Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-21 / 30. szám
I év Budapest, 1905. július 21. 30. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hív. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: A hazugság. Ruskin. — A Mária-congregációk s a mi feladatunk ifjúságunk nevelése körül. Só. — A dunántúli kerület kőszegi közgyűlése. — Egyházi élet. — Pályázat. A hazugság. A hazugságot csupán legrútabb formájában szoktuk meglátni. A megbotránkozás, a melyet a határozott csalás kelt bennünk, csakis a gonosz indulatú csalásnak szól. Megtoroljuk a rágalmat, a képmutatást, az árulást; de nem, mivel hazugok, hanem mivel ártalmunkra vannak. Tedd a hazugságot ártalmatlanná s nem igen ütközünk meg rajta; használd dicséret gyanánt s még örülünk is neki. Holott nem a rágalom s nem az árulás az, a mi legtöbbet árt e világon, hanem a csillogó, behízelgő hazugság; a barátságos ámítás; a történész hazafias hazugsága, a politikus előrelátó hazugsága, a pártos buzgó hazugsága, a jó barát elnéző hazugsága s minden ember gondtalan hazudozása saját magával szemben. Szerencse, hogy az igazságot még akkor is szomjazzuk, ha kútforrásától önként eltávolodtunk. A moralisták sokszor összetévesztik a bűn nagyságát megbocsáthatatlanságával. Holott a kettő \ egészen különböző. A hiba nagysága attól függ, ki ellen követik el s milyenek következményei; megbocsáthatósága a kisértés nagyságától. Egyáltalán ne hazudjunk. Ne képzeljük, hogy egyik hazugság ártatlan, másik csekély, harmadik szándéktalan. El valamennyivel, mert ajkunkat mindegyik beszennyezi. Az igazmondás olyan, mint a szépírás, csak a gyakorlat adja meg; sokkal inkább függ a megszokástól, mint az akarattól. Igazat beszélni és igazat cselekedni minden körülmény közt van oly nehéz, de van o 1? érdem is, mint mikor megfélemlítés vagy büntetés terhe alatt mondjuk ki. Különös elgondolni, hány ember van, a ki kész lenne az igazságért életét áldozni s mily kevés, a ki kész lenne érte egy kis mindennapi kellemetlenséget eltűrni. Még furcsább az, hogy készek vagyunk hazudni kisértés nélkül is; holott tisztességes emberhez jobban illenék, hogy bármi történjék vele, nyíltságán ne engedjen foltot ejteni semmiért. (Seven Lamps of Architecture. Ruskin. Ford. Geöcze Sarolta.) A Mária-congregációk s a mi feladatunk ifjúságunk nevelése körül. A Mária-congregációk, a melyek egy ultramontán napilap („Alkotmány") szerint az állami középiskolákban, a bnzgó hittanárok mellett egyedül tartják fenn az ifjúságban „a keresztyén öntudatot", más szóval, a melyeknek célja a hazai ifjúságban az ultramontán érzelmek és gondolkozásmód ápolása, f. hó 1-én tartották IV. országos értekezletöket Budapesten, a „Regnum Marianum" című budapesti ifjúsági congregáció kebelén, Majláth Gusztáv, a kiváló buzgóságáról ismeretes erdélyi püspök elnöklete alatt. Az értekezlet, a melyre mindenfelől nagy számban sereglettek össze a hittanárok és a congregációk vezetői, különös feladata volt „megbeszélni az ifjúság nevelésének ügyét s új eszméket és lelkesedést meríteni az új tanévben kifejtendő nemes munkához". A tanácskozások keretébe kapcsoltatott a hittanárok értekezlete is, a mely a középiskolai hitoktatás kérdéseit volt hivatva megbeszélni. Nevezett lap az országos értekezletről szóló tudósításában elismeréssel említi, hogy „hazánkban a szerzetes és világi hittanárok a legnagyobb odaadással karolták fel a Mária-kongregációkat s meleg szeretettel igyekeznek katholikus intelligenciát nevelni". Ezen szempont — szerinte — országos érdekűvé teszi a kongregációk értekezleteit. Nem célunk ez értekezlettel hosszan foglalkozni, azonban annyit mégis ki kell emelnünk, a mennyi abból nekünk is tanulságul szolgál. S e tekintetben az egész értekezleten végig vonul egy nagy gondolat, a melyet Majláth püspök megnyitó szavaiban így fogalmazott meg: „í.z ifjúságot megmenteni,1 irányítani, jellemes, erős katholikusokká nevelniE szempontból a congregáció