Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-11 / 33. szám

ev. Budapest, 1905. augusztus II. 33. szám EVAMELI EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELEI.ŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM : Ének. Sántlia Károly. — A lelkészhiány elhárításáról. Hollerung Károly. — Szemle. — Oktatásügy. A bonyhádi gymnasium ügye. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Ének. Mind jó, a mit Isten tészen! Gyermekszívem ezt vallja. Ha búbaj is az én részem, Bőséges 0 irgalma. Fölemeli Búval teli Lelkemet az egekre Míg sirok keseregve. Mind jó, a mit Isten tészen ! Akár áld, akár dorgál; Kevéssel is megelégszem, Mert az is jómra szolgál. Oh csak vezess, Oh csak szeress; Hatalmas kezed alatt Megalázom magamat. Mind jó, a mit Isten tészen! Ki mindnyájunknak Atyja. Nála a segítség készen, Sorsunk 0 igazgatja. Ha balja nyom, S érzem bajom: Jobbját örömmel áldom, Megfoszt, hogy jobbal áldjon. Mind jó, a mit Isten tészen! Legyen meg akaratja! A kiben e hit meglészen, Szívét megnyugtathatja. Jó keresztyén A keresztjén Csak könnyít mindenképen, Ha bízik Istenében. Mind jó, a mit Isten tészen! Ha szomorú a lelkem, De járok az Ö kedvében, A legfőbb jót megleltem: Vigasztalást Es bíztatást, Hogyha Hozzá liü vagyok, Nem lehetek elhagyott! Mind jó, a mit Isten tészen! Ezt vallom mindhalálig. Mint atya, úgy vezet kézen, S minden búm jóra válik. 0 tudja jól, Mi fáj és hol, Kegyes Atyánk 0 nékünk Boldogság, Őt dicsérnünk! Schmolke után Sántlia Károly. A lelkészhiány elhárításáról. Évek óta érezzük már a lelkészhiányt egyházunkban és noha olyik jobb lelkészállomás megüresedésénél számos pályázó jelentkezik is, e tény nem annak a jele, mintha nagyon is sok volna a lelkészünk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy jövedelmezőbb állásért lelkészeink közül sokan könnyen elhagyják addigi állásukat. Lelkészhiány mégis van, ezt mutatja az a körülmény, hogy a legkisebb egyházközségek nem tudnak lelkipásztort, — beteges, hajlottkorú lelkészek pedig nem tudnak segédlelkészt kapni. A fennálló lelkészhiány szüntette meg azt a helyes szokást is, mely szerint theologusok főúri családoknál nevelői állást foglaltak, mi úgy az ők, mint az illető családok szempontjából csak örvendetes következményekkel járt, mert míg egyrészt őket társadalmilag csiszolta, addig másrészt az illető családban az egyházias szellemet fejlesztette. A mostani állapotok azt mutatják, hogy a theologusok száma évről-évre emelkedik s így jogosult a remény, hogy a lelkészhiány a jövőben megfog szűnni. És én mégis azt állítom, hogy lelkészhiány van és lesz is, ha minden állás be is lesz töltve. Az egyetem, a kerületek, az esperességek, a társadalom és egyesek igen sokat tettek theologiai otthonok létesítését illetőleg s ha ily jókedvű adakozók a jövőben is akadnak, ifjaink majdnem ingyen végezhetik a theologiai pályát. Ha ifjaink pályát választanak s olyat óhajtanak, mely őket legelőbb juttatja tisztességes hivatalhoz, önálló tűzhelyhez, úgy a theologiai pályát választják;