Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-06-16 / 25. szám
I év Budapest, 1905. június 16. 25. szám. EVAMELIKUS ÖMLLÖ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. PELEI,ÖS SZEEKESZTÖ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ara az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Jog és lelkiismeret, — p. — A pőstyéni Bethesda. K. S. — Szemle. — Tárca: A magyar zsoltárok eredete. tí-agtjhy Dénes. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. „Protestáns aggodalmak". Dr. Szlávik Mátyás. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Jog és lelkiismeret. (Komenius A. J.) . . . Rossz ember äZj <1 ki mindig 1 csak a jogot tolja előtérbe és arra hivatkozik: holott Isten njja világosan utal, hogy mindenkor cselekedjünk úgy embertársainkkal, a mint tőlük elvárnék, hogy hasonló esetben velünk ők is úgy cselekedjenek. Az épen a világ főbaja, hogy az atyafiságos jó rend helyett mindenütt csak önzés, bizalmatlanság, irigység, versengés uralkodik s hogy a lelkiismeret szavát rendszerint a jogra való hivatkozással elcsitítjuk. Az Istennek szentelt szivek másként cselekesznek. Nem azt nézik, mi törvény és jog, hanem egyedül és kizárólag lelkiismeretükre hallgatnak, a melyet Isten szózatának ismernek — és tekintet nélkül haszonra, nyereségre, dicsőségre és élvezetre avagy kárra, veszteségre, gyalázatra és szenvedésre, csak azt teszik, a mit az kíván s kerülik mindazt, a mit az tilt. Innen foly, hogy, mert mind ugyanazon életrendi szabályt követik, lényökben bizonyos egyformaság és egyenlőség tapasztalható, melynél fogva mindnyájan, mintegy ugyanazon Lélektől lelkezve, egymással egyazon akarattal és értelemmel élnek. Valóságos csoda, hogy emberek, a kik egymást sohasem látták, egymásról sohasem hallottak, a kiket világrészek választanak el egymástól, mégis beszédükben, érzelmükben, cselekedeteikben oly hasonlatosak legyenek, mintha csak egyik a másik gondolatját elleste, lelkét kikémlelte volna, Talentumaik különbözősége dacára, a melyekkel őket Isten megáldotta, együtt egy jól hangolt hangszer benyomását keltik, a mely a legtisztább összhanggal bájol el. Valóban a keresztyén egységnek e bizonyítéka egyúttal boldogító előízleltetője is az örökkévalóságnak, a hol mindenekben egy Lélek fog élni és hatni. Künn a világban szomorúan tapasztaltam, hogy ha egyiknek rosszul ment a dolga, a többiek azon csak örülni tudtak; hogy ha valaki tévútra lépett, a többiek csak nevettek; ha egyik kárt vallott, abból a másik hasznot igyekezett húzni; sőt sokszor szándékosan tőrt vetettek egymásnak, hogy ebből önzésüket táplálják. Ám itt egészen más a világ. Az örülőkkel itt csak örülni tudunk; a sírókkal meg együtt sírunk. Mindenki azon igyekszik, hogy mást a kártól megoltalmazzon és ha kell, még a saját kára árán is: önzésnek pedig semmi, de semmi nyoma. Az itt, hol mindeneket egyazon Lélek igazgat, egyszerűen képtelen és lehetetlen dolog. Miként a mágnes acél által megérintett tűk mind egyugyanazon irányba fordulnak, úgy irányul itt is az Isten lelkének szeretetétől megihletett szivek hangulata együtt — jósorsban a közös öröm, balsorsban a közös bánat felé . . . („Világ útvesztője és szív paradicsoma" II. részéből.) — jP. A pőstyéni Bethesda. Egy lelkésztestvéremtől levelet kaptam a minap. Súlyos bajról panaszkodik benne. Minden időváltozáskor ágyba dönti, kezét megbénítja a kegyetlen rheuma. Néha napokon át mulasztania .kell kötelességét s a dologszerető ember az ágyban a testi kín mellett végigszenvedi a lelki elégedetlenség gyötrődéseit is. Fürdőre, Pőstyénbe kellene mennie pár hétre orvosi tanácsra, ámde a mi fürdőink oly istentelen drágák, hogy a szegény pap családjának kell megkoplalnia, a mibe a családfő gyógyulása kerül. Az érző apai szív tanácstalanul áll a kettős kötelesség kegyetlen keresztútján. A másik példa is megindító. Egyik pályatársamnak nyolc éves kis leánykája hol — hol nem, — a fő az, hogy valóság, szintén megkapta ezt a kellemetlen betegséget. Semmiféle gyógyítás nem segített a kis ártatlanon.
