Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 423 járás mellett ritkán képes tiszta képet nyerni, előzetes tanácskozások alapján részletesen kidolgozott javaslatokkal lépjen a gyűlés elé. Tagjai lettek : a püspök elnöklete alatt Abaffy Miklós esperes, Famler Gusztáv Adolf, Frint Károly, dr. Tirtsch Gergely lelkészek. Következett a gyámintézet elnökének jelentése, amelyben jelenti, hogy a kerületi gyámintézet reggeli 8 órakor megtartotta gyűlését melynek jegyzőkönyvét beterjeszti. A gyűjtés eredménye 8842 K, 1717 K-val több, mint a mult esztendőben; sajnálattal említi azonban fel, hogy ép az alföldi nagy gyülekezetek tanúsítottak kisebb buzgóságot a gyűjtésben. A Baldácsy-alap tárgyalásánál Scholtz Gusztáv jelenti, hogy összesen 270 kérvény érkezett be s a rendelkezésre álló 9000 K-t a bizottság előterjesztéséhez képest az eddigi eljárás szerint osztották el. Az istentisztelet egyöntetűségét sürgető pestmegyei indítványt Petrovits Soma terjesztette elő. Pestmegye a verses búcsúztatók törlését kívánja, a halotti beszédek tartását korlátozza s a templom helyett a háznál rendeli. Az indítvány az istentisztelet egyöntetűségét egyes helytelenségek kiküszöbölésében keresi; ez utóbbi cél is helyes, de nem elegendő. Az előadó azt ajánlja, hogy a bányakerületi papi értekezlet szervezéséig, a hová első sorban tartozik, a kérdést vegye le a gyűlés a napi rendről. Több hozzászólás (Kruttschnitt Antal, Bierbrunner, Zsigmondy, Bachát Dániel és Zsilinszky) után azt határozták, hogy a lelkészek írják össze a gyülekezetökben honos liturgiái formákat, hogy annak idején a bizottság könnyű szerrel dolgozhassék. Az elemi iskolákban s az idegen iskolákban teljesített vallásoktatásról, valamint a kerületben létező középiskolákról szóló jelentésután, melyet Scholtz polgári iskolai tanító terjesztett elő s a melyben arról az örvendetes hírről szerzett a gyűlés tudomást, hogy a kerület iskolái virágzanak, fejlődnek, haladva a korral, teljesítik magasztos missiójukat; a gyűlés áttért a szarvasi tanítóképző ügyére. Hosszú, heves és — sajnos — néha személyeskedő vita támadt e kérdés körül. Dr. Wágner (íéza ismertette az előzményeket, a mint azokat fentebb már előadtuk és a bizottság határozati javaslataként előterjeszti, hogy a kerületi közgyűlés megújítva határozatát az arad-békési esperesség határozata felett sajnálatát és azon reményét fejezi ki, hogy a kérdést meg fogja fontolni és a szerződéshez hozzájárul, lehetővé tévén ezáltal, hogy a kerület a tanítóképzőt átvehesse. Cáfolja az esperesség által felhozott indokokat, melyek a bizottság véleménye szerint alaptalanok és a kerületi közgyűlés elvárhatja a szerződés elfogadását, mert a három érdekelt esperesség a tanítóképzőt nem képes fentartani. Kéri kimondatni, hogy az átvétel 1906 őszére meg fog történni, a 2000 koronát pedig az esperesség a folyó évre is megadja. Elsőnek Zsilinszky Endre, az arad-békési esperesség felügyelője szólalt fel, védelmére kelvén az esperesség határozatának. Elsőben is visszautasítja azt a vádat, mintha ez a határozat a hitbuzgóság hiányának lenne a kifolyása, majd megokolja az esperesség által felhozott kettős érvet. Az előadói javaslat szerint az a kétezer korona, melyre magát az esperességnek kötelezni kellene, nem új teher. Beismeri, hogy ma nem az, de azzá lehet. Az a 2000 korona, mit eddig fizettek, a szarvasi gymnasiumnak van lekötve, s ha a gymnasiumnak pénzügyi viszonyai a jövőben valaha úgy alakulnának, hogy erre az összegre szüksége lesz, követelni fogja s akkor az esperesség régi kötelezettségéből kifolyólag fizetheti az összeget a gymnasiumnak és a kerülettel kötendő szerződés értelmében a tanítóképzőnek is, a mely utóbbi ilyenténkép már mostfúj terhet képezne. Már pedig az egyházak egyhangúlag kimondták, hogy semmiféle új terhet nem vállalnak. A második kérdésről: a szarvasiaknak nyújtandó tandíjkedvezményről úgy nyilatkoztak, hogy ez eddig is megvolt, tehát megadandó ezentúl is. Megengedi, hogy a kedvezmény régi, de az ő tudtuk nélkül; mihelyt tudomásukra jutott, azonnal felszólaltak ellene, mert az iskola három esperességé s így egynek nem adható kedvezmény. A szerződést csak akkor írják alá, ha aggodalmaikat eloszlatják, a mennyiben ezek az új teherre vonatkoznak, a szarvasi egyház pedig lemond e maga kiváltságairól Az átadást megakadályozni nincsen szándékukban. Ugyanígy érvelt Szeberényi Lajos Zsigmond is. Vegye át — úgymond — a kerület a tanítóképzőt, de ő rájuk újabb terhet ne rójjanak, a kedvezményeknek minden téren való megszüntetésére pedig meg akarják tenni az első lépést. Velük szemben foglaltak állást Osztroluczky Miklós, dr. Haviár Gyula, Zsigmondy Jenő, Bakay Péter, Veres József és Petrovics Soma. Valamennyinek véleménye odaconcludál, hogy új teherről nem lehet szó. Osztroluczky szerint a kerület a zsinati trv. 210. §-a szerint köteles átvenni a képzőt, új teher nincs, az esperességnek pedig mindegy lehet, hogy a kerület kinek nyújt a maga terhére kedvezményt. Haviár szerint a kerületi gyűlésnek az esperesség határozatát fel kellene oldania, az intézetet 1905 nov. elsejével átvenni és fejleszteni, a fizetéseket utalványozni. Hosszasabban szólt e kérdéshez Veres József; ismerteti újból a kérdés genesisét, mely 1895-re nyul vissza, a mikor a három esperesség egyhangúlag mondta ki a tanítóképző átadását, melyet most végre kellene hajtani. Kiemeli, hogy nem szabad a magasabb iskolák rovására mindig a népiskolát előtérbe állítani, mert nekünk felfelé kell mennünk az egyházi műveltségben is. A kedvezmény ellenzése kicsinyesség, különben a kérdésnek másutt kell keresni forrását: mióta Csabának is van gymnasiuma, elleneznek mindent, a mi Szarvasnak kedvez. Ö is a mellett van, hogy a népre nem szabad nagyobb terheket rakni, ép azért óhajtja a képző átadását, hogy az eddigi három esperesség helyett tíz viselje arányosan annak terheit. O is barátja a békés megegyezésnek, de tudja, hogy az esperességet. hiába szólítják fel erre: az a szerződést aláírni nem fogja, pedig makacsságával nemcsak két társának okoz kárt, hanem maga-magának is. Petrovics szerint az a 2000 korona nem oly nagy összeg, hogy ezen kelljen a kérdésnek megakadnia. Ha a többi egyházmegyék, melyek távolabb feküdvén nem látják a képzőnek annyira hasznát, mint a három érdekelt esperesség, oly lelkesen szólnak az átadás mellett, mért zárkózzanak el a közel fekvők? És azt az 1—2 fillérnyi fejenkénti terhet a nép szívesen fogja viselni, ha tanítók képzéséről van szó. Hasonlóan békésen kívánják a kérdést elintézni Sárkány Béla és Rohonyi Gyula, ki az előadó javaslatát fogadja el, kivéve annak az egyházmegyét megrovó passusát. A vita mindig szélesebb mederbe kezdett folyni, azért az elnök figyelmeztevén a közgyűlést, hogy alá nem írt szerződés mellett, költségvetés, kezelési tervezet stb. nélkül 1905 november elejére az intézetet átvenni nem lehet, határozathozatalt indítványoz. Miután az eredeti bizottsági javaslat némely kitétele ellen kifogás emeltetett, dr. Szelényi Aladár a következő határozati javaslatot nyújtja be :