Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-28 / 31. szám

I. év. Budapest, 1905. július 28. 31. szám. EYAMELIIUS ŐEÍLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, inint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hírlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Jézns lábainál. Y. Z. — Pusztulásunk okai. Dr. Tirtsch Gergely. — Szemle. — Külföldi krónika. — A tiszai ág. h. ev. egyházkerület közgyűlése, —k. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. ——. Jézus 1 Mária Jézus lábainál ül és hallgatja az ő beszédét. A szerette Mester és hü tanítvány benső viszonyának ősi, állandó képe. Ki van benne fejezve a tanítvány lelki éhe és szomjúsága, a mit csak a tanító beszéde olthat el. Jelleméből következik, hogy a hallott beszédnek nem nyomozza értékét, nem kutatja igazságát, mert szemében a szó ere­dete, az, hogy Jézus ajkáról hangzik, igazságának döntő erejű, ostromolhatatlan bizonysága. Benne 1 van a hála és alázat érzelme. Mária mintegy le­mond az önálló, öncélú létezés jogáról; nem tekinti magát egyébnek, mint Mestere tanítása és élete élő tükrének. Egyszerű eszköznek, a melyet az isteni kegyelem kiválasztott, hogy fényét nagyságát tündököltesse vele. „El, de nem ő, hanem a Krisztus él benne". Ez a kép azonban nemcsak a Mester és tanítvány viszonyát rajzolja. A lelki világnak még rejtettebb fészkébe, mondhatnánk a szív szentek­szentjébe vezet. A szertelen hűség és áhítat, mely Mária tekintetéből Jézus alakjára ömlik, mélyebb a tanítvány magában véve tiszta és nemes érzé­sénél. Az elveszett és megtalált jnh ragaszkodása az megmentő pásztorához. A megváltott lélek önkén­telen, magafeledte, boldog csüggése Megváltóján. Ez a legbensőbb, de egyúttal a legerősebb, legelszakítliatatlanabb kötelék, a mit a keresztyén lélek érezhet. Még nem hangzott el az utolsó golgothai szózat, az Úr földi útjából még hátra volt a legsúlyosabb próba, a gethsemánei vergődés és a szidalom-, meg gúnygyalázta keresztfa, de Mária a női lélek kiművelt finom ösztönével meg­érezte, hogy azt a végtelen nyomorúságot, kár­hozatot, a mit a bűn és a halál gyűlölt átkul az emberre bocsátott, csak a szeretetnek az a véghe­tetlensége, semmi korlátot nem ismerő hatalma törölheti el, mely Jézus által, Jézusból áradt a Világra. Mária sajátos lelki alkotása és tehetsége tévén többet és mélyebbre lát testvérénél; már egészen a jövendő világban, Isten országában él, a hol nem e világnak ítéletmondása, hanem egyedül szivünk tisztasága szerint ítéltetünk meg. A máriai jellemvonás s a máriai példa köve­tése nagyfokú önmegtagadással jár s ezért felette nehéz. Hiába, porból valók vagyunk s a test, e dölyfös, követelő kényúr, pártot üt minden gon­dolat és vágy ellen, a melynek célja rajta kívül van. Azonban más útja nincsen. Tanítványi figye­lemmel, megváltott lélekhez illő áhítattal kell oda ülnünk lábaihoz és elmerülni hallgatásában. Van lelkünknek egy sajátságos tehetsége, a melylyel azt az alakot, mely lelkünknek legkedvesebb, az élet minden viszonyában, a legjelentéktelenebb dologban látni tudjuk. Egy szó, mely ráemlékeztet, egy rokon vonás, a melyre szemünk vándorlás köz­ben véletlenül bukkant, egész világot jelent ne­künk. Oly tisztán, oly világosan látjuk, mintha tekintetünk hirtelen átröpülné az irigy mérfölde­ket; állandó alakja álmainknak. Ily tisztán, eny­nyire tökéletesen kell látnunk, bírnunk Jézust, Csak az mondhatja magáról, hogy Mária módjára Jézus Tábainál ül, a kinek szeme oda szegeződik földi útjára, s a jászoltól fogva végig kiséri; ha őt látja, lelkében érzi élete minden fordulóján. Ha a verőfényes napokban, a midőn jólét és tisztesség dédelgeti, látni tudja az ő golgothai véres kereszt­jét; ha a szenvedések közt, a midőn mindenki el­hagyta, könnyei fátyolán át látni tudja dicsőséges mennybejutását. X. Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom