Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-25 / 35. szám

345 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 Szerkesztői megjegyzés. E helyreigazító sorokat, a melyek hivatva vannak a soproni ev. főiskola és a dunántúli kerület viszonyát kellő megvilágításba helyezni s a melynek adatait — eh. — r. jegyű cikkíró is bizonynyal köszönettel vesz tudomásul: a legkészségesebben közöltük. Hatása — úgy hisszük — megnyugtató lesz minden irányban. Megjegyezzük egyúttal, hogy ugyancsak a bonyhádi gymnasium ügyével kapcsolatban Hetvényi Lajos soproni főgymn. vallástanár úrtól egy „Tessék bizonyítani" c. cikket kaptunk, a melyben felszólítja — ch. — r.-t, hogy igazolja azon állítását, mintha „a régi gárdát (középiskoláinkon) lassanként atheismussal saturált új erők helyettesítenék" s magyarázza meg nyíltan, hogy mikép értette ez összefüggésben azon mondatát, hogy „erre ugyan untig elég egy kerületi főgymnasium." Hetvényi tanár úr e cikkét per extensum nem tartottuk szükségesnek közölni. A mi a dolog érclemét illeti, arra a feleletet már megadta lapunk 32-ik számában — p. jegyű munkatársunk, kivel ez ügyben a szerkesztőség teljesen azonos. S meggyőződésünk, hogy — ch. — r. is az e közleményben adott correctiót minden vonakodás nélkül, a legnagyobb készséggel elfogadja. Levél a szerkesztőhöz. A „M. Sz." tegnapi száma egy szokatlan esetet közöl a szomszéd Ausztriából. Az eset következő: a gráci főesperes barátja látogatására ment Stainzba, hol egy új paplak építése megtekintése volt a baráti látogatáson kivül célja. Simon lelkész barátja a vasútnál várta vendégét, gyalog kisérte a piacon keresztül, a mikor találkoztak az úrnapi körmenettel. A főesperes és barátja félreálltak előzékenyen az útból míg a menet elvonult, de sem a főesperes, sem a lelkész barátja nem vették le kalapjaikat fejükről, mely miatt a róm. kath. lelkész mint ünneprontókat feljelentette. A törvényszék előtt nagyon ügyesen védte magát a főesperes. A tridenti zsinat rendelé az Úrnapi körmeneteket mondá a főesperes azon célból, hogy az eretnekség ellenségei fényének megtekintése által földig lealáztassék, megszégyenítve végre kijózanittassék. Oly szertartás előtt nem emelhetek kalapot, melynek bevallott célja hitfeleimnek megalázása. Én az ostya istenségét nem hiszem, meggyőződésem ellenére van, hogy előtte tisztelegjek. A főesperest a törvényszék felmentette. A gráci főesperes kalap le nem vevési esete juttatja eszembe az én kalap le nem vevési esetemet, melyért ugyan törvény elé nem idéztek, mely a következő volt. Új iskola felavatása volt nálunk, melyre esperesünket s néhány lelkésztársunkat is meghívtam. Midőn esperes úr tőlünk eltávozott, úgy alkonyat felé egyik lelkésztársammal egy családnál látogatást akartunk tenni s utunk a templomunk előtt vitt el. Az én kedves paptársam a mint a templom előtt elhaladtunk megemelte kalapját s rám nézett, hogy én miért nem emeltem meg kalapomat a templom előtt. Én látva az ő megütközését ezt mondottam neki: Ugye megütközöl cselekedetemen, de hát ez minálunk nem szokás, híveim azon ütköznének meg, ha én kalap levéve mennék el a templom előtt, mert ezt katholikus szokásnak tartják. A katholikus ember a templomban levő ostya istensége előtt fejezi ki tiszteletét a midőn a templom előtt kalapját megemeli. Mi azonban ez ostya istenségét nem hiszszük s így nem szükséges tiszteletünket kalap levevésünkkel kifejezni. Pro és contra vitattuk egy ideig e kérdést és abban állapodtunk meg, hogy legközelebb megtartandó lelkészi értekezletünkön vetjük fel a kérdést. A kérdés felvetését azonban a lelkészi értekezleten elfelejtette. A tegnapi gráci főesperes kalap le nem vevése az Úrnapi körmenet előtt juttatta eszembe az én és barátom esetét a kalap jogos vagy nem jogos levétele tárgyában a templom előtt. Szóljanak hozzá lelkésztársaim, én természetesen a kalap le nem vevése mellett vagyok, s római katholikus szokásnak tartom a templom előtti kalap levevést. Barátom oly községbeli, a hol róm. kath. hitközség is van, a hol kölcsönösen megteszik a hivek egymás temploma iránti tiszteletből a kalap levevést. A kath ember az evang. templom, az evang. vallású ember a kath. templom előtt emeli meg kalapját. N. Alásony. aug. 13. Tisztelő híve. K. L. Felelet a levélre. A gráci lelkész esete a t. levélíró esetével nem analog. Ott egy a lelkekre dogmatikai kényszert alkalmazó hierarchikus felfogással szemben való állásfoglalásról volt szó; itt bizonyos szokásról, a mely N.-Alásonyban más s egyéb helyütt ismét más. És a mi szokás, az — mindaddig, a míg az Igébe nem ütközik s a symbolikus könyvek felfogása nem áll útjába — adiaphoron. Néhol az albát használják, bár legtöbb helyütt nem. A dunáninneni kerületben megtartanak bizonyos Máriára emlékeztető ünnepeket (a zsolnai zsinat hatása !), a melyek más kerületekben ismeretlenek stb. Tiltakozzunk ellene! Világért se! A történetileg begyökeresedett szokás szent s veszedelmes dolog azt minden komolyabb ok nélkül felbolygatnia. Hogy olyik gyülekezet hívei a templom előtt kalapot emelnek, azon ugyan nincs kivetni való és ha mindjárt esetleg ősi r. kath. reminiscencia hatása alatt tennék is. Bizonynyal a templomot (Isten házát) tisztelik meg vele s nem a transsubstantiatio dogmájának hódolnak. Úgy gondoljuk, a lelkészi értekezleteknek akármennyi sokkal fontosabb és életbevágóbb feladata van, mint ilyen adiaphoronok felett vitatkozni. Vagy ha mégis szótárgyává tennék a kérdést, akkor nem egy concretummal, de az elvvel kellene foglalkozni, t. i. azzal, hogy: mi ereje és jelentősége van a szokásnak az egyházi életben. Az elvre adott felelettel szükségszerűleg eldől minden egyes concrét kérdés is. Sopronban aug. 17-én a dunántúli kerület főiskolai nagybizottsága ülést tartott, melyen Kapi Gyula lemondását végleg elfogadták s helyére a tanítóképző igazgatójává Papp Józsefet választották meg. Az új igazgató az intézet régi munkás tanára, a ki az oktatásügyi irodalomban is tiszteletre méltó érdemeket szerzett az Evangelikus Népiskola alapításával. Hivatott kézbe került Kapi kormánypálcája. Az intézet élén melegen köszöntjük, szintúgy a két új tanárt Hamar Gyulát és Kárpáti Sándort. •— Mivel Démi Lajos a főiskolai felügyelői tisztről lemondott, utódjául dr. Lágler Alfrédet választották. Kégi buzgó evang. család sarja s hitünk szerint méltó örököse Ihász Kezső s Takáts Dénes székének. Sok áldást munkájára! Barlang-ligeten a király születése napján Weber Samu esperes a fürdő közönségének kívánságára istentiszteletet tartott emelkedett hangulatú hazafias beszéddel. Az ifjúsági egyesület Thaisz L. tanár vezetésével négy hangú éneket adott elő. Az offertorium 34 kor. a templom javára. A templom az őszre tető alá jut s egy év múlva felszentelik. Halálozás. Lapunk zártakor veszsziik a hírt, hogy Ritter Károly érdemes somorjai lelkész és Pozsonymegye volt esperese elköltözött közülünk. Temetése szombaton délelőtt lesz. Áldás emlékén! A pozsonyi ág. hitv. ev. líceumba a beiratások az 1905—6. iskolai évre szeptember hó 1. 2. és 4. lesznek mindenkor délelőtt 8—12. és délután 3—5 óráig az igazgatósági irodában. Szeptember hó 1. napján az I. és V. osztályba csak ág. hitv. evang. és evang. református vallású tanulókat veszünk fel, a többi osztályokba azonban, valamint a következő napokon az összes osztályokba más vallású tanulókat is. A prot. vallású tanulók szüleit ezért felhívjuk, hogy fiaikat szeptember hó 1-én okvetlenül Írassák be, különben az a