Az ügy így, a mint áll, veszedelmes precedens, hiszen az illetők nem is folyamodtak. — A vizsgáló-bizottság bizonynyal tudni fogja, mit cseleked­jék. A nostrifikálást pedig az E. A. nem ismeri, bár nem is tiltja, így hát nem zárkóznánk el előle, csak igazolják az illetők jártasságukat a magyar nyelvben és az E. A.-ban. Ez eljárási mód más pályákon is megvan. A bizottság e jelentése felett a vita széles meder­ben indult meg. Szentiványi Árpád ker. felügy. szerint az ügyész a dolognak csak egyik oldalát tüntette fel. Az illető theolo­gusok azért nem folyamodtak, mert nekik nem fő, hogy állások legyen; a gyülekezetek keresnek lelkészeket, kikre szükségök van s ők folyamodtak érdekökben. — Nézete szerint az illetők egy év alatt magyarul meg­tanulhatnak. Az ott lévő hitrokonok tőlünk szakadtak el s vándoroltak oda Tegyük azért lehetővé, hogy lelki szükségletük kielégítést találjon. A miénk a kötelesség rólok ez irányban kellőleg gondoskodni. Gyurátz Ferenc püspök, Sztehló előadóhoz csatla­kozik. Az E. A Horvát-Szlavonországban is kötelez min­denkit. A kérdést oly módon kell megoldani, hogy a nehézségek ne szaporodjanak, a jó viszony állandó ma­radjon, miként eddig is volt. A 3 theologusra vonat­kozólag a jogügyi bizottság véleményéhez csatlakozik. Beszámításnak más pályákon is van helye. Az utolsó (IV) tanfolyamot végezzék nálunk s a szakvizsgálatot letehetik. Ez precedenst nem képez — jövőre pedig érvényesüljön a törvény. Laszkáry Gyula ker. felügyelő szerint a dolog egyszerű. A négy évfolyamból csak egy számítható be. Arról is vizsgálatot kell tenniök. Miattok kivételt nem tehetünk. Ha kedvezményt akarnak, ám folyamodjanak ők magok: ne siessünk mi eléjök. Prónay Dezső br. egyet, felügyelő : Hasonló eset már előfordult s erre vonatkozólag van már határozat is. Esetről-esetre az akad. nagybizottság dönt, termé­szetesen a fenforgó körülmények alapján s nevezetesen jeles colloquium feltétele mellett. Zsigmondy Jenő szerint itt három dologról van szó. Először is a horvát bán átiratáról, másodszor a három theologus concrét esetéről és harmadszor a sza­bályrendeletek módosításáról. Az ügyész-előadó ajánlta választ két évvel ezelőtt elküldtük, erre a felelet újabb sürgetés volt. Helyes, ha a horvát törvény alapján ki­mutatjuk, hogy a bánnak nincs igaza, törvényeink ez intézkedésbe nem ütköznek. Itt nincs nemzetiségi kér­désről, csak capacitálásról szó. A három jelöltre nézve lehetett precedens, de mivel a tanügyi szervezetet az egyetemes gyűlés állapítja meg, a határozatnak itt van a helye. A maga részéről ez ügyben felhatalmazást adna a vizsgáló-bizottságnak. De ez csak átmenet; a jövőre nézve hasonló engedély nem tehető. A lelkészválasztási szabályrendelet módosítása aggályos; ha pedig impera­tive mondjuk ki a horvát nyelvnek kötelező voltát, megkötjük a kezünkeft. Ki Ítélheti meg azt, hogy az illető a horvát nyelvet bírja e ? Horvát hívek nincsenek, az egyházi nyelv a német és a tót. Ezzel a saját lel­készeinket zárjuk ki a pályázatból. Inkább azt ajánlja, hogy az illető köteleztessék, hogy megválasztatása után tanulja meg a horvát nyelvet. Belohorszky Gábor bácsi esperest megnyugtatja a Zsigmondy álláspontja: a válaszra nézve észrevétele nincs. Az egyetemes ügyész szerint itt a háttérben nem­zetiségi kérdés lappang. Ez nem áll, az egész kenyér­kérdés, A választási rendszabály módosítása nem szük­séges. A mi a 3 theologust illeti, az egyik tanulmányait Bécsben fejezte be, magyarul nem tudnak egy szót sem. Nem volt módjuk, alkalmuk megtanulására. Még a Horvát-Szlavonországba bevándorlók is elfelejtik a ma­gyar nyelvet, mennyivel inkább a benszülöttek. A három ifjú, derék ember. Gyakoroljon az egyetemes egyház kegyelmet, átmeneti időt élünk, csak most kapcsolják ki még az új egyházmegyét. (Prónay egyet, felügyelő : az a baj 1) Engedtessék meg most az egyszer, hogy le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom