Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 427 kenni fog. Ezen aggodalmak alaptalanok voltak, ezbizonyítja az első év, melyet az intézet az új épületben töltött s a tanulók mai száma is a korábbi évek legmagasabb létszámát meghaladja. A számítás azonban nemcsak az oktatás és a hygienia szempontjából jó számítás volt, hanem pénzügyi szempontból is. Meg vagyok győződve, hogy ma már nincsen véleménykülönbség közöttünk és a kik annak idején helytelenítették a hely megválasztását, ma belenyugosznak. A gymnasium sikerült alkotás; sikerének nagy része az építés vezetőit illeti, első sorban Petz Samu építész úrnak kell a babért nyújtani, mint a ki tervezte és fáradhatatlanul vezette az építést. Hálát és elismerést érdemlett ki és az egyház nevében neki ezennel hálás köszönetet mondok. Nagy érdeme van a bizottságnak is, mely Mágócsy-Dietz Sándor alatt munkálkodott s a tervezéstől a befejezésig mindig arra törekedett, hogy a mai kor összes vívmányait érvényesítse. Minden egyes tagja teljes önzetlenséggel és odaadással buzgólkodott, de hogy működése oly sikeres volt, főleg elnökének köszönhető, ki eléggé nem méltatható érdemeket szerzett magának, mert az ő lelkesedése ragadta magával a többieket is. Kiváló érdemeiért az egyház nevében köszönetet mondok. Nem akarom az építő-bizottság összes tagjait felsorolni, nevöket meg fogja örökíteni az egyház története. Négy nevet azonban ki kell emelnem: Kéler Napoleont, ki egyik leglelkesebb szószólója volt s nagy adományt is tett, gyűjtött s az építkezés körüli működésével, ellenőrzésével a legnagyobb érdemeket szerezte magának ; Zsigmondy Géza, ki különösen műszaki tapasztalataival sokat használt; Czigler, ki nem volt ugyan egyházunk tagja és mégis lelkesen buzgólkodott, hogy még haló poraiban is hálásak vagyunk neki; és dr. Szigetiig Lajos tanár, ki«mint jegyző, az építkezés hű krónikása végzett nehéz és fáradságos munkát. Köszönet nekik s mindazoknak, kik az épület létrehozása körül fáradtak. Az egyes munkák fogják dicsérni az alkotókat. Azok között, kik engedményeket tettek, kiemelendő Petz Ármin műkertész, ki az iskola körüli parkozást végezte ingyen 1000 korona értékben. Utoljára a közös egyházi választmánynak is hála és köszönet, különösen elnökének. Fábiny Gyula úrnak, volt közös felügyelőnek. Most pedig átveszem az iskolát a testvéregyház nevében a tudomány, a vallás, az erkölcs és a hazaszeretet ápolására, az ifjúság nevelésére; gondozni fogjuk, hogy mindig a kor színvonalán maradjon, a versenyt mindenkor és minden irányban méltóan megállja. Egyházi választmányunk határozatához képest az iskola felügyelete a gymnasium igazgatójára bízatván, átadom az igazgatónak, Góbi Imrének, vegye gondozása alá, óvja megkárosodástól, őrködjék a fegyelem, rend és tisztaság felett, hogy mindig minta legyen, de necsak külsőleg, nemcsak a berendezésre nézve, hanem hassa át az oktatást és nevelést igaz protestáns szellem, hogy ifjúságunk erősödjék tiszta erkölcsben, hazaszeretetben, édes hazánk ősi alkotmánya és királya iránti hűségben. Adja Isten, hogy úgy legyen!" E felhívásnak eleget téve, Góbi Imre igazgató az iskolát gondozásába vette s tette ezt a következő szavak kíséretében: „Mint a gymnasiumnak ez idő szerint igazgatója, készségesen és örömest engedek a mélyen tisztelt egyházi felügyelő Úr felhívásának s átveszem a gymnasiumnak teljesen elkészült épületét azzal a komoly ígérettel, hogy azt híven, lelkiismeretesen fogom gondozni. Az iskola gondozásánál kész programmom nekem az. a mit az igen tisztelt felügyelő úr beszéde végén nyilvánított: gondom legyen, hogy -e falak között necsak rend, tisztaság és fegyelem uralkodjék, hanem, hogy a vallás, a jó erkölcs, az igaz tudomány és hazafiság szelleme lakozzék benne. Úgy hiszem azonban, hogy a felügyelő Úr ezzel nem új irányt akart kijelölni, hanem inkább a régihez való ragaszkodásnak akart kifejezést adni. Mert valóban ezek a szempontok már eddig is vezettek bennünket, ezek az elvek eddig is alapját képezték iskolánk fejlődésének. Minden társadalmi intézményben s így az iskolában is van helye a régihez való ragaszkodásnak, a conservatiónak, van helye okkal-móddal az újításnak is. Minden kornak társadalmában különböző erők küzdenek egymással, különböző érdekek várnak kiegyenlítésre, különböző erőhatások érvényesülnek. Minden kornak társadalma a maga képére teremti intézményeit, iskoláit is, mi nem mindig egyformán sikerül, de viszont az iskola is visszahat a társadalomra. A mi korunk társadalmát anyagi érdekek, gazdasági kérdések foglalkoztatják nagyban és főként; a munka értékelésének problémája köti le a figyelmet legnagyobb részt. Találni felfogásokat, a melyek a középiskolát bíztatják, hogy jobban simuljon a való élethez, a reális élet viszonyaihoz, gyakorlati ügyességre neveljék, a kenyérkereset küzdelmére vértezzék fel az ifjúságot. Ha valahol óvatosságra van szükség, úgy ez a kérdés az, ha valahol ötletekre esküdni nem szabad, úgy ez a kérdés az és ha valahol okoz kárt a végletekbe való csapongás, úgy itt. A reális és az ideális irányzat egyformán az emberi természet, a lélek mélyében gyökerezik, váltogatja, ellensúlyozza egymást; időnként az egyik nyomul előtérbe, de azért a másiknak nem kell teljesen elhallgatni. Azt hiszem, hogy valamint apáink mindig visszariadtak attól, hogy a gymnasiumot, a renaissance és a reformáció szülöttét hasznossági célok jármába fogják, úgy ma is visszariadnának ettől. Ha szükség van a reális élet iránt való fogékonyságra, ép oly szükség van a testi-lelki, morális mivolta szerint összhangzatosan fejlődött egyénekre, öntudatos, minden szépért és jóért lelkesedni tudó emberekre. Mentől nagyobb a nagy világban a reális érdekek harca, annál inkább szükség van oly oltárokra, a melyeken a vallás, erkölcs és a hazafiság eszméinek áldoznak. A mi iskolánk nem tartozik azon protestáns iskolák közé, melyek századokra tekinthetnek vissza; a mi iskolánk a fiatalabbak közül való. Mindazáltal azt hiszem, jelét adta eddig is, hogy életrevaló, fejlődni képes és fejlesztésre érdemes. Van hagyománya, van közszelleme és van jó hírneve. Ugyanaz a szellem, a mely létrehozta, fogja tovább is fentartani és fejleszteni. Ha minden tényező megteszi kötelességét a jövőben is, mint eddig, ha az itt munkálkodókban és utódainkban és élni fog annak a imának megtörhetlen, megingathatlan ereje, mely az ifjúság ajkairól szólott sziveinkhez, akkor ez az iskola állni, élni fog időtlen-időkig. Itt a templom szomszédságában ápolni fogja a hit és a tudomány, az egyházhoz és a hazához való ragaszkodást. Úgy legyen." Erre ifj. Zsigmondg Jenő elszavalta dr. Serédi Lajos tanárnak ez alkalomra írt ódáját, majd Bachát püspök a következő imát mondta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ezen lélekemelő ünnepélyünk befejezéseiil emeljük fel kezeinket és sziveinket a Mindenhatóhoz. Ő tőle, mint minden áldásnak kútfejétől kérjünk buzgó szívvel áldást ezen iskolánkra 'igazságban és lélekben ekképen fohászkodván :