Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-04 / 32. szám

I év Budapest, 1905. augusztus 4. 32. szám. ITAMELKUS ÖBALLQ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre '2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Ősök mondásaiból, —p. — Egyház és politika. Dixi. — Oktatásügy. A bonyhádi gymnasium ügye. —Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Pályázatok. Ősök mondásaiból. (Comenius Ámor János.) . . . Akad ellenség elég-. Az ördög, a mely csábításaival, a világ, a mely rossz példájával és a saj at testünk, a mely kívánságaival ostromol; ámde az igazán kegyes lélek bátran ellentáll a kísértőknek s meg is győzi őket. Az ördögöt imád­sággal, a világot állhatatossággal, a saját testét pedig a Lélek iránt való engedelmességgel. Erőt ád neki mindehhez Istennek szent Lelke, a mely véghez viszi benne, a mit a maga erőtelenségével elkezdett. Valóban Istennek szolgálni öröm és nem üröm. A ki még mindig testi erőtelenségére hivat­kozik, az bizonynyal nem érezte, mit tesz az, Istennek erejéből újjászületni. Ámde a ki szívét Istenének, ki őt teremtette és megváltotta, templomul felajánlotta, annak tagjai igenis képesek lesznek Isten akaratja szerint igazodni. Azért én keresztyén atyámfia, rázd le csak magadról a testnek nyűgét s észreveszed nyomban, hogy az akadályok, a melyekbe botlottál, valójá­ban képzelem szülöttei; sokkal gyengébbek, sem­hogy azokat, ha dolgodat komolyan veszed, le nem győzhetnéd . . . („Világ útvesztője és szív paradicsoma" IL részéből.) —JP­Egyház és politika. A politikai kavarodás, mint mindenütt, úgy ha­zánkban is, de talán nálunk még inkább, mint másutt felzavarja az állami élet közösségét alkotó elemek nyu­galmát. A hazáját szerető, nemzetének boldogságát féltő egyén ép úgy, mint a társadalom minden rétege megérzi a rázkódást s részt követel ha nem is a mozgalom irá­nyításában, de legalább vérmérsékletének s ízlésének megfelelő támogatásában. És ezt a törekvést, kivált magyar embertől vagy közösségtől nemcsak rossz néven venni nem lehet és nem szabad, hanem örülnünk kell az élet ily pezsgésének. Hogy azután a felzaklatott szenvedély hullámai mindenféle szemetet vetnek a felszínre s csodabogarak úszkálnak rajtuk, azon nincs mit csodálkoznunk. De ha oly egyéntől, vagy testülettől, melyről föl kell tételeznünk, hogy a Krisztus evangyéliomainak megszentelő lelke vezeti és megdicsőíti a természetes honszerelmet, még­pedig illetéktelen módon indul ki valamely intézkedés, akkor, igy magunk között, talán mégis jó lesz róla né­hány szót ejteni. A fehérkomáromi ev. egyházmegye f. évi júl. 21-én tartott közgyűlésében kimondja: „A közgyűlés egyhangú­lag elhatározta, hogy tekintettel arra, miszerint az állam­nak országgyi'désileg megszavazott költségvetése nincs, az egyházmegye utasítja az egyházközségeket, hogy állami adóikat és illetékeiket mindaddig ne fizessék meg, míg az alkotmányos kormányzat helyre nem áll, hanem tegyék az esedékes részleteket takarékpénztárba. Ezen intézkedés végrehajtásáért az egyházközségek elnökségei és gondnokai felelősek. Hasonló eljárás céljából az egyházmegye meg­keresi a kerületet is. Hogy a „Magyarország" című politikai napi lap, melynek 180. számából vettük át e tudósítást, a nemzeti ellentállás ezen szép példáját megdicséri, jó; de nekünk, kik a napi jelszavak után nem indulunk, bizony egy csöpp kedvünk sincs dicséretet zengedezni. Idvezítőnk életének válságos pillanatában, midőn minden szava, önfeláldozó halálának dicső fényében, föl­tétlen követésre kötelez, a római hatalom képviselőségé­vel szemben mondá: „az én országom nem e világból való". Ezt az a Jézus mondotta, a ki az ő népéhez jött. az a Jézus, a ki népét Isten országába gyűjtötte, az a Jézus, a ki a vesztébe rohanó Jeruzsálem fölött fájdal­mas könnyüket hullat, mert ez az ő városa nem vette eszébe, még ezen az ő napján sem, azokat, a melyek az ő békességére valók. Az, a ki egész életét népének szentelé, magát érte feláldozá, politikai irányadásul ki­mondta: „Adjátok meg a mi a császáré a császárnak és a mi Istené Istennek" ; mondta ezt pedig a farizeusok tanítványainak és a Heródes szolgáinak jelenlétében. A napi actualis politika s pártjai felett áll az Isten országának felvirágzását munkáló keresztyén politika, mely Isten népének valláserkölcsi épségét, jellemszilárd­ságát, magát s javait feláldozni kész hazaszeretetét növelni szent feladatának ismeri, tudva, hogy hitgyönge, erkölcsileg züllött ország önálló s erkölcstelen nemzet független nem lehet. Evangyéliomi egyházunk nem politizálhat. 0 Isten­országa örök javainak letéteményese, őre, ezeket nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom