Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-06 / 2. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 25 dött volna. A régi protestáns iskolák elküldték legatióba, supplicatióba a tanuló itjúságot s ez az ifjúság az életbe kikerülve, közgazdaságtan nélkül is alkalmas vezetője, tanácsadója, lelki és testi gondozója lett a népnek. Egy tekintélyes tanügyi folyóiratban kifejtettem, hogy a viszo nyok változtával mint lehetne ezt a bevált módszert a mai korban is alkalmazni. Aztán ha igaz is, hogy ma már a magyar nyelv és irodalom a középiskolai tanítás központja s nincs szükség arra, mint régebben, hogy például a pozsonyi ev. lyceum tanulói, mivel tanáraik között nem találtak alkalmas egyént, egy grófi nevelőt választottak meg, illetőleg kértek fel az önképzőkör elnökéül, — de a ki ismeri a viszonyokat, tudja, hogy a főigazgatók mily szigorúan ellenőrzik a kiszabott tananyag elvégzését. Annak a kipuhatolására, hogy egyénileg mi foglalkoztatja tanítványaink szívét, lelkét, mily irányban fejlődnek a hajlamaik, az iskolai tanítás alig hágy időt. Ma az önképző-kör az, mely e tekintetben az iskolai tanulmányokat mintegy kiegészíti. Nem nevelünk mi pályatévesztett poétákat, a minthogy a költő, az igazi költő ma is ritka madár. Egész tanulói és immár 20 éves tanári pályámon csak kettőt ismertem, a kiben némi költői véna volt s azok is más pályára léptek, a hol tisztességesen betöltik hivatásukat. De az individuum fölismerése, a stílus és hozzászólási készség fejlesztése csakis az önképző-körökben lehetséges teljes mértékben, nem is említve, hogv nem ismerek ész- és szívképzőbb dolgot, mint szavalás útján nagy írók remekeit átérteni és átérezni. Azért, szerény nézetem szerint, a dr. Gidófalvy javaslata a maga egészében nem fogadható el. De abban alighanem lesz hatása, hogy történelmi tankönyveink ezentúl a nemzetgazdaságtan anyagából többet ölelnek fel, sőt talán a tantárgyat, legalább alapvonalaiban, a tantervbe is be fogják illeszteni. Hanem az önképzőköröket kizárólag erre a tanulmányra lefoglalni, részemről se kivihetőnek, se célszerűnek nem tartom. * Még csak egy rövid megjegyzést, A mit dr. Gidófalvy a bevezetésében említ, hogy a régebbi nemzedék jobban ragaszkodott volna alma materjéhez, mint a mai, ezen csakugyan érdemes gondolkozni. Azt hiszem, a ragaszkodásnak az volt a fő oka, mert kellemesen emlékeztek vissza a kevés dologra és sok szabadságra. Ma az élet sokat követel, hát az iskola is azt teszi. Azonban ismerek egy intézetet, melynek volt növendékei ma is meleg szeretettel csüggnek az iskolán. Ez pedig az országos tanárképző-intézet gyakorló főgymnasiuma. Eléggé meggyőződtem erről háromévi ottlétem alatt és azóta is. És mi ennek az oka ? Allan az intézetben nem felelnek kalkulusra a gyermekek. Sokan és sokat írtak már erről a problémáról s talán más alkalommal magam is megpróbálkozom vele, de ezúttal csak a Gidófalvy magvas értekezésének rövid ismertetése és méltatása volt a célom. Albert József. Theol. Akad. „Székács József-kör." A pozsonyi theol. akad. ifjúság lelkének régen táplált gondolata öltött testet m. é. október hó 17-én, mikor is az ifjúsági gyűlés nagytiszteletű Masznyik Endre dr. igazgató indítványára egyértelműleg elhatároztaegy oly egyesület alakítását, mely az ifjúságot egységes célra, együttes munkában egyesítse. Az azóta elkészült alapszabályok értelmében az új egyesület célja leend az e. e. e. gyámintézet szeretet-munkájának támogatása (tagdíjak, gyűjtések stb. által), mint főcél, mellett, a theologus itjúhoz, mint leendő evangeliumi igehirdetőhöz, méltó életirány teremtése (tudományos s építő jellegű felolvasások által a hetenként tartandó gyűléseken) s belmissziói tevékenység kifejtése (vasárnapi iskolák, istentiszteletek s alkalmi ünnepélyek tartása); neve pedig az „ország papjá"-nak az e. e. e. gyámintézet tulajdonképen való megteremtőjének, a theol. akadémia mindhalálig lelkes hívének emlékére „Székács József-kör." Az immáron szervezett s végleg megalakított kör 1905. év februárjában kezdi meg működését, mikorra is a megválasztott tisztviselői kar az előkészítő munkálatokkal elkészülhet s az akadémián eddig fennállott s a körbe beolvadni készülő ,,01vasókör

u-rel megegyezésre juthat. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. * Ausztriából. Eisenkolb, Kittel „alldeutsch" képviselők, a magok és elvtársaik nevében dec. hó elején egy interpellatióval fordultak Körber miniszterelnökhöz, úgy is mint igazság- és belügyi miniszterhez, a mely érdekes világosságot vet az ausztriai felekezetközi viszonyokra. Felpanaszolják, hogy az osztrák kormány azon németbirodalmi evang. lelkészektől, a kiket az osztrák evang. gyülekezetek, osztrák illetőségű egyének hiányában, rendes vagy segédlelkészekiil hívnak meg, az e hivatalba lépésre jogosító osztrák állampolgárságot rendszerint a legkülönfélébb ürügy alatt megtagadja, holott francia avagy német birodalmi róm. kath. lelkészek és seminaristák hasonló kérelmeit nyomban a legnagyobb előzékenységgel intézi el. Gyakran előfordul az eset, hogy olyik németbirodalmi illetőségű lelkész kérelmének elintézésére 3, sőt 5 évig kénytelen várakozni. Ez idő alatt állandóan rendőri felügyelet alatt tartják, akárcsak a legközönségesebb gonosztevőket s jellemző, hogy pl. Prágában az ev. lelkészek és anarchisták a császári helytartóság ugyanazon hivatalnokának felügyelete alá vannak helyezve. Szokásos fogások az ilyen osztrák hivatalnokoknak, hogy az így megfigyelő lelkészek egyes nyilatkozatait összefüggésükből kiragadva elferdítik, vagy egyenesen ily nyilatkozatokat koholnak, hogy aztán ellenök különféle címeken bűnvádi keresetet indíthassanak. Ily keresetek természetesen eredményre nem vezethetnek, ámde mégis alkalmasak arra, hogy az illetők állampol gári jogért szóló kérvényét, a kormány ez alapon ismételve visszautasíthassa. Nem csoda aztán, hogy a hosszú huza-vona következtében sokan szívesen menekülnek vissza hazájukba, annyival is inkább, mert előfordul oly eset is, hogy az osztrák Bezirkshauptmannok nem fukarkodnak a jó tanácscsal, hogy hagyják el Ausztriát, s ne várják be, míg kiutasíttatnak. Hát ez bizony, ha való, nagyon szomorú egy állapot, s érdekesen jellemzi az Ausztriában uralkodó liberalismust és felekezeti paritást. A gyorsan szaporodó osztrák ev. gyülekezetek ilyformán sokáig fognak még pásztorok nélkül szűkölködni, mert a bécsi evang. theol. fakultás, a mely, jóllehet éppen ez évben a hallgatók számának maximumát érte el, de így is összesen csak ötven theologust nevel, aligha lesz — legalább egy ideig — abban a helyzetben, hogy az az osztrák ev. gyülekezetek lelkészi szükségleteiről maga gondoskodjék. *A szászországi ev. lutheri egyház 1903. évi állapotáról hoz statisztikai kimutatást az „Alig. ev. luth. Kirchenzeitung" legutóbbi (dec. 23.) száma. E statisztikának