Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 419 szokásos előértekezletre, hogy a napirend fontosabb kérdéseit előzetes megbeszélés által a tulajdonképeni tárgyalásra előkészítsék. Az első ilynemű kérdés a püspöki másodlelkésznek és a püspöki titkárnak kérelme volt fizetésük felemelése iránt. Ök ugyanis — Budapest lévén most a püspöki székhely — faluról a székesfővárosba kénytelenek költözni s eddigi fizetésükből, mely az egyszerűbb falusi viszonyokhoz volt szabva, itt megélni nem tudnak. Az előértekezlet méltányosnak találta a kérdést s a jog- és pénzügyi bizottság javaslata alapján a kérdés pártolását terjeszti a közgyűlés elé olykép, hogy ez a fizetésfelemelés addig, míg a püspöki székhely Budapest lesz, pótlék ciinén fog folyósíttatni. A második kérdés a Hivatalos Közlemények és az Evangélikus Őrálló ügye volt. Az előértekezlet vita nélkül fogadta el az elnökség javaslatát, hogy a kerület, mint a többi három kerület is tette, az ez évi költségnek reá eső hányadát viseli, a jövőben pedig évi 600 koronát vállal. Több érdeklődést keltett a harmadik kérdés, a horvát-szlavonországi theologusok ügye A horvát kormány annak idején horvát theologusok számára több ösztöndíjat létesített s megadja azt akkor is, ha külföldi egyetemeken járnak az illetők. Három theologus élvezte és élvezi ezt az ösztöndíjat, mindhárom a wieni theologiai fakultáson. Egy végzett, kettő most végez, de lelkészek nem lehetnek, mert a zsinati törvények értelmében a lelkészképesítő vizsgák magyar theologián magyar nyelven teendők. Expedienst kell hát találni olyat, mely egyrészt megfelel a gyakorlati érdeknek — Horvát-Szlavonországban ugyanis több lelkészi parochia van üresedésben, lelkész hiányában be nem tölthető — de a mely másrészt nem ellenkezik a zsinati törvényekkel, melyek megkövetelik, hogy minden magyar lelkésznek magyarul kell tudni. Többen szóltak ehhez a kérdéshez. Kruttschnitt Antal soltvadkerti lelkész felhívja az előértekezlet figyelmét arra a körülményre, hogy már régebben határozta el az egyetemes egyház, hogy a horvát kormány nyal érintkezésbe fog lépni és egyöntetű eljárást szorgalmazni s már 1899-ben tétetett az az ajánlat, hogy a horvát theologusok legalább egy évre jöjjenek valamelyik magyar theologiára, hogy a magyar nyelvet, melynek tudása rájuk is elengedhetlenül kötelező, elsajátítsák. Ugyanily álláspontra helyezkedett Zsigmondy Jenő is, a ki bejelentette, hogy a jogügyi bizottság is a lelkészválasztó szabályrendelet átdolgozásánál azt a felfogást juttatja érvényre, hogy a horvát theologusokra a magyar nyelv tanulása kötelező annyival is inkább, miután a zsinati törvény és a horvát törvények között ellenmondás nincs, a stipendium kérdése pedig szintén nem jöhet tekintetbe, mert mind a három magyar theologián stipendium és jótékony intézmény nagy számmal van. Abaff'y Miklós, horvát-szlavon esperes, a dolog praktikus oldalát állítja előtérbe; ők nem a magyar nyelv ellen akarnak tüntetni, hanem méltányosságot kérnek a három fiatal ember irányában, kik, ha szigorúan alkalmazzák a törvényt, eddigi éveiket elveszítik s a mellett az egyház is kárt szenved. A végleges megállapodást az előértekezlet a gyűlésre tartotta fenn. Elénk vita támadt a szarvasi tanítóképzőnek ügyénél. Tudvalevőleg a szarvasi főgymnasiummal kopcsolatban 1860 óta fennáll egy négy évfolyamú tanítóképző olyformán, hogy a felső osztályoknak azon tanulói, kik felekezeti tanítók akarnak lenni, felmentetnek bizonyos tantárgyak tanulása alól s e helyett elméleti és gyakorlati szakképzést nyernek, tanítói oklevelet szerezhetnek. E tanítóképzőt a volt békési, jelenleg békési, csanádcsongrádi és arad-békési esperesség tartja fenn, de nem rendelkezvén a szükséges anyagiakkal az intézet fejlődni nem tud, elmarad. Az esperesség az intézetet kezdettőlfogva a kerületnek akarta átadni, mely inkább van abban a helyzetben, hogy egy, a kor színvonalán álló intézetet fentartson, annál is inkább, hogy semmiféle más ilynemű intézetről nem kénytelen gondoskodni, kivéve az aszódi polgári leányiskolát. 1865-ben nyújtották be az első folyamodványt a kerülethez, ámde a körülmények, az anyagi viszonyok következtében a kerület ennek a kérésnek sokáig eleget nem tehetett, míg végre néhány esztendővel ez előtt a hármas esperesség megegyezésre jutott a kerülettel, hogy a tanítóképzőt átadja, illetőleg átveszi, annak gondozását, fejlesztését vállalja, ha a három esperesség az eddig nyújtott évenkinti 2—2 ezer koronányi segélyt a jövőben is megadja. Az esperességek ebbe belementek s így elvileg a megegyezés létrejővén a folyó év május hó 30-án tartott rendkívüli kerületi közgyűlésen kiküldtek, dr. Wagner Géza elnöklete mellett egy bizottságot, feladatává tévén, hogy az a szerződés szövegét megállapítsa s a kész szerződést az esperességekhez leküldje, hogy azok tárgyalhassák, aláírják s hogy így a kerület jelen gyűlésen ez ügyben véglegesen dönthessen, az intézetet átvegye. A bizottságok, mint azt dr. Wagner Géza jelentette, el is járt tisztében, az esperességek a szerződést tárgyalták is, kettő el is fogadta és aláírta, csak az arad-békési esperesség tagadta meg egyhangú gyűlési határozattal az aláírást. Tehát az ügy ismét megakadt. Az esperesség kettős indokkal okolja meg az aláírást megtagadó határozatát: ujabb terhet nem vállal s ellenzi a szarvasi illetőségűeknek a szerződésben biztosított fejenként évi 8 koronányi tandíjkedvezményt. A kérdésben többen szólaltak fel, elsőnek Benka Ggula szarvasi igazgató. Meleg szavakban kérte az egyesületet, ne halaszszák a kérdést sokáig, mert ez az intézetnek végleges feloszlását vonhatja maga után ; jóakaró bátorítást, biztatást kér s valamelyes intézkedést, hogy a kik ott működnek, el ne kedvetlenedjenek. Az a kettős ok, melyre való hivatkozással Arad-Békés a szerződést el nem fogadja, meg nem áll. Az első tévedésen alapszik, mert hisz az a 2000 korona nem új teher, hanem csak régi szolgálmány új formában; a szarvasi tanulóknak biztosított tandíjkedvezmény pedig megokolt, mert a midőn 1834-ben a földesuraság 300 holdat adományozott a gymnasiumnak, kikötötte, hogy a szarvasi jobbágyokra tekintettel legyenek s a mikor 1856-ban Szarvas egy kathedrát vállalt, tette ezt azzal a kikötéssel, hogy a szarvasiak 8 koronával kevesebb tandijat fizessenek. Hozzájárul az is, hogy ép a tanítóképző miatt tart fenn Szarvas több tanárt, mint egyébként kellene s így méltányos az a csekély kedvezmény. A vélemények e kérdésben különben két részre oszoltak, a szerint, a mint Szarvas, vagy Arad-Békés álláspontját fogadták el. — így dr. Haviar Gyula és Veres József esp. szerint az arad-békési esperesség álláspontja érthetetlen; a midőn a régi nagy esperesség három részre oszlott, egyhangúlag határozták el, hogy a tanítóképzőt a kerületnek fogják átadni s egyhangúlag vállalták a 2000 koronát a jövőben is s így most csak a rég vállalt kötelezettségének tenne eleget az esperesség. Ha Arad-Békés e tekintetben akadékoskodik, téves határozatának feloldásával végre kell hajtani a kerület határozatát, mely az átvételt kimondta. Hasonló értelemben nyilatkozott Szelényi Aladár világi főjegyző is, ki ajánlja, hogy a kerület szólítsa fel az esperességet, hogy régi kötelezettsége alapján, új teher nem lévén, a szerződést írja alá. Vájjon az egyházi törvényszék útján lehetne-e az esperességet a szer-