Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-25 / 35. szám

343 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Denifle Henrik páter, vatikáni alkönyvtáros s a dominikánus rend generaldefinitora, kit a protestáns világ főleg hirhedt s igen elfogult és tendentiosus Luther­biograíiája révén ismer, m. június hóban halt el Mün­chenben, átutazóban Cambridge felé, a mely egyetem őt tiszteletbeli doktorává választotta. Temetése jún. 11-én, pünkösd hétfőjén volt, mely alkalommal Weiss páter, freiburgi egyetemi tanár méltatta érdemeit s tehetségét, úgy jellemezve őt, mint embert, ki „tévedéseknek volt kitéve" s ki ha így nem is volt minden „gáncs nélkül való", ele minden esetre „félelem nélkül való lovag", ki Makkabi Júdásként küzdött s halt is meg... Jellemző, hogy Berlin és Göttinga tud. egyetemei is, Cambridge mellett, koszorút küldtek a r. kath. történész ravatalára, mit az ultramontán sajtó sietett úgy jelezni, mint a pro­testáns egyetemek tiszteletnyilvánítását a gyűlölt Lut­her-biografus történetírói tárgyilagossága irányában. Valóban nem tudjuk megérteni Berlin és Göttinga e túl loyalitását, bárha Cambridge szerepét meg is érteti velünk a német „Der alte Glaube" c. egyh. lap, mely szerint a Deniflét Cambridge részéről ért érdemetlen kitüntetés forrása az angolok német gyűlölete s roma­nizáló hajlamai. Nezezett lap úgy látja, hogy itt, a hol az emberi vakság hibát követett el, Istennek keze nyúlt közbe, hogy azt jóvá tegye. Denifle, a ki Luther-bio­grafiáját egyenesen osztrák megrendelésre írta volna, hogy ezzel a „Los von Rom" mozgalomnak útját állja, azért utazott Cambridgeba, hogy ott — az egyetem statútumainak megfelelően — a doktori kalapot szemé­lyesen vegye át. Ennek állta újtát útközben bekövet­kezett váratlan halála. S ezzel a hirhedt Luther-biografia is csak torzó maradt. Nem lesz tán érdektelen végezetül ide iktatni dr. Funk tübingai r. kath. egyetemi professornak ítéletét, a mely, épen mert r. kath. forrásból s hivatott történész kezéből származik, kétszeres jelentőséggel bír. „Azt kel­lett volna várnunk, -— mondja — hogy Denifle idősebb éveiben szakít ifjúkorának nyerseségével s megtanulja azon irodalmi tisztességet, a melylyel tudományos véle­ményünknek valódi érvényt szerezhetünk. Kötetének végén (Luther-életrajzáról van szó), azon reményének ád kifejezést, hogy a protestánsok, azt elolvasva, magok is bele olvadnak a jelszóba: Los von Luther, Zurück zu der Kirche ! Ám figyelmen kívül hagyta, hogy ha a protestánsokat meg akarta nyerni, egészen más hangot kellett volna használnia, mert könyve inkább ellenszen­vet kelt, mint jó hangulatot. — Bizonyos dolog, hogy Denifle könyve alapján Luther'a németek szemében még inkább az marad a mi volt: a legnagyobb német." « EGYHÁZI ÉLET. Templomszentelés Érsekujvárott. Pőstyén után ismét áldott s örvendetes hír... Érsekujvárott f. hó 15-én avatta fel az ottani ág. hitv. evangélikusok új templomát a dunáninneni kerület fáradhatatlan buzgóságú, apostoli lelkű püspöke dr. Baltik Frigyes, Jánossy Lajos fejérkomáromi esperes, helyi lelkész és Horváth Sándor nagyvelegi lelkész segéd­kezésével. A stylszerűen épült kis templom szorongásig megtelt a hívekkel, a polgári és katonai hatóságok kép­viselőivel s a város és vidéke érdeklődő közönségével. Ott volt dr. Kovács Pál a kerület országgyűlési kép­viselője is. Üdvözletüket levélben és táviratilag fejezték ki: Zelenka Pál, Gyurátz Ferenc, Bachát Dániel püs­pökök, báró Radvánszky Béla koronaőr, egyet, gyámint. elnök, Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő, v. b. t. t., Zsembery Kálmán kúriai biró, Boem Ritta festőművésznő (az oltárkép festője), Raab Károly esperes, dunáninneni — és Fammler G. A. lelkész bányaker. gyámint. elnök, Gáncs Jenő alesperes a Theol. Otthon. A templom az Érsekújvár városa adományozta 400 négyszögölnyi szabad telken áll a Czuczor Gergely terén, jókarban tartott, pompás sétaterektől övezve. A terveket és költségvetést hitsorsosunk Gerey Ernő budapesti épí­tész készítette dr. Kéler Zoltán 500 K adományán ; az építési vállalkozó Holotta Dezső érsekújvári építőmester volt. Az építési költség 19538'58 K. Ehhez a dunáninneni kerület 2800 K, az e. e. e. gyámint. 4018*45 K, dr. Kéler Zoltán (Budapest) 5000 K, a budapesti „Pique-Dame" társaság 1000 K összeget adott, az érsekújváriak 2500 K-t gyűjtöttek, Jámbor Géza tkp. igazgató 200 K adományával együtt; az országos gyűjtés három hónap alatt 1273'33 K-t eredményezett. A közös hadügyminisztérium 8 mm. ágyúbroncot enge­délyezett á 80 K kedvezményes áron. Á felszerelésekhez járultak: Kéler Napoleon (Budapest) gyönyörű üveg festményű kerek ablakkal a szentélyben 240 K, amerikai harmoniummal s néma orgonával 1168 K, a komáromi evang. nők oltáregyesülete keresztelő készlettel 47"36 K, a pozsonyi theologusok templomi szertartási- és énekeskönyvekkel 70 K értékben; a Stadtrucker család (Érsekújvár) művészi, stylszerűen hímzett fehérselyem oltár- és szószékterítővel, a Dohmann család (Érsekújvár) úrvacsorai készlettel (ostyatartó, kancsó) és oltári feszü­lettel ; Lange Gyula (Érsekújvár) 2 drb lira nagy oltári gyertyatartóval, egy Istennél tudvalevő úri nő (Komárom) gyönyörűen hímzett templomi perselylyel, özv. Plachyné úrnő (Érsekújvár) 2 drb kisebb oltári gyertyatartóval. Ezeknek az áldott lelkeknek köszönhető, hogy a templom teljesen készen várta felszenteltetése pillanatát, hogy attól kezdve évszázadra tűzhelye legyen az evang. egyházi életnek ! A felavató-ünnepnek legkiemelkedőbb pontja volt a dunáninneni ev. egyházkerület főpásztorának: dr. Baltik Frigyes ev. püspöknek vallási ihlettség s egy­házi méltóság hangján elmondott szép, avató beszédje, (Ján. jelen. 21, 3—5 alapján) melylyel a templomot, mint az Új-szövetség s mint az ev. keresztyén hit és szeretet hajlékát fölszentelte s átadta áldások kíséretében magasztos rendeltetésének. Ugyancsak meghatóan szó­nokolt Jánossy Lajos komáromi ev. esperes, kinek Érsekújvár fiókegyházképen is gondozása alatt van, a szív teljességéből beszámolván a lelkeket betöltő abbeli nagy örömről, hogy a mult bajai és viszontagságai után s a jelen vágyai és reményei szerint megengedte a jó Isten, hogy végre valahára Érsekújváron is legyen az ev. híveknek szent hajlékuk, hol az élet fő változásai közt örömében és bánatában hitbeli erőt s vigasztalást merítse­nek. Esketést is végezett Jánossy e nevezetes alkalommal, előzetesen azonban a harmadik működő lelkész : Horváth Sándor velegi pap gyóntatott s az Úr szent vacsoráját kiszolgáltatta a híveknek kegyes, ünnepies szellemben és hangon. Lélekemelő mozzanat volt, hogy e szórvány­ból ez alkalommal mintegy 40 lélek vette a szentséget s velők együtt a jelenlévő papság, élén dr. Baltik püs­pökkel, ki mint ámult éven Zsolnán, s csak pár nappal ezelőtt Pőstyenben cselekedve, úgy itt is elsőnek járult a hivek élén a szentséghez, jelezni akarva ezzel, hogy Urunk és Megváltónk előtt mindnyájan egyenlők vagyunk s az ő megváltására ráutaltak, hogy vele szemben nincs se pap, se világi — csak hivő, s e hivők kell, hogy eyy közösséget képezzenek ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom