Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-08-25 / 35. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ talán 10 esztendő is, a míg rád kerül a sor. De légy türelemmel. Rád kerül! És akkor te is megszabadulsz egy nagy gondtól és talán még áldani is fogsz engem, hogy szerető gondosságomnak efféle módon adtam bizonyságát — nem könnyen jövő-menő apróbb segélylyel, de a bajok enyhítésére igazán alkalmas szép adománynyal". Azt hiszszük, ha a gyámintézet efféleképen szólana a hozzáforduló gyülekezetekhez és azok meghallgatnák ezt az épúgy szeretetteljes, mint okos beszédet, ez a kölcsönös megértés nemcsak a gyámintézeti segélyek elaprózásának venné elejét, de jótékonyan hatna vissza a kérelmező gyülekezetek erkölcsi életére is, a mennyiben a várakozási idő alatt folytonosan ösztönözné őket a józan takarékosság betartására és kellő öntevékenységre ! Tehát meghatározott segélyezési sorrend — és a más térre utalt kérések eliminálása fogja a gyámintézetet visszavezetni oda, a hová Gyurátz püspökkel együtt mindnyájan óhajtjuk visszatértét: a hazai evang. egyház testén mutatkozó sebeknek szeretetteljes gondoskodással való gyógyítására! —k. A szabály rendeleti javaslat az iskolai bizottságok szervezéséről. Az E. A. 189. §-a szerint az iskolai bizottságok szervezetét, hatáskörét, ügyrendjét az alsóbbfokú hatóságok jogainak tekintetbe vételével általánosan kötelező módon az egyetemes közgyűlés határozza meg. Az egyes hatóságok azonban az általános szabályzatot a helyi viszonyokra való tekintettel és az egyetemes közgyűlés jóváhagyásával módosíthatják. Szükséges-e, célszerű-e az iskolai ügynek ily nagyfokú összpontosítása, arról véleményt mondani most nem akarok, mivel nem célom, hogy az E. A.-ról, mely meglehet legközelebb revisió alá kerül, bírálatot mondjak. De ha az iskolai bizottságok szervezetét, hatáskörét, ügyrendjét általánosan kötelező módon határozhatja csak meg az egyetemes közgyűlés, akkor nagyon kívánatos, hogy ez a szabályrendelet csak mindenütt könnyen alkalmazható, általános jellegű szabályokat foglaljon magában. Ezen kívánalomnak az a bizottsági javaslat, mely az egyházközségekhez a végett szállíttatott le, hogy észrevételeiket reá az egyházmegyék és illetve egyházkerületek révén megtegyék, csak annyiban felel meg, a mennyiben az egyes címeket és szakaszokat egyházunk kormányzó s képviseleti testületeinek fokozata szerint osztván be, egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi s egyházegyetemi bizottságokról szól; egyébként pedig e bizottságok szervezetére, hatáskörére, ügyrendjére nézve nagyon is részletekbe elmerülő oly pontozatokat foglal magában, a melyek itt az alsóbb vagy felsőbb fokú testületek önkormányzati jogkörét megszorítják, ott a szerződéses viszonyt, amott a lelkészi s nem lelkészi elemnek paritási alapelvét érintik, vagy végül a tanítói tekintélynek ártanák. E mellett nagyon költséges szervezetet és ügyrendet állapít meg. így például az egyházközségi iskolai bizottság nlnöke a javaslat szerint (7. §) a lelkész, holott az E. A. 58. §-a szerint a lelkész és felügyelő egyenlő joggal kormányozzák az egyházközséget és annak összes ügyeit egyetértőleg intézik. A javaslat készítői is úgylátszik észrevették ezt, mert utóbb mindig az elnökségről emlékeznek, nem a lelkészelnökről. Az egyházmegyei, az egyházkerületi iskolai bizottság elnökei az egyházmegye esperese és felügyelője, illetve a püspök és kerületi felügyelő lennének. (80. §., 42. §.). Ám! ha azt a közgyűlés így akarja; de tényleg ma az egyházmegyék negyven száztólijánál több a munkamegosztás mellett áll, mely szerint nem az egyházmegyei elnökség egyúttal a népiskolai bizottságnak is elnöksége. Egyházkerületeink közt pedig egy sincs, mely népiskolai bizottsága elnökségével egyházkerületi elnökségét terhelné. Az egyházmegyei középiskolai bizottságban a javaslat szerint az egyházmegyei lelkészek mind hivatalból helyet foglalnának. (38. §.) Budapest és Pozsony szempontjából alig lehet ez ellen kifogást tenni; de vegyük pl. Bonyhádot; 30-nál több lelkész lenne a középiskolai bizottságnak hivatalból tagja, a paritas elvénél fogva legalább ugyan annyi nem lelkészi egyén! Ugyancsak tekintélyes egy bizottság lenne az! Az a néhány egyházmegye, mely középiskolai tanintézetet tart fenn, képes bizottsága szervezetét, hatáskörét, ügyrendjét megállapítani, az egyházegyetem rendelkezik annyi idővel, hogy ezen néhány szabályrendeletet felülbírálja! Az egyházközségi iskolai bizottságnak feladatát képezné a javaslat szerint a többi közt az, (9. §. F.) hogy a hanyag és rossz magaviseletű tanítókat megintse s ha ismételt intések is sikertelenek, erről a közgyűlésnek vagy egyháztanácsnak további eljárás végett jelentést tegyen ; továbbá feladatát képezné az is, (9. §. v.) hogy a tanító s szülők, valamint maguk a tanítók közt fenforgó ügyekben, melyek nem fegyelmi természetűek, elsőfokúlag intézkedjék, a tanító s az iskolaszék közt felmerült vitás ügyeket pedig az egyházi közgyűlés elé terjeszsze. Tartok tőle, hogy ezen pontok révén (falusi) egyházközségeink nagy részében a sógor meg a koma, a szomszéd meg rokon, a falu bölcse, meg a falu szája a közgyűlésben oly jeleneteket fognak nyilt színre hozni s oly határozatokat fognak kierőszakolni, a melyek a tanító tekintélyének, a népnevelés ügyének nagy kárára lesznek. Ne tegyük le az ilyen gyűlöletes ügyeket az egyházközségi iskolai bizottság kezébe, panaszát az iskolalátogató egyháztag, vagy bárki más tegye meg az egyházközségi elnökségnél. A felügyelő, ki közbecsülésnek örvendő, művelt, vallásos, anyagilag független egyének sorából választandó, az egyházközség jogainak, érdekeinek a tanító tekintélyének őre s védője (E. A. 59. §. 60. §.)• Ez elébe valók az ilyen gyűlöletes ügyek. A mely egyházközségben pedig felügyelő nincs, ott a lelkésznek szép hivatása a tanítót négyszemközt jóakaratúlag figyelmeztetni, inteni és ha intései sikertelenek maradnának az egyházmegyei elnökség közbenjárását kikérni, hogy igyekezzék a felmerült panaszokat, viszályokat elintézni (E. A. 87. §. f. és 95. §.). A javaslat szerint az iskolai bizottságok jegyzői az egyházmegyétől fölfelé tiszteletdíjban részesítene/ők, holott az E. A. az ez érdemben hozandó határozatokat minden korlátozás nélkül a közgyűlések hatáskörébe utalja (87. §. m. 114. 1.). Nem vagyunk még oly dúsgazdagok, hogy senkinek tiszteletbeli szolgálatát igénybe nem vehetnők, minden tollvonást, minden kézmozdulatot megfizethetnénk. És nem vagyunk még oly szegények, hogy ily szolgálatra vállalkozók ne kínálkoznának. Az iskolai bizottságoknak ezután évenkint legalább 3-szoi* kell gyűlést tartaniok (12. §., 33. §., 45. §.), holott ugyanazon teendőket, melyeket a javaslat reájuk ruház, eddigi tapasztalatok szerint az egyházmegyei s egyházkerületi bizottságok évente egy ülésben is ellátták. És ha másodszori összehívásra sem jelennek meg (úgymond a javaslat) a tagok a kivánt számban, (pedig minél többször kell őket gyűlésre összehívni és minél kevesebb, minél csekélyebb fontosságú tárgyak kerülnek a szőnyegre, annál többször fog előfordulni a tagok elmaradása); akkor a jelenlévők határoznak. Az egyházközségi bizottság (de nem az ú. n. iskolatanácsról szólok) még a