Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-08-25 / 35. szám
343 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Denifle Henrik páter, vatikáni alkönyvtáros s a dominikánus rend generaldefinitora, kit a protestáns világ főleg hirhedt s igen elfogult és tendentiosus Lutherbiograíiája révén ismer, m. június hóban halt el Münchenben, átutazóban Cambridge felé, a mely egyetem őt tiszteletbeli doktorává választotta. Temetése jún. 11-én, pünkösd hétfőjén volt, mely alkalommal Weiss páter, freiburgi egyetemi tanár méltatta érdemeit s tehetségét, úgy jellemezve őt, mint embert, ki „tévedéseknek volt kitéve" s ki ha így nem is volt minden „gáncs nélkül való", ele minden esetre „félelem nélkül való lovag", ki Makkabi Júdásként küzdött s halt is meg... Jellemző, hogy Berlin és Göttinga tud. egyetemei is, Cambridge mellett, koszorút küldtek a r. kath. történész ravatalára, mit az ultramontán sajtó sietett úgy jelezni, mint a protestáns egyetemek tiszteletnyilvánítását a gyűlölt Luther-biografus történetírói tárgyilagossága irányában. Valóban nem tudjuk megérteni Berlin és Göttinga e túl loyalitását, bárha Cambridge szerepét meg is érteti velünk a német „Der alte Glaube" c. egyh. lap, mely szerint a Deniflét Cambridge részéről ért érdemetlen kitüntetés forrása az angolok német gyűlölete s romanizáló hajlamai. Nezezett lap úgy látja, hogy itt, a hol az emberi vakság hibát követett el, Istennek keze nyúlt közbe, hogy azt jóvá tegye. Denifle, a ki Luther-biografiáját egyenesen osztrák megrendelésre írta volna, hogy ezzel a „Los von Rom" mozgalomnak útját állja, azért utazott Cambridgeba, hogy ott — az egyetem statútumainak megfelelően — a doktori kalapot személyesen vegye át. Ennek állta újtát útközben bekövetkezett váratlan halála. S ezzel a hirhedt Luther-biografia is csak torzó maradt. Nem lesz tán érdektelen végezetül ide iktatni dr. Funk tübingai r. kath. egyetemi professornak ítéletét, a mely, épen mert r. kath. forrásból s hivatott történész kezéből származik, kétszeres jelentőséggel bír. „Azt kellett volna várnunk, -— mondja — hogy Denifle idősebb éveiben szakít ifjúkorának nyerseségével s megtanulja azon irodalmi tisztességet, a melylyel tudományos véleményünknek valódi érvényt szerezhetünk. Kötetének végén (Luther-életrajzáról van szó), azon reményének ád kifejezést, hogy a protestánsok, azt elolvasva, magok is bele olvadnak a jelszóba: Los von Luther, Zurück zu der Kirche ! Ám figyelmen kívül hagyta, hogy ha a protestánsokat meg akarta nyerni, egészen más hangot kellett volna használnia, mert könyve inkább ellenszenvet kelt, mint jó hangulatot. — Bizonyos dolog, hogy Denifle könyve alapján Luther'a németek szemében még inkább az marad a mi volt: a legnagyobb német." « EGYHÁZI ÉLET. Templomszentelés Érsekujvárott. Pőstyén után ismét áldott s örvendetes hír... Érsekujvárott f. hó 15-én avatta fel az ottani ág. hitv. evangélikusok új templomát a dunáninneni kerület fáradhatatlan buzgóságú, apostoli lelkű püspöke dr. Baltik Frigyes, Jánossy Lajos fejérkomáromi esperes, helyi lelkész és Horváth Sándor nagyvelegi lelkész segédkezésével. A stylszerűen épült kis templom szorongásig megtelt a hívekkel, a polgári és katonai hatóságok képviselőivel s a város és vidéke érdeklődő közönségével. Ott volt dr. Kovács Pál a kerület országgyűlési képviselője is. Üdvözletüket levélben és táviratilag fejezték ki: Zelenka Pál, Gyurátz Ferenc, Bachát Dániel püspökök, báró Radvánszky Béla koronaőr, egyet, gyámint. elnök, Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő, v. b. t. t., Zsembery Kálmán kúriai biró, Boem Ritta festőművésznő (az oltárkép festője), Raab Károly esperes, dunáninneni — és Fammler G. A. lelkész bányaker. gyámint. elnök, Gáncs Jenő alesperes a Theol. Otthon. A templom az Érsekújvár városa adományozta 400 négyszögölnyi szabad telken áll a Czuczor Gergely terén, jókarban tartott, pompás sétaterektől övezve. A terveket és költségvetést hitsorsosunk Gerey Ernő budapesti építész készítette dr. Kéler Zoltán 500 K adományán ; az építési vállalkozó Holotta Dezső érsekújvári építőmester volt. Az építési költség 19538'58 K. Ehhez a dunáninneni kerület 2800 K, az e. e. e. gyámint. 4018*45 K, dr. Kéler Zoltán (Budapest) 5000 K, a budapesti „Pique-Dame" társaság 1000 K összeget adott, az érsekújváriak 2500 K-t gyűjtöttek, Jámbor Géza tkp. igazgató 200 K adományával együtt; az országos gyűjtés három hónap alatt 1273'33 K-t eredményezett. A közös hadügyminisztérium 8 mm. ágyúbroncot engedélyezett á 80 K kedvezményes áron. Á felszerelésekhez járultak: Kéler Napoleon (Budapest) gyönyörű üveg festményű kerek ablakkal a szentélyben 240 K, amerikai harmoniummal s néma orgonával 1168 K, a komáromi evang. nők oltáregyesülete keresztelő készlettel 47"36 K, a pozsonyi theologusok templomi szertartási- és énekeskönyvekkel 70 K értékben; a Stadtrucker család (Érsekújvár) művészi, stylszerűen hímzett fehérselyem oltár- és szószékterítővel, a Dohmann család (Érsekújvár) úrvacsorai készlettel (ostyatartó, kancsó) és oltári feszülettel ; Lange Gyula (Érsekújvár) 2 drb lira nagy oltári gyertyatartóval, egy Istennél tudvalevő úri nő (Komárom) gyönyörűen hímzett templomi perselylyel, özv. Plachyné úrnő (Érsekújvár) 2 drb kisebb oltári gyertyatartóval. Ezeknek az áldott lelkeknek köszönhető, hogy a templom teljesen készen várta felszenteltetése pillanatát, hogy attól kezdve évszázadra tűzhelye legyen az evang. egyházi életnek ! A felavató-ünnepnek legkiemelkedőbb pontja volt a dunáninneni ev. egyházkerület főpásztorának: dr. Baltik Frigyes ev. püspöknek vallási ihlettség s egyházi méltóság hangján elmondott szép, avató beszédje, (Ján. jelen. 21, 3—5 alapján) melylyel a templomot, mint az Új-szövetség s mint az ev. keresztyén hit és szeretet hajlékát fölszentelte s átadta áldások kíséretében magasztos rendeltetésének. Ugyancsak meghatóan szónokolt Jánossy Lajos komáromi ev. esperes, kinek Érsekújvár fiókegyházképen is gondozása alatt van, a szív teljességéből beszámolván a lelkeket betöltő abbeli nagy örömről, hogy a mult bajai és viszontagságai után s a jelen vágyai és reményei szerint megengedte a jó Isten, hogy végre valahára Érsekújváron is legyen az ev. híveknek szent hajlékuk, hol az élet fő változásai közt örömében és bánatában hitbeli erőt s vigasztalást merítsenek. Esketést is végezett Jánossy e nevezetes alkalommal, előzetesen azonban a harmadik működő lelkész : Horváth Sándor velegi pap gyóntatott s az Úr szent vacsoráját kiszolgáltatta a híveknek kegyes, ünnepies szellemben és hangon. Lélekemelő mozzanat volt, hogy e szórványból ez alkalommal mintegy 40 lélek vette a szentséget s velők együtt a jelenlévő papság, élén dr. Baltik püspökkel, ki mint ámult éven Zsolnán, s csak pár nappal ezelőtt Pőstyenben cselekedve, úgy itt is elsőnek járult a hivek élén a szentséghez, jelezni akarva ezzel, hogy Urunk és Megváltónk előtt mindnyájan egyenlők vagyunk s az ő megváltására ráutaltak, hogy vele szemben nincs se pap, se világi — csak hivő, s e hivők kell, hogy eyy közösséget képezzenek ...
