Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-06 / 41. szám

1905 tagdíj, sem a tagdíj hátralékokból remélhető többlet, úgy hogy ezen tételekre való tekintettel az 1906. évi zárszámadása előre is igen kedvezőnek várható. A tagdíj hátralékok kerek 14.000 koronát tesznek ki. Ez ügyben a közgyűlés abban állapodott meg, hogy a hátralékosokat ügyész útján felhívja, a hol szükséges, per útján hajtja be tartozásaikat, s a hol minden eszköz célra nem vezet: az élettelen tagokat egyszerűen törli. Hát bizony ez igen sajnálatos, bár belátjuk, szükséges határozat. Azok a hátralékosok meggondolhatnák, mit tesz egy összesen 130,000 K vagyonnal bíró társaság életében 14,000 K s gondolhatnának az erlcölcsi felelősségre is, a melyet vállaltak, a midőn a társaságba léptek. Reméljük a jövőre nézve a legjobbat. A közgyűlés egyik legfontosabb pontja volt Zelenka Pál püspök elnök lemondása következtében szükségessé vált egyházi elnökválasztás. Elnökség és közgyűlés a szeretet és ragaszkodás meleg ékesszólásával kérték e kiváló püspököt, hogy maradjon, de ő hajthatatlan maradt. így hát belenyugodunk a változhatlanba s hálás elismerésünk mellett a lelépő elnök iránt bizalomteljes tisztelettel akklamáltuk utódjául Bachát Dániel bányakerületi püspököt, a ki, mint az irodalom előkelő munkása bizonynyal e bizalmat teljes mértékben be is váltja. Az igazgató-választmány megüresedett tagsági helyeire, ugyancsak közfelkiáltással a közgyűlés elnöki ajánlatra, dr. Nagy Dezső ügyvédet és Hamar István theol. igazgatót (budapesti), Deák Lajos kir. tanfelügyelőt, (Marosvásárhely) s Erdős József theol. professort (Debrecen), vidéki tagtársakat választotta meg. A jövő évi vándorgyűlés helyéül a közgyűlés a hajdúböszörményi ev. ref. egyháznak dr. Baltazár Dezső esperes-lelkész és Lengyel Imre kir. táblai bíró által tolmácsolt meghívására Hajdúböszörményt tűzte ki. E gyűlésnek érdekességét emeli azon körülmény, hogy az Bocskay-emlékünnep is lesz, vallási és alkotmányi szabadságunk e nagy hőse emlékszobrának leleplezésével kapcsolatban. Közgyűlés után testületileg vonultunk az ev. templomba a programmszerű vallásos-estély re. Gyönyörű, lelket elragadó keret. Már messziről felénk kondúlnak a fenségesen komoly harangok s benn az előkelő ízléssel díszített, egyébként már magában is valóban szép templomban mintegy 3 ezernyi válogatott közönség. Alig hogy letelepszünk, megszólal Altdörfer Viktor mesteri keze alatt a hatalmas orgona s Bach praeludiumának és fugájának fenséges szárnyain már is ragadja lelkünket fel, fel, a magasba. A gazdag programm, a mely lelkét Gyurátz Ferenc emelkedett szárnyalású kezdő s Brunner János soproni lelkész valóban megható záró imája, s a kettő közt Kenessey Béla kolozsvári theol. igazgató értekezése (tárgya: a keresztyén ember szabadsága) és Sántha Károly három mély vallásos költeménye képezték, különösen ; kiemelkedik az [aesthetikai elem szempontjából az eddigi összes hasonló estélyek közül. Altdörfer teljes kész művész, a soproni ev. gyülekezeti vegyes kar énekei a befejezett művészet színvonalán állanak, nemkülönben Wagner Róza úrhölgy szólója, ki Mendelsohn „Pál" oratóriumából énekelt egy áriát. Bach, Mendelsohn, Haydn, jó társaság a léleknek — főleg ily művészi interpretatióban. Ez előadások hatása alatt teljesen átéreztiik, mit jelent az aesthetikai elem felhasználása a gyülekezeti közös épülés szempontjából, a melynek szükségét Zsilinszky Mihály alelnök a díszülésen tartott felolvasásában oly mély érzékkel s oly ékesszólással hangoztatta! Üdvözlet és hála a derék soproniaknak a valóban nemes és művészi élvezetért ! Vallásos estély után ismerkedő estély a soproni kaszinó termeiben, a melyek bátran ékességére szolgálnának bármely nagyvárosnak. Az ismerkedő estélyek zsánere ismerős: nem fárasztjuk t. olvasóinkat ennek sem a leírásával. Egy dolgot azonban nem hagyhatunk megemlítés nélkül, s ez azon megtisztelő figyelem, a melylyel a soproni kaszinó elnöksége az írod. társaság elnökségéhez intézett átiratban a társaság összes tagjait a legnagyobb előzékenységgel a kaszinó vendégeiül hívta meg, soproni tartózkodásuk egész idejére. Kedves kötelességünk e gyöngéd figyelmet elismerő köszönetünkkel viszonozni. Másnap 27-énistentisztelet volt ugyancsak az ev. templomban, a mely alkalommal ismét élvezhettük a soproni ev. gyülekezeti vegyes kar gyönyörű énekét. Az istentiszteletet magát megnyitotta Antal Gábor püspök magas szárnyalású imája, míg a szent beszédet Zábrák Dénes soproni ev. magyar lelkész tartotta Ezekiel 62, 10—12 alapján. Az exotikus, de tartalmas szöveget szónokunk, ki beszédében úgy tartalmi, mint alaki szempontból első rangú szónokként mutatkozott be, igen ügyesen és mélyenjáró gondolatmenetben dolgozta fel, jellemezve általa a keresztyénség általában, közelebbről a protestantismusnak s ezen belül a prot. irod. társaságnak feladatát — a melyet e jelszóba foglalt össze: megépíteni az új Jerusalemet, az evangeliom szellemi újjáteremtő erejével. A szép beszéd az összes jelenvalókat teljesen lebilincselte s szónokunk büszke lehet ez általánosan kedvező ítéletre, a mely főleg a jelen volt ev. ref. papság, e par excellence rhetor nemzetség ajkairól hangozott. Emelkedett hangulatban vonultunk ismét testületileg most a templomból a kaszinóba, a melynek dísztermében tartottuk a díszgyülést, igen szép közönség figyelmes részvételével. E gyűlésnek mindjárt az elején általánosan kellemes meglepetést keltett az a hatalmas és formailag is kiváló szép két beszéd, a melyekkel a társaságot egyrészt Töpler Károly polgármester, másrészt Demi Lajos orvos és esperességi s egyházközségi felügyelő, előbbi Sopron sz. k. városa s utóbbi a soproni esperesség és a helyi ev. gyülekezet nevében üdvözölték. Jól esett amott hallanunk a bizonyságtételt Sopron város culturalis törekvéseiről és haladásáról s a felekezetek békés együttéléséről, a hivatott első ember, — emitt a tudomány és a protestantismus harmóniájának dicséretét s a vallás apotheosisát a természettudós ajkáról. Hegedűs elnök válasza a két üdvözlethez teljesen méltó volt. A haladás és a protestantismus viszonyát fejtegette a nála máiszokott hévvel, ékesszólással és meggyőző erővel. Hirdette a szabad kutatást, a melyet szenteljen meg az evangéliom s a reformáció lelke. Költögette az aktivitás szellemét, mert a passivitás, a megállapodás — halál. S biztosította a hallgatóságot, hogy e tekintetben a prot. irod. társaságot Sopron előnyösen inspirálta A díszgyűlés következő, egyúttal fénypontja Zsilinszky Mihály alelnök felolvasása volt. A kegyeletes érzetből indúl ki, a mely Sopronba léptünkkel mindegyikünket elfogott e fényes múltú város láttára. Ám ő mégsem beszél a múltról — de igenis a jelen feladatairól — jövőnk biztos megalapozása érdekében. Macaidayból indúl ki, a kinek véleménye szerint a protestantismus századokon át alig tett nagyobb haladást, míg a római egyház óriásit fejlődött. A haladás egyháza tehát stagnálna, a stagnálás, a megmerevedés egyháza pedig haladna! E történetbölcseleti paradoxonnak szellemes és mindig a dolog lényegébe markoló kifejtése s megvilágítása képezte Zsilinszky alelnök felolvasása tárgyát, s már az eddigi referátumunk is megmagyarázza mily érdeket