Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-27 / 44. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 463 Mióta az angol szellemi életet és társadalmat működésében megfigyelhetem, meggyőződéssé szilárdult bennem az, hogy az ő sokszor méltán megbámult óriás erejű műveltségük, nagy szellemi fejlődésük nem azért viszi őket ügy előre, mintha csakugyan egyenként mindenki többet tudna, mint más országban tudnak, hanem mert mindenki űgy tekinti a maga műveltségét, mint a pénzbeli jövedelmet, mely után polgári kötelességünk adót fizetni és szégyen volna, ha nem tennénk; ők is érzik, hogy mennél több jutott valakinek tudásból, annál nagyobb részét kell annak a közjóra adnia. S ebben, az igaz, hogy az angol nő valósággal fenséges, mert megvan benne az, a minek jelenléte minden lelki emelkedésre képessé tesz bennünket s a mi igazán a lelki előkelőség legbiztosabb jele, az önzetlenség. Testi fáradságot nem tekintve, rossz időt, távolságot nem véve semmibe, űgy mennek London és a vidék művelt űri hölgyei a szegények közé. Egyik olyan intézmény, a melynek eredményei már helyet kérnek maguknak Anglia társadalmi történetében, a templomok, a gyülekezetek körében fejlődött ki. Úgy hivják: The mothers'' meeting. Az anyák összejövetele. Mivel, mint egy más alkalommal már említettem, az angol egyházakban nem egyedül a pap dolgozik és fárad gyülekezete oktatásán, emelésén, hanem ennek majdnem minden tagja cselekszik e célért valamit, úgy az ilyen összejöveteleket a papnénak kötelessége szervezni. Soha nem töltenek vele többet, mint hetenként két órát. Célja az, hogy a gyülekezet nőtagjait a papné maga köré gvüjthesse, velük tanácsadó módon olyan tárgyakról beszéljen, a mely mindennapi életükben előfordul. Megérthetjük, hogy pl. a betegápolás, a balesetekben való első segedelem, a betegeknek való főzés, a gyermekek egészsége, a tisztaság, a háztartás dolgairól teljesen egyforma műveltségű asszonyok is nagy haszonnal cserélhetnek eszmét egymással; alig lesz rá eset, hogy egyik ne halljon a másiktól valami megjegyzésre érdemeset. De most képzeljük el, mily óriási fontosságú és mily áldásos lehet mindez egy gyülekezet tanulatlanabb asszonyaira, gyármunkásnők, földmíves asszonyok számára. Azok előtt a hasznos életnek, vagyoni gyarapodásnak egész világát nyithatja meg a papné. Itt Angliában vagy délután vagy este jönnek össze két órára. Nem mindig a lelkész felesége tart egy kis ilyen hasznos csevegés félét; néha egy-egy barátnőjét kéri föl, a ki egyik-másik dologban különösen tapasztalt, hogy az szóljon nekik. A gyűlés kínosan feszes jellegét messze elkerülik. A templomhoz tartozó szobában (a melyet itt a vasárnapi iskolákra használnak) gyűlnek össze; a világért sem szigorúan elhelyezett padokban ülnek, hanem csak csoportokba verődve; a mit mondanak nekik, az nem előadás, csak csevegés. A legsikerültebbek azok, a hol az illető hölgy néhány pontot följegyez, hogy miről akar szólni, de közben azért kérdezi a többit is, hallottak-e már erről, mi a tapasztalatuk, mit találtak jónak. Ennivalót nem adnak az ilyen összejöveteleken; ue a hol pl. a távolság oly nagy, hogy egy csésze teát egy szelet vajas kenyérrel jónak látnak adni, ott mindenki fizet érte egy-két penngt (10—20 fillér) csak azon okból, hogy ne azért az ingyen teáért jöjjenek. S ez az óvatosság tényleg jónak bizonyult. Londonban, a hol a szegény osztály leányait a gyárak foglalják le, egy ilyen kaucsuk — gomb — vagy dobozgyári leány, mondjuk, férjhez megy a nélkül, hogy a háztartásról csak fogalma lenne; ha gyermekei vannak, megint százféle dologban szorul tanácsra. Leírhatatlan az, a mennyi jót ez az intézmény tett már. Magyarország faluiban a szegény osztály leányai többékevésbbé mind értenek a háztartáshoz egy kicsit, de viszont mennyit, de mennyit kellene még tanulniok müveit, jólelkű úri nőktől pl. a tisztaság, az egészséges lakás, szellőzés dolgában, aztán, hogy a betegnek mit szabad, mit nem szabad adni; — a babonák, kuruzslások embergyilkos hatalmát ilyen barátságos eszmecsere ölné ki legjobban. Mennyi itt azok száma, a hol pl. a férfi jóravaló munkás lett volna, de egyszerre csak kocsmázni kezdett. Miért ? Vagy nem kapott otthon rendes táplálékot, vagy a szoba volt felfordulva mindig, mosási gőzzel, száradó ruhákkal tele. Hát aztán elmenekült. S az úriasszonyok kinyitották a szemét a szerencsétlen nőknek, hogy mennyire rajtuk állna a fordulat. A gyermekek közül egy egész nemzedék, száz meg százezer nő most fel egészségesebben, erőteljesebben, mióta a legegyszerűbb anyák is ki vannak oktatva a szellőzés, tisztogatás, alapos mosdatás, fürdetés életmentő ereje felől. Hogy hol veszik az anyagot az ilyen csevegésekre ? Csak akkor tudjuk, mennyi hasznosat tudunk, mikor elő kezdjük szedni mások javára. Aztán megvegyünk csak egy keménykötésű irkát; ha újságban, divatlapban valami hasznos egészségi, háztartási tanácsot olvasunk, vágjuk ki, ragaszszuk be az irkába; micsoda kincsünk lesz az őszre. (Mert nyáron három hónapra itt is szünetel ez az intézmény.) Magyarország alsóbb néposztályainak is sok szüksége van még tanulásra, vagyoni gyarapodásra; ha az ebben való segédkezés nem látszik nagy és méltó célnak egy úriasszony szemében, akkor teljesen más a gondolkozásuk most, mint a milyennek az önzetlen, fenkölt lelkű magyar nő régen mutatkozott. Csak néhánynak kellene elkezdenie s minden város megkivánná, mert a lakosság egész színvonala más, a hol vannak ilyen papnék. A szerkesztő úr, a kinek e sorokat küldöm, sokkal szebben, meggyőzőbben tud szólni nálam ; s azok a lelkészek, kik méltó központjai a maguk gyülekezetének, -ezerszer jobban a lelkére tudnak beszélni másnak nálam; nekik szeretném a dolgot figyelmükbe ajánlani. Elárulom azt is, hogy a lelkésznék gyönyörű tevékenysége már olyan fontos, hogy az előléptetéskor, lelkészeknek gazdagabb parochiába való áttételénél mindig az első kérdések egyike: „Mit végez a felesége a gyülekezet körében". Nagy gondolat volt az asszonyoktól, a kik elkezdték és rááillik Vauvenargue szava: ,,A legnagyobb gondolatok a szívből jönnek". Gineverné Győry Ilona. Tompa erkölcsi célzatú költeményei. Ki veszt sokat, mindent, mi drága itt, Hitét ha őrzi, őrzi öt a hit; A panasz elhal, tart az ima még, Míg a föld ködös: fenn derült az ég; Siralmak völgyén, vad kietlenen : Hol ember nincs már, Isten van jelen! A költő egész, lelkét, vallásos áhítatát, Istenben vetett és soha meg nem rendűit, a sorsnak üldözése között még szilárdabbá vált hitét fejezi ki e néhány sor: azt a mélységes érzést, melynek forrása a szentírás, mely írói munkásságának is alapjellemét teszi s a mely elméjét a vallás mysticismusa fölötti philosophálásra, az