Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-15 / 38. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 374 is orvosolja; mindazáltal az általa vállalt szerep sohasem lehet hálás, de gyűlöletes ez akkor, midőn a vallásszabadság szent ügyeért is fegyvert fogott alkotmányvédők táborában, az udvari politika látszat szerint dicsérendő, de sohasem őszinte és bizalomkeltő törekvéseinek sikere érdekében a visszavonás és felekezeti viszálkodás konkolyát hintegeti valaki. Ez volt a szerepe Okolicsányi Pálnak már az 1704-ik évi gyöngyösi tanácskozmányokon is, a hol a vágvidéki lutheránus nemesek is nagy számmal megjelentek és a vallási sérelmek azonnali orvoslását sürgették. Mivel pedig ezeknek orvoslására a fejedelemnek hatalma nem volt és igy a kérelemnek eleget nem tehetett, ezen alkalmat felhasználta Okolicsányi arra, hogy liitfeleit Rákóczitól elidegenítse, hivatkozással az udvar ígéreteire, a protestáns hatalmakkal való szövetségére, viszont Rákóczi katholikus szövetséges társaira s felidézvén ráadásul mindezekre a hugenotta-üldözések rémeit, a melyek Rákóczi győzelme esetére a hazai protestantismust el nem kerülik. Hála azonban a lutheránusok becsületességének, hazafiságának és józan belátásának, a csábításnak fel nem ültek; de fel nem is ülhettek, hiszen a valóság ellene szólt a király Ígéreteinek. A császári hadvezérek kegyetlen garázdálkodása a protestánslakta vidékeken s Rákóczi bölcsesége minden kétséget eloszlattak egyidőre ideiglenesen, míg a márciusi tanácskozásokat felvenni hivatott szeptemberi gyöngyösi értekezlet elé az udvar és Okolicsányi mesterkedései következtében újra 13 vágvölgyi lutheranuslakta vármegye küldöttsége nem követelte a vallási sérelmek azonnali orvoslását. Rákóczinak, bár kemény munkája akadt a makacs követelőkkel, de esküszerű fogadásával, hogy az ügyet az összehívandó országgyűlés elé terjeszti s hivatkozással a pápai brevére, mely őt nyilván a katholicismus ellenségének tűnteti fel s szövetségeseit tőle elidegeníteni igyekszik, megnyugtatta a követeket és bizalommal töltötte el őket önnönmaga iránt. 0 maga azonban komoly aggodalommal tekintett immár az élére állított vallásügyi kérdés országgyűlési elintézése elé, mert a nemzeti ügy sikeres továbbvitele és a bécsi ármány titkos munkái sikerének meghiúsítása ezen kérdésnek szerencsés megoldásától függött. Nemcsak ő azonban, hanem a túlbuzgó katholikus Bercsényi is aggódva nézett a vallási kérdés eldőlte elé. Jól ismerte Okolicsányiék tervszerűen végrehajtott előkészületeit. Már az országgyűlést megelőzőleg május 5-én a fejedelem írott levelében élesen kikel Okolicsányi s több hitsorsosa, Ottlyk, Jánoky, Bulyovszky, Platthy izgatásai ellen, kiemelvén a kapacitált kálvinisták nyugodtságát s előhozakodván neki s a többi pápista hadi vezéreknek a haza védelmében tevékeny eszére, pénzére, fegyverére. Később júl. 16-án ismét figyelmezteti a fejedelmet az udvarnál levő lutheránus uraknak a templomuk visszafoglalásáról és az országgyűlésre való készületükről folyt tanácskozásaikról. így érlelődött a vallás ügye, mely tengelye lett az egész nemzeti politikának és önvédelemnek, a szécsényi országgyűlésre. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez csupán erőszakos érlelés volt, ez az ügy erőszakoskodás nélkül is elsőrangú tárgya lett volna az országgyűlésnek, hiszen a nemzeti erő oly impozáns megnyilatkozása, mint Rákóczi vezérlete alatt, a vallásszabadság szellemének hatalmas indító ereje nélkül képzelhető sem lett volna. Az események természetes fejlődésének rendje már maga emelte a vallás kérdését elsőrangú kérdéssé. Azt se feledjük azonban, nemcsak a lutheránusok óhaja volt a templomnak mielőbbi visszaadása, a törvények tekintélyének visszaállítása s a teljes elégtétel, a dunavidéki protestáns nemesség Károlyi generálistól ugyanazt sürgette; a ki viszont a gyöngyösi értekezlet elé utasította őket, melyen Rákóczi lecsillapította a háborgó kedélyeket a szécsényi gyűlésig. Ezen előzmények előadása után tartozunk a történeti igazságnak azon kijelentéssel, hogy egyáltalában nem helyeseljük ezen események leírásában követett azon eljárást, mely mintegy bűnéül rójja fel a lutheránusoknak gyűlés előtti s gyűlés alatti magatartását, szembeállítván ezzel a nyugalommal várakozó reformátusok higgadtságát. Ámbár elitéljük a bujtogatást, eredt légyen a legjogosultabb aggodalomból is, mert az udvar keze mindenütt kilátszik abból, de elítéljük a lutheránusok pellengére állítását is, eredt légyen bár az a kuruc-vezérek s az alkotmányért való küzdelem csodálatból, mert mi lett volna az alkotmányért folyo küzdelemből, ha a Lipótkorabeli orvosulatlanul fenmaradt kiáltó sérelmek, igazságtalanságok közmegnyugvásra nem orvosoltattak, helyre nem hozattak volna! Áz események szükség szerint fejlődött rendje hozta magával mindezt! Ezen események ismertetése után rátérünk az országgyűlés tárgyalásaira. A gyűlés. Szeptember 1-ére hívta össze a rendeket a fejedelem Szécsény városába és 12-én megnyílt a gyűlés. Bár a fejedelem Emlékirataiban azt írja, hogy „valamennyi vármegye és szabad királyi város követei, kivévén négy vagy öt várost, a melyekben német helyőrség volt, megjelenőnek ezen gyűlésen", mindazáltal a valóságban csak huszonöt vármegye és a felsővidéki szabad királyi városok és bányavárosok követei jelentek meg. A 25 vármegye: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Turóc, Zólyom, Liptó, Nógrád, Árva, Nagyhont, Kishont, Heves, Szabolcs, Borsod, Gömör, Torna, Ábauj, Zemplén, Sáros, Szepes, Ung, Bereg, Szatmár, Ugocsa és Kraszna. A dunántúli és alföldi vármegyék követei hiányoztak. A főpapság részéről megjelent: Telekessy István egri püspök, a munkácsi egyesült görög-kath. és négy címzetes püspök; ezenkívül a nagyszombati, kassai és váci káptalanok, a jezsuiták, pálosok, premontreiek és ferencesek küldöttei. A főurak közül, nem számítva azokat, a kik a seregnél maradtak s a magok helyébe csak követeket küldtek, megjelent 9 gróf és 27 báró. József császár követeiként megjelentek : Széchenyi Pál kalocsai érsek, Viza c. püspök, Szirmay István nádori itélőmester és Okolicsányi Pál. Szirmay István báró, ki Rákóczival is raboskodott Bécsújhelyen, evangelikus vallású volt, de a fejedelem azt mondja róla : „igen bölcs és nagyeszű ember, de ingatag hitű, mert a helyzet és időváltozás szerint, gyakorta változtatta azt. A császárpártiságáért az udvar kegyeivel halmozta el. Okolicsányi egyénisége ismeretes előttünk; ép ellentéte vallásos meggyőződés szempontjából Szirmaynak ; törhetetlen lutheránus, ki felekezete szempontjából ítélt meg mindent. E két ellentétes jellemű férfiú azonban egy a császárhűségben. Széchenyi, ki az udvarnak is meghitt embere, tiszteletben részesült a Rákóczi-pártiak részéről is, mert szinte magyar szíve óhajtotta a nemzeti ügy diadalát, sőt a sérelmek orvoslására a külkezesség elfogadását is ajánlotta Lipótnak. Az angol és hollandi kormányok Stepney és HamelBruyninx mellé még két specialis követet delegáltak a békeügy hathatósabb előmozdítására : Sunderland grófját és gróf Rechteren ministert.