Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-21 / 30. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 297 dunk, számos jelző oszlopra akadunk, melyek mindegyike az ö alkotásaira figyelmeztet bennünket. Az ö működését szerénység jellemzi, melynek köpenyébe burkolja érdemeit. Pedig hiába igyekszik azokat elölünk elrejteni, mert mi számon tartjuk valamennyit. Az ő keresztyéni türelme embertársai iránt: bámulatra indít bennünket. Egyháza és felebarátai iránti szeretete, vonzódása mindenhez a mi nemes és jó: Krisztus urunk méltó tanítványát juttatja eszünkbe. Áldozatkészsége, melylyel minden magasztos célt szolgál, minden culturalis feladatot támogat, előre segít, megvalósítani törekszik: dicsfényt áraszt reá. Apostoli munkássága úgy a templomban, valamint a hit oltárán, úgy a szószéken vagy bárhol a szeretet mezején virágot-virágra halmoz, mely neki édes mézet terem: a lelki megnyugvást és a jó tettek magasztos érzetét. Az egyház veteményes kertjében: az iskolában tanít, buzdít, irtja a gazt, hogy , minél tisztább legyen az a hely, a honnét kikerülnek az Úr szőllőjének munkásai, kiknek működése hivatva van Krisztus Urunk országát építeni, tanait hirdetni, az élő hitet erősíteni — mindnyájunk boldogítására. Arany, jó szíve, a mely szegénynek, boldognak, szűkölködőnek, szerencsétlennek, kétségbeesettnek nyitva áll: folytonos áldás és vigasz forrása; gyámolít, vigasztal minden hozzá folyamodót, lelki sebeikre balzsamot önt. És ez nemes lelkének igen jól esik, mert megtette a maga elé tűzött kötelességet. Nagy a mi szeretett püspökünk a kötelesség teljesítésében ! Világító példát nyújt nekünk a hitbuzgóságban. Ennyi kiváló képesség, csak nagy szellemnek lehet tulajdona. A kit a Mindenható gondviselés ily bőven elárasztott fényes tulajdonokkal, azt nagy lélekkel is megáldotta . . . Mi pedig mindezekhez azt kérjük a kegyelem Istenétől, hogy az ő választottját, a mi Áronunkat ajándékozza meg hosszú élettel és egészséggel is! Ámen. Mindezek után szeretettel, melegen üdvözlöm hitrokonainkat s az érdeklődő szép közönséget! Kérem reájuk a jó Isten áldását és a közgyűlést megnyitom. (Lelkes éljenzés). Gyurátz Ferenc pár meleg szóval megköszönte a lelkes üdvözlést. „Az az érdemkoszorú, a mit elnöktársam font, engem meg nem illet. A mi történt e 10 év alatt, az annak a szellemnek a munkája, mely a kerület minden tagját áthatja és lelkesíti." A jövőre is kéri a bizalmat s elnézést. A gyűlés ezután tudomásul vette a miniszteri leiratokat s a püspöki jelentést, a melynek fontosabb pontjait Gyurátz* élőszóval, tömör előadásban ismertette. Indítványára a kerület kifejezte elismerését a kemenesaljai egyházmegye gyülekezeteinek, a hol a mult őszi egyhazlátogatás alkalmával mindenütt példás buzgóságot és viruló hitéletet talált. A püspöki jelentést minapi számunkban hivatott toll ismertette s ezért itt mellőzzük. Az elhunytak emlékét, a távozott s lemondott munkások érdemeit (Lautsek I. Pröhle H.) megörökítette a közgyűlés. Egyszerűen tudomásul vették Berzeviczy Albert búcsúzóját s Lukács György új kultuszminiszter beköszöntését. Bognár Endre a népiskolai bizottság jelentését mutatta be. A bizottság szükségesnek tartja annak pontos összeállítását, hogy mely nem evangelikus iskolákban van rendszeres vallásoktatás és hol nincsen. Általános helyeslés mellett jelentette, hogy a statisztikai táblázatok rovatainak számát, az egyet, tanügyi bizottság leszállította 43-ról 17-re, illetőleg 44-ről 17-re. Az új beosztás egyszerűbb, áttekinthetőbb s célravezetőbb a réginél. (Lásd az Őrálló f. é. 18. számát.) A főiskolai nagybizottság munkájáról Bancsó Antal theol. tanár tett jelentést. Sorra vette a kerület összes intézeteit s javaslatait a közgyűlés mind elfogadta. A távozott soproni főgymn. igazgatónak Gombótz Miklósnak érdemeit jegyzőkönyvbe foglalták s az új igazgatót, Gecsányi Gusztávot melegen üdvözölték. A Bibliai Olvasókönyvet valamennyi osztályba kötelező tankönyvül fogadta el a kerület. Helybenhagyta a főiskolai orvos munkaköréről szóló szabályzatot s megállapította, hogy a theologusok, tanítónövendékek, valamint a szegénységüket igazolni tudó gymn. tanulók ingyenes gyógykezelésben részesülnek. A főiskolai orvos előadja az egészségtant is a felsőbb osztályoknak s a theol. hallgatóknak. A tápintézet a nagy drágaság miatt válság szélén áll, a kerület nem bírja az elmaradt supplicatio jövedelmet pótolni. Annak idején a gyülekezetek nagy lelkesedéssel járultak hozzá a supplicatio megváltásához, azonban a megváltásul szolgáló összeget nem küldik meg a kerületi pénztárnak. Hiába, a dunántúli egyházak iszonytató terhet viselnek s a gyengébbek roskadoznak is. A kerület elhatározza a tápintézeti díj fölemelését (200 koronára) s Juhász felügyelő egyúttal a soproninál olcsóbb piac keresését ajánlotta. Hasonló intézkedés vált szükségessé a kőszegi leányiskolánál, a hol az izraelita növendékek évi tartásdíját évi 800 koronában állapították meg, nagyon helyesen, mert az intézet fentartásához nem járulnak, sem külön felekezeti iskolát fenn nem tartanak. A leányiskolái felügyelő-bizottság elnökévé a lemondott Szalay Ferenc helyébe Stettner Gyulát választották meg, egyébként az iskola szabályrendeletét jóváhagyták. A soproni bölcsészet-theol. főiskola IV. évfolyamát a jövőre is fentartják az eddigi erőkkel s a költséget is megszavazták. Nagy érdeket keltő tárgy volt a soproni tanítóképző ügye. Kapi Gyula, az intézet nagyérdemű igazgatója lemondott hivataláról s mint tanár, nyugdíjazását kérte. Mivel a nyugdíjazás még nem következett be, a kerület nem fogadta el a lemondást, hanem meghosszabbította Kapi szabadságidejét s az igazgatást továbbra is a helyettesítő Papp Józsefre bízta. Hogy az oktatásban fennakadás ne történjék, egy rendes s egy segédtanári állásra pályázatot hirdet a kerület. Tanári fizetésekre addig is, míg a szerződés létre jöhetne, nagyobb segélyt kér az államtól s az igazgató óraszámát 10-ben, a rendes tanárokét 18-ban, a gyakorló iskola vezetőjét 30-ban állapítja meg. A földmívelésügyi minisztérium a tanítóképző új kertjének fákat, csemetéket és fapalántát meg magvakat ajándékozott; a kerület köszönetet mond érte, azonban kertészt kér a kert berendezésére. Az épület nem felel meg többé céljának s átalakításra szorul. Mivel azonban az épület mély völgyben, útszín alatt épült s mellette szabályozást kivánó bűzös patak folyik, az átalakítás mintegy 60,000 koronába kerülne, sőt mivel régi épületről van szó, a tényleges kiadás alkalmasint még 20°/ 0-kal lölülmulná az előirányzatot. A kerületen nem sok híve van az átalakításnak, mert előttök áll a lyceum példája. Megbízták a pénzügyi bizottságot, hogy az épületre keressen vevőt, szemeljen ki új épületnek való telket s készítsen kimerítő javaslatot. Á kerület egyelőre csak a legszükségesebb tatarozások költségét szavazta meg, Sopron városát pedig fölkéri, hogy az egészségtelen árkot burkoltassa be és a teret szabályozza. Egy fölmerült eset alkalmából elhatározták, hogy a tanképesítés