Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-21 / 30. szám

1905 EVANGEL IKUS ŐRÁLLÓ 295 s tanítóra. — Az egyes jelentések kapcsán tudomásul vette az értekezlet, hogy a liturgiái bizottság munkálata folyamatban van, a konfirmációi emléklapok 5000 pél­dányban elkészültek és szép keletnek örvendenek s ugyancsak elkészült a csinos alakú „Családi emlékkönyv," mely az új házasoknál a vallásos érzés ápolását célozza. Ezt "darabonként 60 fillérért bocsátja árúba az egylet azzal a felhívással, hogy a lelkész gyülekezetével egyetértve keressen arra valami fedezetet, de az emlékkönyvet díjtalanul ossza ki. — Ezek után általános, — mond­ható — zajos tetszéssel fogadott munkát olvasott Zier­mann Lajos ily címen „a vasárnap története és meg­szentelése", minek kinyomatása határoztatott el. Végül meghallgattuk Varga Gyula pénztáros számadását, mely 612 kor. 19 fill, bevétellel szemben 554"22 kor. kiadást és 304'97 kor. összvagyont mutat, mint igazán csekély morzsát azzal a sok és nagy jószándékkal szemben mit az egylet megvalósítani szeretne; továbbá meghallgattuk Scholcz Ödön jelentését a külmissióról, mely iránt az érdeklődés fokozódni látszik. — Déli 12 óra elmúlván, az elnök buzgó imádságával az értekezlet véget ért s a szivekbe látó jó Isten megmondhatná, hogy talán nem eredménytelenül. A kerületi értekezlet. A ker. elnökség júl. 11-én d. u. 5 órára hívta össze értekezletre a kerület tagjait a templomba, hogy a közgyűlés tárgyait előkészítsék s az esetleg egy-néme­lyik tárgynál mutatkozó véleményeltéréseket kiegyenlítsék. Gyurátz Ferenc püspök ismertette a fontosabb tárgyakat, így az új népoktatási törvényjavaslatot is, mely száza­dos önkormányzatunkon új rést üt. Előkerült azután az Őrálló és Hivatalos Közlemények kiadásának ügye, a mely tárgyról tartalmas és objectiv szép vita indult meg, mely minden tekintetben méltó volt e nagy s előkelő gondolkodású kerület régi híréhez. Az összes felszólalók, Pröhle Henrik, Scholtz Ödön, Purgly Sándor, Takács Ferenc, Jausz Vilmos, Hering Zsigmond hangsúlyozták, hogy mindakettő fontos hivatást teljesít; többen kívánták, hogy az Őrálló és Hivatalos K. választassék egészen ketté. Kovács Sándor szerkesztő részletesen tájékoztatta a kerületet a lap ügyeinek állásáról, s felvilágosító szavai után az értekezlet egy értelmű leg elfogadta a folyó évre a lap költségvetési tételét, azonban bekivánja a lap számadását, a mi természetszerű folyománya önkormány­zati életünknek. Másnap a közgyűlés végleg megadta a Hivatalos Közleményeknek a hivatalos jelleget s az Őrállót az összes gyülekezeteknek és híveknek melegen ajánlotta. (Midőn a lap nevében a kerület bizalmáért és határozatáért köszönetet mondunk, egyúttal ezt kötelező­nek tekintjük a megkettőztetett buzgalomra és jövendő munkára. Szerk.) A lelkészavatás. Júl. 12-én ünnepi istentisztelet előzte meg a köz­gyűlést. Gyurátz püspök a soproni végzett theologusokat — az eddigi szokástól eltérően a kerületi gyűlés alkal­mával avatta fel. Nem tudjuk eléggé dicsérni e gondolat életre való voltát. A szertartás megható ünnepélyessége nagy hatást tett az egybegyűlt közönségre; sok hallgató szemében megcsillant a könny, a midőn a lelkipásztorság fenséges munkájáról szóló mély értelmű fejtegetéseket hallotta. Az ifjú Timótheusokra is nagyobb jelentősége van a felavatásnak, ha fogadalmukat a kerületi gyűlés színe előtt teszik le. A fölavatottak s a hívek egyiránt épülnek a szent pillanatban. A mult éven Győrött volt papavatás, szintén óriási érdeklődés mellett, az őszszel pedig Nemes-Dömölkön lesz, ez ősi articularis gyüleke­zetünkben, a dunántúli magyar evangelikusság köz­pontjában. Az istentisztelet a gyülekezet énekével kezdődött. Utána Pröhle Henrik a jelölteknek kiszolgáltatta az Úr­vacsoráját, megint ének következett s erre Gyurátz Ferenc avató beszéde. Alapigéjét a Jelenések könyvéből választotta (II. 10.): „Semmit ne félj azokban, amelye­ket szenvedendő vagy. Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját". A mélyen járó fejtegetése­ket, Gyurátz komoly ünnepi páthoszát, megilletődéssel és feszült figyelemmel hallgatta a közönség. Hasonló figye­lem jutott Pröhlének is, a ki az alkalomhoz illő rövid s tömör beszéddel vezette be az Úrvacsora-osztást. A püspök beszéde után fölzendült a kőszegi gyülekezeti vegyeskar szép karéneke, a melyet Hammer Gyula taní­tott be és vezetett. Ezután az eskütétel és megáldás következett; az eskűmintát Kund Samu esperes olvasta; a felavatottakat a püspök után az összes jelenlevő espe­resek megáldották. Az aesthetikai szempontból is teljesen kifogástalan istentisztelet a gyülekezet énekével ért véget; az oszladozó gyülekezet szépen és bőkezűen adakozott a gyámintézet szeretetadományára. A hét felavatott ifjúból 2 papfiú, 2 pedig tanító gyermeke. Valamennyit a soproni alma mater nevelte s valamennyi a kerületben talál alkalmazást, ki nevelő­ki segédlelkészképen. Nevök: Kovács Mihály, Magyar Géza, Németh Gyula, Schád Boldizsár, Szalay Mihály, Szovják Géza, Zsiray Lajos. A kerületi gyűlés. Az istentisztelet végeztével rövid szünet után a ker. elnökség a jegyzői karral elfoglalta helyét az asztal­nál s megkezdődött a közgyűlés. Ihász Lajos ker. felügyelő hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Hiteles szövege a következő : Fötiszteletü és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Megint egy év suhant el felettünk! . . . Mily változás e rövid idő alatt! Mult évben tele reménynyel, örömmel üdvözöltük egymást; míg ma, csüg­gedten, fáradtan. Mindegyikünk homlokán ott látjuk a tűnődést, az aggodalmat és a kérdést: mit hoz reánk a jövő ! ? . . . Nem lesz-e fejlődésünk megakasztva, a — nálunk minden nagy nemzeti kérdést uraló — politika által ? ... Előző évi megnyitómban, igaz örömmel jelenthettem, hogy végre akadt egy kormány, melynek feje nyíltan felvette programmpontjai közé az 1848. XX. törvény­cikk megvalósítását . . . oly hosszú pihenés után . .. Ma már — fájdalom ! — e nemes célokra törekvő kormány a múlté, mert a politika magasan lobogó szen­vedélye és szeszélye, a folyó év január hó 26-án meg­ejtett választásokon megbuktatta a nyilt, egyenes, szó­kimondó, őszinte, egyik legnagyobb államférfiunkat és kormányát; melynek helyébe mai napig sem tudott a pártok szövetkezete másikat létrehozni. Buktatási tényével csakis a bizonytalanságot, a zavart idézte elő közállapotaink végtelen kárára . . . Úgy, hogy méltán kérdezhetjük: tekintve a politikai eredménytelenséget és közgazdasági nagy kárt, hogy: tehát mire volt jó, avagy szükséges, ezt a nagy felkava­rodást támasztani? Majd a jövőben, ha a kibontakozás vezérfonalát sikerül valakinek megtalálni, alakul egy kormány, mely­nek talán lesz ideje, felkavart, zűrzavaros közviszonyaink, — hosszú időt és fáradságot igénylő — rendbehozása után, a mi kívánalmainkkal és sérelmeinkkel is foglal­kozni a magas politika mellett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom