Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-09-01 / 36. szám
350 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 A 14. §. kimondja, hogy az állami iskolákban a tannyelv magyar. A felekezeti iskoláknál a tanítási nyelvet az iskolafentartó határozza meg; de mégis megköveteli, hogy a melyik iskolában a magyarajkú tanulók száma 20%i ott a tanítás nyelve magyar is legyen. Ezen §. nem hogy előmozdítaná a magyarosodást, de hátrányára lesz, s ott leszünk hol eddig, hogy t. i. némely idegen nemzetiségt iskolákból kikerült tanulók között alig lesz 10%i ki gondolatait magyarul tudná kifejezni. Ezen §-t nézetem szerint akkép kellene módosítani, mondja ki a javaslat határozottan, hogy a 3 alsó osztályban a tannyelv vegyes, a 3 felső osztályban az anyanyelven és vallástanon kívül kizárólag csak magyar legyen. 19. §-al rátér a javaslat az ismétlőiskolára. Itt már helyre akarja ütni azt a hibát, melyet a 14. §-ban elkövetett, a mennyiben elrendeli, hogy a tanfolyam tannyelve a magyar. De a fenti viszonyok mellett hol lesz az keresztülvihető ? Mert az ismétlőben a magyar nyelv tanítására igen kevés idő jut. Hiszen az egész szorgalmi idő a téli 5 hónapokban mindössze heti 7, a többi hónapokban épen csak 4 óra. A III-ik fejezet a községi és felekezeti tanítók javadalmazásáról szól. Mi felekezeti tanítók lelkünk, szivünk egész melegével óhajtjuk, hogy hazánk egész területén a lakosságnak minden rétege megtanulja a magyar nyelvet. Nemcsak mondjuk azt, de munkánkkal megvalósítani törekedünk. Idegen iskolában működvén, több erőfeszítésre, kitartásra van szükségünk, mintha csupán a tanulók nyelvén kellene tanítanunk, s a tanításon kívül még fáradságos kántori teendőket is végezünk. És mi a jutalmunk? Lealázás, elégedetlenségre ingerlés, mert fizetési minimumunk kevesebbre szabatik, mint állami tanítóké; holott sem oklevél szerint, sem munka szerint nem különbözünk az állami tanítóktól. Egy a qualifikatio, a munka ugyanaz, egyaránt az állam képviselője, a kir. tanfelügyelő által ellenőrzött munkának nem ugyanazon honorálása érthetetlen és igazságtalan. Igaz, megvan engedve a felekezetnek tanítóik fizetését annyira emelni, mint a mennyit az állam ad, csakhogy az állam jól ismeri a felekezetek, különösen protestáns egyházunk szegénységét. Kimondatik, hogy a népoktatás állami feladat. Gyakorolja is jogát az iskolában, tanítók felett, de nem államosít minden iskolát. Ha a népoktatás állami feladat és nem minden iskolát saját költségén tart fenn, méltányolnia kellene az egyházak erőfeszítését és adjon a felekezeti tanítóknak teljes fizetés kiegészítést. Ez esetben az egyházak is megtarthatják iskoláikat s nem lesznek kénytelenek másod-harmadrendű erőket alkalmazni iskoláikban, mert bizony a jobb erők oda fognak kívánkozni, a hol biztosabb a megélhetés. A törvényjavaslat szerint a felekezeteknek megvan nehezítve a tanítóképzők fentartása; pedig az állami tanítóképzőkben a kántorságot nem igen tanulhatják meg a növendékek, tehát szükségesek a felekezeti tanítóképzők, mert hiszen külön kántor képzőket nem lehet felállítani. Igen nagy hiba a javaslatban, hogy a nemzetiségi nyelvet egyenrangúvá teszi a nemzeti nyelvvel, megengedi a tanítóképzőkben az idegen nyelven való tanítást és az állami bizottság előtt az idegen nyelven való vizsgázást. A ki hazánkban tanító akar lenni, annak hazánk nyelvét feltétlenül tökéletesen kell bírnia. Megemlítem még a kántori jövedelemmel való igazságtalan elbánást. Ha fizetés kiegészítés kéretik, akkor a fizetésbe betudják, de a nyugdíj megállapításánál már mitsem akarnak róla tudni. A felekezetek valószínűleg felfognak szólalni és talán tiltakozni is az állam igazságtalanságai, túlkapásai ellen. Nevezetesen túlságosan kívánja gyakorolni felügyeleti jogát az iskolák, tanítók fegyelmi ügyében. Tartózkodom ezekről sokat beszélni, mert hazafias szempontból legnagyobb részben helyeslem. A törvényjavaslatot még tárgyalni fogják, még messze az idő, a mikor szentesíthető lesz, még nem késő véleményt nyilvánítani, mi is foglaljuk rövid pontokba véleményünket, közöljük hozzájárulás céljából az egyházmegyei tanítói körökkel sőt pártolás végett az egyházmegyei közgyűléshez is terjesszük fel. Javaslat: 1. A felekezeti tanítóktól ugyanazon qualifikátió és munka kívántatik mint az állami tanítóktól, méltányos, hogy ugyanazon fizetésben részesíttessenek. 2. Az egyházak erejűkhez mérten hozzájárulnak tanítóik fizetéséhez, de a hol ez kisebb, mint az állami tanítóké, adjon az állam kiegészítést. 3- A kántori fizetés nem csak a fizetés kiegészítés alkalmával, de a nyugdíj megállapításánál is beszámítassék. 4. Felekezeti tanító-képzőintézeteink fentartását feltétlenül szükségesnek tartjuk, 5. A tanítóképzőkben a tanítás és vizsgák nyelve kizárólag magyar legyen. 6. A szolgálati idő 35 évben állapítandó meg. Tátrai János. EGYHÁZI ÉLET. Az Evang 1. Őrálló szerkesztője hazaérkezett s e számmal átvette a lap vezetését. A dunáninneni kerület közgyűléséről szóló kimerítő tudósítás közbejött akadályok miatt nem készült el akkorra, hogy jelen számunkban az egészet leadhattuk volna. Megszakítani meg nem akartuk. Olvasónk szíves elnézését kérjük e késedelemért. Egyébiránt rajta leszünk, hogy tartalmas voltában kárpótlást adjunk. A pestmegyei esperesség gyűlése. Szokás szerint az idén is két napig tartott e nagy esperességünk gyűlése. Budapesten, 16-án és 17-én tanácskoztak a megye képviselői. Népes gyűlés volt, alig hiányzott a számottevő egyéniségek közül más, mint Sárkány Sámuel, a nyugalom révébe készülő agg püspök és Lauko Károly, a meleg érzésű, emelkedett gondolkodású kecskeméti pap, az érdemes püspökjelölt, a kit betegség tartott távol s a kinek elmaradását mindenki sajnálta. A világiák közül ott volt Beniczky Lajos alispánon s felügyelőn kívül, a kiben igazán buzgó, bölcs s határozott, vezetőnek termett elnököt ismertünk meg, Földváry Elemér, Zolnay Jenő dr. ügyész, Szelényi Aladár dr.,' Ivánka Pál, Glück Frigyes, Szegedy Albert stb. Az idei közgyűlésnek különös jelentőséget adott, hogy az egyházmegyétől elbúcsúzott 17 éven át közmegelégedésre hivataloskodó esperese, Török József, s hogy helyébe beiktatták egyhangúlag megválasztott utódját Szeberényi Lajost. Török József nevéhez fűződik az
