Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-28 / 31. szám

309 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 saját felekezetünknek, nemcsak a protestantismusnak, de édes magyar hazánknak is a legnagyobb szolgálatot tesszük. Ezek után pedig üdvözlöm első sorban elnöktársamat, szeretve tisztelt főpásztorunkat, kivánom, hogy az egyház javára irányuló fáradságos, ernyedetlen munkájához adjon neki a Gondviselés Ura Istene erőt és kitartást, — üdvözlöm az egyházmegyei elnökségeket, a kerület tisztviselőit, biráit, lelkészeit, tanárait — szóval minden rendű és rangű kiküldötteket és megjelenteket és Isten áldását kérve munkánkra, a kerületi gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom." A kerületi felügyelő elnöki megnyitóját nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés. Különösen mély benyomást tettek ama szavai, a melyekben harcra kél ama felfogás ellen, mintha a politikai viszonyok zűrzavara közt csüggeteg lélekkel kellene gondolnunk egyházunk jövőjére. Valóban érezte a gyűlés minden tagja a politikai és egyházi téren egyaránt teljes jártassággal biró vezérférfiú szavainak igazságát, mely szerint egyházunk múltja sokkal jobban van megalapozva, jogai sokkal világosabbak, szelleme sokkal emelkedettebb, semminthogy múló közéleti zavarok jogot adnának a legsötétebb pessimismusra. Az egyház tagjaiban és vezéreiben élő kötelességérzet egyfelől, a jogokhoz való SZÍVÓS ragaszkodás, másfelől a tények minden logikája szerint kell, hogy sikerre vezessék törekvéseinket. Ez a szellem vonult végig Zelenka Pál püspök l beszámolóján is, a melynek elején hálás szívvel adózott \ elismeréssel a kerület ősi evang. hithűségben tündöklő l világi fejének a mult közigazgatási évben is ritka hűséggel, lelkiismeretes pontossággal teljesített tevékenységéért, áldó szívvel és áldáskivánattal kiséri a közélet teréről a nyugalomba elvonult, a koronás király által magas kitüntetésben részesített, de egyházi téren remélhetőleg még sokáig az első sorokban küzdő vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, az illustris bányakerületi felügyelőt, Zsilinszky Mihályt, ugyancsak áldó szívvel, testvéries jókivánatokkal látja elvonúlni hosszú élet áldásos sikerei után az életalkony pihenő napjaiba Sárkány Sámuelt, a bányakerület ősz püspökét, és meleg testvériességgel köszönti utódját, az imént megválasztott Bachát Dánielt, üdvözli új méltóságában, az államtitkári állásban a brassói esperesség kiváló felügyelőjét, Molnár Viktort, továbbá az őszinte érdem elismerésével, a fenkölt gondolkozása és nemes érzésvilága által egyházunk iránt igazán sok jóindulat tanúsítására vezérelt kormányzó iránti hálával látja távozni miniszteri székéből Berzeviczy Albertet, és végül jelenti, hogy Lukács S György a hozzá intézett leiratban adja tudtul vallás- és közoktatásügyi miniszterré történt kineveztetését. (Ez jl utóbbira vonatkozó elnöki jelentés kapcsán Hammersberg - László kivánt és kapott oly értelmű megnyugtatást, hogy az elnökség sem nem kezdeményezett, sem nem szándékozik kezdeményezni külön intézkedést). További jelentése kapcsán örömmel emlékezett meg a püspök néhány ünnepélyröt, a melyen ő is részt vett, így a rimaszombati fögymnasium százéves fennállása alkalmából, továbbá a kerület egyházi főjegyzőjének, a kishonti esperesség fejének, Oyürky Pálnak ő Felsége által történt kitüntetéséről. Ugyancsak az érdem igazi jutalmát látja Fischer Miklós, Martinyi József és Leffler Sámuel kitüntetéseiben, illetve a tiszteletükre rendezett ünnepélyekben. A kerület elhúnyt tényezőiről őszinte kegyelettel emlékezik meg. Majd rátér a kerület beléletének ecsetelésére, először viszonyban az egyetemes egyházzal, aztán kizárólag a kerületet illetőleg. Amott kiemeli az egyetemes egyház intézkedését a már égetően szükséges zsinat előkészítésére, — továbbá az egyetemes egyház Üllőiúton levő bérházának egyházi célokra alkalmas átépítésére, végül az egyöntetű theologiai rendszernek életbeléptetésére nézve. Emitt örömmel emlékszik meg arról, hogy az egyházkerület összes közép- és főiskolái örvendetesen lendűlnek, (a jogakadémián 260, a theologián 57, a tanítóképzőben 150 növendék van) s a kerület áldozatkészségéből felépült már a konviktus és fel fog épülni a „Theologusok Otthona" és az új tanítóképző is, a mint erre a megfelelő pénzügyi helyzet bekövetkezik. Megnyugvással értesíti a kerületet, hogy a két középiskolában mutatkozott bajok az elnökség személyes megjelenésével orvosoltattak. Áldó elismeréssel emlékezik meg az ősi protestáns buzgóság, áldozatkészség ez évben is bemutatható fényes eredményeiről, a mennyiben adományokból több mint százezer korona, hagyományokból majdnem ez összeg fele folyt be. Végül kiemelve azt, hogy elnökileg a kerületnek milyen ügyeiben vagy pontjaiban vett részt személyesen vagy hivatalos irattal, és milyen egyetemes érdekű, vagy kerületi bizottsági üléseken jelent meg, és hogy a részletes felvilágosítást úgy ezen, mint a többi ügyekre nézve a külön nyomtatásban megjelent püspöki jelentés nyújt, — az összes munkás tényezők iránti hála és elismerés levonásával bezárta előadását. A kerületi gyűlés a legnagyobb elismeréssel fogadta fáradhatatlan, apostoli buzgalmú püspökének e jelentését és csatlakozott mindazon érzelemnyilvánításokhoz, a melyek abban kifejezést találtak. S ezzel rátértek a napirend részletes letárgyalásához. Tanítóképviselőktil a jövő évi kerületi gyűlésre szóló érvénnyel megválasztották Ballo Gyula alsókubini és Danis János raskói tanítót. Nyomban ezután következett az egész kerületi közgyűlési tárgysorozatnak legtöbb izgalmat keltett és harmadfélórai vitát provokált pontja: a Bártfa, Eperjes, Kassa és Kisszeben kettős egyházainak egyesítése. Előadó volt: dr. Mikler Károly jogakadémiai dékán. Magvas, tömör előadásban szólaltatta meg azokat az érveket, a melyek őt dacára annak, hogy van érvényes szabályrendelet, a mely az egyesítést elrendeli, mégis az érdekelt egyházmegyék azon óhajának teljesítésére bírják, a mely szerint a mostan követelt egyesítés elhalasztassék, illetőleg az érdekelt egyházközségek haladékot kapjanak annak a szükséges gyakorlati előfeltételek bekövetkezésekor való keresztülvitelére. Az előadó érvelését Hammersberg László, az egyesítésnek e törhetetlen előharcosa igyekezett halomra dönteni, a zsinati törvények összefüggéséből és az ezeken felépült egyházkerületi szabályrendelet szószerinti szövegéből mutatva ki azt, hogy az egyesítés kötelessége ma már kényszererővel nehezedik a kerületre annálinkább, mert ha ezt most a kerület végre nem hajtja, önmagával jut ellenmondásba, tekintettel e tárgyban ismételve is hozott határozataira. Erre következett az egész vitának a fénypontja, Szlabey Mátyás és dr. Zelenka Lajos felszólalásaiban. Szlabey Mátyás, a bártfai II. egyház buzgó lelkésze lelkiismerete szavára, népe egyhangú óhajára való hivatkozással, a gyakorlati szempontok teljes ismeretében, azoknak őszinte feltárásával óva inti a 12-ik órában a kerületet attól, hogy ez ősi múlttal biró, életrevaló, mos tani helyzetében igazán áldozatkész, hitbuzgó gyülekeze felett meghúzza a halálharangot. Mert a nép hangulatá ismerve és tudatában egyéb, e kérdésbe belejátszó mozza natoknak bátran állíthatja, hogy a milyen áldás fakad