Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-04 / 32. szám

321 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 A barsi egyházmegye júl. 26 án tartotta meg évi rendes közgyűlését Nemcsényben Kosztolányi Sándor egyházmégyei felügyelő vendégszerető házában. A közgyűlés meleg érdeklődéssel hallgatta meg az esperes évi jelentését, mely ez évben különösen a jótékonyság mezejéről ritka szép eredményt tüntetett fel. Az elhunyt Spengel Sándor helyébe Kosztolányi Aurél választatott törvszéki biróvá. A számvevőszék jelentéséből kitűnt, hogy az egyházak számadásai rendben vannak, csak Nemes-Kosztolány nem küldött be már két évről számadást. A közgyűlés bizottságot küldött ki, hogy Kosztolányban rendet csináljon. A lelkész-özvegyeknek a megfelelő alapból 70—70 korona jutott. Kerületi gyűlésre Moczkovcsák Ernő, Leidenfrost Tódor és Bándy Endre mennek. A számvevőszékre vonatkozó szabályrendeletet Bándy Endre javaslata alapján az egyházmegye visszaadandónak véleményezi a minták egyszerűsítése szempontjából; az iskolai bizottságokról szólót Liptai Endre előadása alapján elfogadta. A közgyűlést gyámintézeti közgyűlés követte. Előző nap Déván lelkészi értekezlet volt. A csanád csongrádi egyházmegye aug. 18-dikán Szegeden tartja évi közgyűlését. A hegyaljai ág. hitv. ev. egyházmegye folyó évi június hó 21., 22-én tartotta meg évi közgyűlését Miskolczon, melyet Radványi István kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelő nyitott meg. Bizonyos formaságok elintézése után Turóczy Pál főesperes terjesztette elő évi jelentését, a mely egész terjedelmében jegyzőkönyvbe kerül. Kéler Pál ügyvéd, a késmárki evang. egyház felügyelője július 27-én 62 éves korában rövid betegség után meghalt Tátraházán. Hült tetemét július hó 29-én temették el a késmárki új templomban tartott gyászszertartás után a családi sírboltba, ősei mellé. Ritka derék, ideális lelkületű, egyházias érzületű férfiúval lett halálával szegényebb egyházunk. Még két hét előtt senki sem hitte volna, hogy ez az egészséges, erős ember oly gyorsan fejezi be tettekben gazdag életét. Szélütés érte, még néhány napig kínlódott és aztán örökre elaludt. Pedig még sokat várt tőle egyháza, a melyért immár befejezett életében is sokat tett. A nyolcvanas években Jóny Tivadar miskolci ügyvéd és földbirtokos háromszáznegyvenezer forintnál nagyobb vagyonát és gazdag könyvtárát a késmárki lyceumnak hagyta. Rokonai azonban megtámadták a végrendeletet. Evekig folyt a per. Végre Kéler Pált bízta meg a késmárki lyceum a per vitelével. Rövid idő alatt megnyerte és így lett a késmárki lyceum az ország egyik leggazdagabb evang. intézetévé. 1890 táján megválasztották a késmárkiak Kéler Pált egyházi felügyelőnek. Akkor már egy évtizednél tovább érintetlenül állott a Hansen tervei szerint épült késmárki új templom; külsőleg késznek látszott, meg voltak a falai, a tetőzete, a tornya, de egyéb semmi. Az építkezésnél a felügyelet lanyha volt, a pénz elfogyott, senki sem gondolt komolyan arra, hogy a templom teljesen felépüljön: az unokákra akarták ezt bízni, ők maguk már eleget áldoztak, így nyilatkoztak Késmárkon sokan, a legtöbben . . . Pedig a régi fatemplom már roskadozott. Kéler Pálnak mint újonnan megválasztott egyházfelügyelőnek első dolga volt keresztülvinni, hogy a templom a hívek között terjesztett részvények útján végleg felépüljön. És a hivek újra felbuzdúltak, még a legszegényebbek is szívesen vették ezeket a részvényeket törlesztésfizetés mellett és azután a legtöbben odaajándékozták az egyháznak. így épült fel, így készült el véglegesen a késmárki monumentális templom, hazai evang. templomaink között még mindig a legszebb. Ugyancsak a kilencvenes években történt, hogy a késmárki evang. egyház tagjai, a kik majdnem kivétel nélkül mindannyian intelligens emberek, mindinkább sürgették egy polgári leányiskola felállítását. Kéler Pál ügyvédi irodájában az ő elnöklete alatt számos értekezlet volt ez ügyben és 1895-ben meg is nyílt a késmárki evang. leányiskola, a mely még ma is minden idegen segítség nélkül a hivek áldozatkészségéből végzi nemes feladatát. A késmárki lyceum

; egyház és polgári leányiskola történetében mindörökre feledhetetlen marad Kéler Pál neve. De ott volt ő mindenütt, a hol szép, jó és igaz eszme megvalósításáról volt szó. A család által kiadott gyászjelentés nem is sorolhatta fel valamennyi hivatalát, a melyek majdnem mind csak tiszteletbeliek voltak: nemcsak Késmárk város tiszti ügyésze, a tátraaljai evang. egyházmegye ügyésze, a Vöröskereszt-egyesület késmárki fiókjának elnöke, Szepesmegye törvényhatósági bizottságának tagja volt, hanem még sok más közhasznú és jótékony egyesületnek is buzgó elnöke vagy munkás tagja. Csak szerénységén mult, hogy nem ő képviselte a késmárki választó kerületet a törvényhozásban. Lelkészeink, tanáraink és hazai tisztviselőink közül szémélyesen is sokan ismerték, mert társtulajdonosa volt Tátraháza fürdőhelynek, a melyet különösen a művelt és első sorban protestáns középosztály szokott felkeresni. Ott volt ő minden nyáron — egy boldog család körében mint jó családapa —, ott volt a vendégei között, a mikor csak tehette, gondoskodott mulattatásukról, szórakozásukról, köztük is halt meg. Mikor vendégei szórakozásában (halászásnál)^részt vett, sújtott reá a halál keze. Most már ott nyugszik hasonnevű atyja mellett, a ki Késmárk városának követe volt a pozsonyi 1848-as országgyűlésen. Kéler családja bártfai származású, több lelkészt is adott egyházunknak. Nagyszámú rokonság gyászolja, Késmárkon kívül Budapesten, Pozsonyban és Eperjesen is. Áldás és béke az oly korán kidőlt poraira! ! Dr. Losonczi Lajos. Halálozások. Kirchknopf Mátyás, magyaróvári áll. tanító halála hírét vettük a minap. Kinos betegség gyötrelmétől váltotta meg a testi elmúlás. A boldogult az evang. tanítói karnak egyik legképzettebb, legtehetségesebb s nagyratörő tagja volt, a kinek vizsgálatai látványosságszámba mentek. A rajkai evang. iskolától pár éve átment a magyaróvári állami iskolához, hogy az evang. vallásoktatás és istentiszteletek ügyének szolgáljon s a leányegyháznak anyaegyházzá alakulását elősegítse. 46 éves volt, ebből 26-ot töltött a tanítói pályán. Özvegy s öt árva siratja. Közülök a legidősebb most végezte a theologiát s Cservenkára készül káplánnak. Áldás a hű munkás emlékén ! — Zachow Sámuel volt ratkói leik. és egyházmegyei főjegyzőt júl. 16-án temettük Ratkón. A boldogult a felbomlott idegrendszer és agybaj következtében 40 éves korában, férfikora delén szállt kora sírba. Az egyház, a község és megye, a közélet lelkiismeretes munkást vesztett benne. Azon kevesek közül való, a kik a közért való munkát elsőrendű kötelességnek tekintik s érte mindent áldoznak. Temetésén a részvét hatalmas módon nyilvánult a közbecsülésben állt lelkész családja iránt. Megilletődés nélkül nem nézhette senki koporsóját, a melyet támasz nélkül maradt agg édes anya, özvegy és hat árva állt körül. Eljöttek barátai, lelkésztársai, mindazok, a kikkel valaha jót tett, hívei, ismerősei, hogy elkísérjék utolsó útjára. A szertartást Chriastelyi Gyula, Csók György, Kármán István, Haláth János lelkészek végezték. A boldogultnak sokat köszönhet egyháza s fájdalommal búcsúznak tőle lelkésztársai.