Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-18 / 34. szám

336 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1 9

05 oszlott a polgárság: kiváltságos katholikusokra s adóval terhelt protestánsokra. A Habsburg-uralom megszilárdulásával a városokban mindenütt felülkerekedett a katholikus elem. Eleinte csak annyi foglalt helyet a tanácsban, a mennyit a lélekszám aránya megengedett; utóbb a tanács s a tisztviselők fele, majd nagyobbrésze, végre kizárólag katholikusokból (állt. Kassán 1712-től fogva egy századon át tiszta katholikus volt a községi elöljáróság; noha kezdetben nem találtak köztök elegendő alkalmas embert, protestánst még sem fogadtak be semmi szinalatt. Kolozsvárt nem engedték meg unitárius bíró választását és feltételül kötötték ki, hogy felváltva katholikus és református legyen a bíró. Mária Térézia Nagy-Szebent is kényszerítette, hogy katholikus tanácsost válasszon. Mivel más arravaló ember egyáltalán nem akadt, a loyalis szászok, hogy a királynőnek kedvét ne szegjék, egy csődbe jutott kereskedőt ültettek a tanácsosi székbe. A Károly-féle rendeletnek az esküről szóló pontját a városokban sem lehetett betű szerint végrehajtani. Pozsony, Sopron, Modor és Bazin tisztviselői III. Károly alatt és az után Mária Teréziától fölmentést kaptak a decretalis eskü alól. A többi városokban azonban kérlelhetetlenül végrehajtották. Hatása ugyanaz lett, mint a megyénél: a közigazgatás színvonalának sülyedése. Mivel az eskü hangsúlyozása következtében a katholikus vallás volt a tisztviselői állás elnyerésének sarkalatos feltétele, a hivatalokat ellepték a katholikus, de rá nem termett szerencsevadászok, a kik elsősorban a maguk érdekét szolgálták s a közügygyei mostohán bántak. A katholikusok a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudták az üresen maradt helyeket érdemes emberekkel betölteni. 1777-ben a városi tisztviselőknek 85%"

a katholikus, noha általánosan elismerték, hogy a protestánsok értelmiség dolgában előljárnak. Ez arány annál feltűnőbb, mert a városok lakosságából csak 65% e

sik a róm- kath. egyházra (Nagy-Szombatban 100%, Budán és Pesten 93%, Debrecenben 2-4%). Mivel a tisztviselői állások betöltésénél nem a képzettség, hanem a vallás volt a döntő szempont, a közigazgatásban óriási visszaélések harapództak el; önkénykedés, sikkasztás, zsarolás járta. A hivatalok egyes családokban megöröködtek s vétkes üzelmeik elnézése fejében vakon támogatták a kormány kényuralmi törekvéseit. A kancellária jelentése szerint Pest állami adója 13,000 forint volt, de a polgároktól 50,000 forintot hajtottak be, Budán meg 22,000 forint adóösszeg helyett 60,000 forintot s emellett, rengeteg adóssággal terhelték meg mind a két várost. Legnehezebben boldogultak Debrecennel, a melynek polgárai szívós ellentállást fejtettek ki. A katholicizmus előre nyomulása itt nagyon csekély, noha az országgyűlés a nagyváradi kerületi táblát is áthelyezi Debrecenbe, hogy a katholikus egyháznak útat törjön. Az elnyomás a családi életbe is behatol és pedig teljes kíméletlenséggel. Ez a nyomás a parasztot, polgárt és nemest egyformán éri. A Károly-féle rendelet a protestánsok házassági ügyeiben a kath. püspöki szentszékeket rendeli bíróságul. Protestáns elvek szerint kell ugyan a felmerült ügyekben ítélniök, de azért a zaklatásra a rosszakaratnak elég tér és alkalom nyílik. A r. katholikus papság határozottan követelte, hogy a protestánsok házassági joga egészen a r. kath. joghoz igazodjék. A rokonság ugyanazon fokig legyen házassági akadály, mint a kath. egyházban, vagyis a negyedik fokig. Felmentést a püspök ad azoknak, a kik az egyedül üdvözítő hitre térnek, mert igazságos dolog, hogy a ki az anyaszentegyház tanait megveti, jótéteményében se részesüljön. A magyar protestáns egyháznak a rokonság, mint házassági akadály felfogásában sem elvi álláspontja, sem joggyakorlata nem volt egységes. Erdélyben a negyedik izig terjesztették ki, de Bod Péter a harmadés negyedfokú rokonságot könnyen kisáfárolható akadálynak mondja. Magyarországon általában a harmadizig tiltották a házasságot, bár egyes vidékeken utóbb a negyedik fokot is elismerték akadályul. Kerman Dániel egy leveléből tudjuk, hogy a protestáns superintendensek többször adtak az akadályok alól felmentést folyamodó hitsorsosaiknak. A XVII. század második felében azonban az általános elnyomás egyik folyományaképen a katholikus szentszékek hatósága alá került a protestáns házasságügy. Ez a hatalom az eretnektérítés egyik legeredményesebb eszköze lett, mert a fölmentés feltételéül az áttérést kívánták. A rózsahegyi zsinat megpróbálta az evang. püspökök joghatóságának fölélesztését, de a szatmári béke után az önálló protestáns jogélet fejlődésének reménye egyre jobban oszladozott. Radvánszky János, a felvidéki lutheránusok egyik vezérembere, hogy fia György negyedizi rokonával Petrőczy Erzsébettel egybekelhessen, a nagy-szombati vicariust s a pápát is megkeresi dispenzációért. Mivel a menyasszony anyja, a gőgös Révay Erzsébet megalázás és feltétel nélküli felmentés fejében igérte oda leányát, a folyamodás mintegy 62 aranyába, temérdek fáradságába került, s annyi ideig tartott, hogy mire a nyitrai püspöknél célt ért, az eljegyzést a menyasszony anyja fölbontotta. Egy Dessewlfy és Zay András a pápától költség nélkül — bár látható pártfogók segítségével — tudott fölmentést szerezni. Midőn azonban Radvánszky fiát másodszor is negyedizi rokonával, Révay Zsuzsánnával jegyezte el s megint fölmentést kért, Spáczay nagyszombati érseki vicarius ridegen és durván utasította vissza. „A gyöngy nem való disznóknak, bitangokat nem táplál az anyaszentegyház tejével." Az öreg Radvánszkyt bántotta ugyan e kíméletlen válasz, de azért nem kedvetlenedett el; kemény ember volt, a ki az első göröngyön fel nein akadt. Kedves emberét, a híres jogász Semberyt elküldte folyamodványával Christianus Augusztus szász herceghez, a ki akkor az esztergomi érsekséget bírta. Midőn innen is igéret és remény nélkül bocsátották el, a királyhoz folyamodott, hogy mint a protestánsok legfőbb püspöke, adja meg a jegyeseknek a fölmentést, a mint sziléziai tartományában érvényesíti ezt a jogát. A veszprémi püspök úgy vélekedett, hogy a király az 1647. évi XV. t.-c. alapján ezt teljes joggal megteheti. A kancellária a kérvény jogalapját elfogadta, csupán arról kért bizonyítványt, hogy a jegyesek rokonsága az ágostai hitvallás szerint nem házassági akadály. Radvánszky a selmeci, a besztercebányai evang. prédikátorok s Kerman Dániel supetintendens bizonyságlevelével igazolta, hogy a tervezett házasság sem az ágostai hitvallásba, sem a német lutheránus államokban érvényben levő Carpzow-féle egyházjogba nem ütközik. Ez alapon a király kiadta az engedélylevelet (indultum), mely tartalma szerint teljesen kielégítette Radvánszkyékat; felségjogára hivatkozva a házasságot megengedi, a házasok ellen a hazai törvények szerint indítható pört világi és egyházi hatóságoknak egyiránt megtiltja. A jegyesek ez indultumra 1624-ben, bár egész csendben, egybekeltek. A királyi okiratnak azonban egy hibája, hiányzott belőle annak az elvnek kimondása, hogy a protestáns embernek nem kell katholikus püspökhöz folyamodnia fölmentésért. III. Károly tudott méltányos és igazságos lenni, de az igazságot és méltányosságot kormányzati elvképen kimondani nem merte. Sőt a midőn az ügy országos rendezésére került a sor, előbbi álláspontját megtagadva, majdnem egészen elfogadta a katholikus egyházi felfogást. Radvánszkyékat