Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-21 / 30. szám

300 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 apostol intését: „A ti hitetek mellé ragaszszatok jóságos cselekedetet, a jó cselekedet mellé pedig tudományt. (II. Péter, I, 5.) Áldott a gyülekezet, melynek ifjúságát ily ember vezette, különösen akkor, midőn a munkát hasonszellemű férfiak folytatták a megkezdett irányban. Úgy látszik, mintha túlmenne ezen kitérés egy gyámintézeti gyűlés keretén, de nem mulaszthatom el, hogy ezen helyen, hová ő minden ünnepen délelőtt, dél­után minden időben vezette ifjúságát, hogy megtanulja azt, hogy az élet viszontagságai és csapásai között csak a vallásban találhat vigaszt s csak a vallásból meríthet lelkesedést áldozni hitért és hazáért, — ezen emléke­zetemből font hervadhatatlan hálám koszorúját sírhalmára ne borítsam. Csak látszat az, mintha mindez nem ide tartoz­nék, mert ha ilyen szellem lakoznék mindnyájunkban, gyámintézetünk felülmúlna minden más intézetet s mint a nap szórná mindenfelé áldást hintő sugarait, melyek elé soha nem borulna gyülekezeteink kétségbeesésének felhője, mert mindegyikünknek szívébe, mint sziklába volnának vésve Pál apostolnak szavai: „Tartozunk pedig mi, kik erősek vagyunk ezzel, hogy az erőtleneknek erőtlenségeket hordozzuk." (Rómab. XV., 1.) Ily hitbuzgóság szövétnekének fényénél indul a kőszegi ev. gyülekezet ezen hosszú szenvedések által megszentelt templomából, most már egy újabb közel jövőben felállítandó monumentálisabb szentegyházba, mely­nek mindig legszebb dísze lesz híveinek áldozatkészsége. Örömmel veszi ezt tudomásul gyámintézetünk, mert példa­képen állíthatja fel többi gyülekezeteinknek. Ismerte már régebben egyházkerületünk e gyülekezet szellemét. Innét van, hogy itt állította fel felsőbb leányiskoláját, hol a növendékek az iskola csarnokain kívül is láthatják azt a vallásos buzgóságot, melyet később családi szenté­lyükbeátérve, jövendő boldogságuknak alapját képezendi. Felsoroltam mindezeket, mert a példa szebben beszél, mint a legékesebb szónoklat; ez elrepül, az meg­marad. Mint élőkép tárul fel előttünk s ha eltűnik is néha, mint a délibáb, a legelső alkalomkor ismét sze­münk előtt lebeg. Legyen értelmünk a jó példát fel­ismerni, legyen akaratunk azt követni s legyen erőnk abban kitartani. Erősödni fog akkor a protestantismus s úgy, mint a megpróbáltatások korszakában, bástyája lesz ismét a politikai és lelki szabadságnak, melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalt. Ezek után igaz benső örömmel üdvözölve híveinket, kik megjelentek az Úrnak templomában építeni az Úr templomát, gyűlésünket meg­nyitom. E szép beszéd után Löiv Fülöp, a fáradhatatlan egyházi elnök adta elő tartalmas évi jelentését. Tar­talmából kiemeljük a következőket: Lajta-Ujfalunak a Gusztáv Adolf-egylet 2000 koronát juttatott. Barcson 170 lélek tért át hozzánk a r. kath. egyházból. Buz­góságuk megható s áldozatkészségük új hitük, a meg­ismert igazság iránt példás. Áhítattal énekelnek s imád­koznak szent könyveinkből, szorgalmasan járnak a kö­nyörgésekre. E kis gyülekezet a legnagyobb támogatásra méltó. Remélni lehet, hogy Barcsból más vidékekre is elterjed az evangyéliomi világosság. A gyámintézet összes bevétele 10,175 kor. (tavaly 9710 kor.). A soproni felső egyházmegye 2666 korona, a vasi felső 2436 korona, a győri 842 kor., a veszprémi 747 korona, a tolna-baranyai 667 korona, a vasi közép 562 korona, a kemenesaljai 435 korona, a soproni alsó 423 korona, Somogy 323, Zala 120 korona összeget gyűjtött. 100 koronán felül adakoztak a következő egyházak: Ágfalva, Alhó, Dobra, Győr, Felső-Lövő, Kőszeg, Kuk­mér, Locsmánd, Pinkafő, Sopron, Soproni női és ifj. gyámintézet, Szalunak, Vaskörtvélyes. Purgly Sándor Nagyvázsony részére 100 koronát adott. Egyáltalán nem adakozott: Csernye, Hidegkút, Kácsfalu, Majos, Sárszentmiklós. A jelentés után a segélyek elosztása következett. A 800 korona szeretetadományra Domonkosfa kapott többséget, Szili - Sárkány 400 korona, Tolna - Némedi 250 korona adományban részesült. Ezenkívül több egy­háznak jutott kisebb-nagyobb segély. Gyurátz Ferenc püspök felszólalt a gyámintézeti segélyek elaprózása ellen, mely csak pillanatra enyhíti a bajt, de tartósan nem segít. A kisebb adomány c-á­bítgat a folyamodásra, az önsegély erénye tompul, az önérzet törik és vész, szaporodnak a kéregetŐk. Az ön­érzetet és önsegélyt kell ápolni a gyülekezetekben. Gyurátz felszólalásának alapgondolatát és célját leg­közelebb külön cikkben világítjuk meg. Király Emma oltárterítőt küldött ajándékba egy szegény egyháznak. A gyűlés Bőnynek adta Kiss János pénztáros lemondott tisztéről, a gyűlés felkérte, hogy egy évig még maradjon meg nehéz hivatalában. A gyűlést imádsággal s buzgó énekkel fejeztük be. * * EGYHÁZI ÉLET. Molnár Tiktor államtitkár. Molnár Viktor min. tanácsost, a brassói egyházmegye felügyelőjét, a kultusz­miniszter előterjesztésére a király közigazgatási-államtit­kárrá nevezte ki. A minisztériumnak Zsilinszky Mihály távoztaótanem volt államtitkáras Molnár már Wlassics kor­mányzatának utolsó esztendeje óta különben is állam­titkári teendőket végzett. Molnár Viktor evang. ároni család sarja s buzgóságra egyik legkiválóbb világi em­berünk. E rég megérdemelt előlépés alkalmából fogadja a mi üdvözletünket is. Új esperes. A pestmegyei egyházak egyhangúlag Szeberényi Lajos fóthi lelkészt választották esperessé. Az új esperes még javakorabeli ember, a kitől méltán sokat vár egyházmegyéje. Fia Szeberényi Lajosnak, volt pozsonyi theol. tanárnak és pozsonyvárosi esperesnek, a Kisfaludy-Társaság tagjának és Petőfi barátjának. Midőn új tisztében meleg testvéri szívvel üdvözöljük, egyúttal sok sikert és bő aratást kívánunk neki az egyház munka­mezején. Kis-Hont. A kis-honti egyházmegye június 30-án Rima-Szombatban tartotta ez idei közgyűlését. Elnökölt Gyürky Pál esperes és Kuchta András, a legidősb gyü­lekezeti felügyelő. Kubinyi Aladárt, az általánosan tisztelt világi elnököt családi gyász tartotta távol a munkame­zőtől, a hol mindig örömest dolgozott s nélkülözhetetlen emberré lett. A közgyűlés a főesperes indítványára részvét­irattal fejezte ki együttérzését. A főesperes évi jelentése találó s eleven képet rajzolt az egyházmegye és az egyes egyházak beléletéről. A vallásos hitbuzgóság hagyomá­nyai még nem enyésztek el s bár nem egy helyen való­ságos küzdelmet kell vívniok a híveknek a léttel, a val­lást, apáik és anyáik hitét nem tagadják meg. Ez egy­ben nem futnak az olcsóbb után, de sőt készek áldoza­tokat is hozni, arra a megszentelt oltárra, melyen egy­kor őseink vére piroslott pl. Rimaszombatban, Klenócon, Ráhón stb. A Sión, szilárdan áll még, a fundamentom ép, egészséges, életre, fejlődésre, virágzásra képes, csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom