Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-08 / 37. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 369 Nagyobb vitát keltett még a pozsonymegyei esperesség felterjesztése a tanítóképzők szakfelügyelete tárgyában. Az esperesség sérelmet látott az elrendelő miniszteri leiratban. Király Ernő alapos előadásban mutatta ki, hogy a rendelet nem sérti önkormányzatunkat, mert a szakfelügyelőnek nincs rendelkező joga, értekezletet csak az illetékes körök kértére tarthat s észrevételeit nem ő maga, hanem a miniszter közli az illetékes hatósággal. Hollerung azzal magyarázza az állásfoglalást, hogy Lenhardtnak, egy szakembernek indítványára történt, a kinek tudnia kellett, mit indítványoz, Trsztyénszky azt vitatja, hogy itt csak objectiv okok dönthetnek. Á szakfelügyelő ránk nézve előnyösebb a tanfelügyelőnél. A viszony a régi marad, az egész csak forma változás. Azt ajánlja, hogy az az illetékes hatóság, a mely esetleg értekezlet tartását kéri, ne a püspök, hanem az igazgató-tanács elnöke legyen. Baltik püspök helyben hagyta s a kerület ily értelemben határozott. Elfogadták még általános helyesléssel a nyitrai esperesség felterjesztését, mely az állami és felekezeti tanító egyenlő jogúságát, a 35 éves szolgálati időt (40 helyett) nyugdíjalapul pedig a kántori és tanítói jövedelem összegét kívánja. Feloldották Szilvay Gusztáv fölebbezése folytán a kochanóci egyház adókulcsát, elhatározták a Bocskay-ünnep országos megiilését (a ref. testvérekkel együtt) s az irodalmi alapból segélyezni fogják Raffay Sándor Apokrifus- és Stromp László Comenius-fordítását. A Schmalkaldi cikkek fenmaradt példányait szétosztják a theologusok közt, A tanítóképző ügyében három tagú bizottságot küldtek ki. Több apró ügy elintézése után a püspök a közgyűlést buzgó imádsággal berekesztette. A ker. törvényszék is tartott ülést a kálnói papválasztás ügyében, de jelentés tárgyát nem képezte. A jegyzőkönyvet augusztus hó 28-án Pozsonyban hitelesítették. ' (T.) EGYHÁZI ÉLET. Mai számunk ünnepi szám. A széchényi-ünnep, a melyen egyházunk is méltó módon részt vesz, alkalmat adott arra, hogy a nemzeti és vallási szabadság nagy hőse iránt az Őrálló is lerój ja hódolatát. Reméljük, hogy olvasóink szívesen fogadják. A Luther-Társaság és Gyámintézet szept, 12-én és 13-án tartja közgyűlését Miskolcon. A részletes programmot már közöltük. Fontos tárgyakról lesz szó mind a két ülésen. A rendezést egyrészt a miskolci egyház elöljárósága, másrészt Falvay Antal, a Luther-Társaság jegyzője intézi. Jövő számunkban lehetőleg részletesen beszámolunk minden gyűlésről, szintúgy a Széchényiünnepről is. A püspöki felavatás szertartásának sorrendje 1905. évi október hó 4-én reggel 9 órakor. I. A Beáktéri díszteremben: 1. A kerületi felügyelő megnyitja a közgyűlést. 2. A kerületi felügyelő bemutatja Sárkány Sámuel püspök lemondólevelét és konstatálja az új püspökre elrendelt szavazás eredményét. 3. A kerületi felügyelő felhívja a közgyűlést, hogy a megválasztott új püspököt küldöttségileg hívja meg a közgyűlésre. 4. A közgyűlésre megérkező új püspököt a kerületi felügyelő üdvözli és nyilatkozatra hívja fel, vájjon a közbizalom által reáruházott püspöki hivatalt elfogadja-e. 5. Az új püspök nyilatkozata. 6. A közgyűlés ünnepélyes menetben a templomba vonul. II. A templomban : 1. Egy énekvers éneklése. 2. A kerület főjegyzője oltár elé lép, imádkozik és alkalomszerű szentírási szakaszt olvas fel. 3. Az új püspök az oltár elé lép az úri szent vacsora felvétele céljából, melynek felvételére őt a kerületi főjegyző készíti elő s neki azt feladja. 4. Az Úr vacsorájának felvétele után felzendül az egyházi ének, mely alatt az egyházkerületi főjegyző az oltártól távozik s helyére az oltár elé a felavató püspök lép a két legidősebb kerületbeli főesperessel. 5. A felavató püspök ünnepélyes alkalmi beszédet mond, melynek végeztével a felavatandó új püspökhöz az ezen szertartással járó kérdéseket intézi s az előírt püspöki eskü letételére szólítja fel. 8. Az új püspök térdre borulva, balkezét a bibliára téve, jobbkeze három ujját feltartva, leteszi az esküt. 9. A kerület többi esperesei is az oltár sorompóiba lépnek és a felavató püspökkel a szokásos esdő és hálaadó (confirma deus) énekkel befejezik az avató szent munkát. 10. Gyülekezeti ének, mely alatt a felavató püspök a főesperesekkel az oltár mellől távozik. 11. Az új püspök beszédet tart, imát mond és a gyülekezetet megáldja. 12. Befejező énekvers, mely után a közönség visszatér a gyűlésterembe. III. A Deák-téri díszteremben: 1. A felavató püspök átadja az új püspöknek az egyházkerület pecsétjét s felhívja elnöki székének elfoglalására. 2. A kerület felügyelője búcsút vesz Sárkány püspöktől és az új püspökhöz fordulva, az egyházkerület nevében üdvözli. 3. Scholtz Gusztáv kerületi főjegyző búcsúja Sárkány Sámuel püspöktől a kerületbeli papság nevében. 4. Á püspöktársak üdvözlik az új püspököt. 5. Az új püspök székfoglaló beszéde. 6. A kerületi felügyelő jelentése. Lelkészavatás. A magyarhoni ág. hitv. ev. lelkészvizsgáló bizottságának tiszakerületi osztálya aug. hó 29-én tartotta Eperjesen ez évi papi vizsgálatát Zelenka Pál püspök és dr. Schmiedt Gyula collegiumi felügyelő elnöklete alatt. E vizsgálatra 7 jelölt jelentkezett — a theologiát mind Eperjesen végezték — kiket, miután a vizsgálatot sikerrel megállották, aug. hó 30-án avatott fel Zelenka Pál püspök Miskolcon. A megható szertartásnál segédkezett a püspöknek Hronyecz József lelkész, ker. irodavezető és Dubovay Béla, miskolci lelkész. Kibocsáttattak pedig az Úr szent szolgálatára: Baráth Károly lelkésznek a várgedei (Gömör vm.) missiói körbe, Bartos Pál lelkésznek Oláhpatakára, (Gömör vm.); Hallát János lelkésznek Feketepatakra (Gömör vm.); Motyovszky Pál lelkésznek Derencsénybe (Gömör vm.); Csaba Gyula segédlelkésznek Sajókazára (Borsod vm.); Jancsuskó László segédlelkésznek Iglóra (Szepes vm.) és Treszler László segédlelkésznek Szepesbélára. -— Kisérje az Úr leggazdagabb áldása a fiatal papokat nehéz pályájukon, hogy munkájuk a tiszta evangélium szellemében végzett munka legyen, anyaszentegyházunk üdvére, javára. Raab Károly jubileuma. Raab Károly, papi karunk egyik legkitűnőbb tagja szept. 2-án ünnepelte körinöcbányai lelkipásztorkodásának negyedszázados fordulóját. A komoly, szép ünnepélyről egyik körmöcbányai hitrokonunk a következő sorokat küldte hozzánk. Lélekemelő ünnepélynek voltunk e napokban szemtanúi. Nem külső fény, utcai felvonulás, esti fáklyásmenet, vagy pedig finom étellel-itallal gazdagon terített asztal s a mellett egymásután elhangzó, dicséretektől áradozó felköszöntők tettek lélekemelővé. Mindezt nélkülöztük, mindezeknek még nyoma is hiányzott. Nem ünnepeltünk mint sokan, zajosan, hanem csak csendesen, egyszerűen de őszintén, igazán, az Úrban. Valósággal önzők voltunk örömünkben, keblünkön kivíil annak semmi jelét nem adtuk. S talán ünneplésünk e módja felel meg az evan-