Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-09 / 24. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 249 — legalább tanulása idejében — hiányosak is voltak. Bármely pillanatban rábukkanhatott valami olyan dologra vagy fogalomra, a melyet minden épértékű gyermek magától értetődőleg ismer, de neki újra meg újra meg kellett tanulni. Az igaz, hogy így elesett az ő feljődéséből az a sok zavaró momentum, a mi a rendes gyermek figyelmét minduntalan elvonja a tulajdonképeni tárgytól, elszórakoztatja, mégis lehetetlen, hogy minden lépten-nyomon _ne érezte légyen a közvetlen, saját szemlélet hiányát. Ö neki merő abstractio ezer olyan dolog, a mi nekünk konkrét valóság, pl. olyan elemi dolgok, mint a világosság és sötétség, a különböző színek stb. Tudja, hogy ezek megvannak, tudja, hogy miben állanak, de csak másoktól tudja s így nincs oly világos és határozott képzete róluk, mint nekünk. Elképzeli őket olyasformán, mint a hogy a ki soha még képen sem látott oroszlánt, csak hallott róla, elképzeli, hogy milyen lehet az oroszlán. Világos, hogy ez az állapot okvetlenül bizonyos hibákat eredményezett gondolataiban, főleg következtetéseiben és ezeket a tanításával foglalkozóknak s neki magának nagy fáradsággal, lépten-nyomon helyre kellett igazítani. Másrészt meg nagyon óvatossá is kellett, hogy tegye okoskodásaiban, ha már egyszer a maga fejével akart gondolkodni, mert gondolkodása ép oly bizonytalan és tapogatózó volt, mint a járása: sohasem tudhatta, mikor nyílik előtte egy gödör, melybe belebukhatik. A mint tovább s tovább tanult, ez a hiányossága mindinkább enyhült, de teljesen eloszolni bizonyára sohasem fog. Az ember nagyon jól megtanulhat falábra támaszkodva járni, de a maga lábán mégis csak biztosabban jár mindig. Tizenötéves korában Helén már legalább is annyit tudott, mint egy a gymnasiumot jól végzett tanuló szokott tudni. A siker, melyet napról-napra erős, kitartó küzdelemmel elért, rendkívüli mértékben feltüzelte munkakedvét és becsvágyát. Ekkor már el volt szánva, hogy nem éri be ennyi tanulással, hanem az egyetemre is fog járni. Amerikában tudvalevőleg fölvételi vizsgálat alapján kerülhet az ember az egyetemre s Helén egy cambridgei collegium növendéke lett, hogy a fölvételi vizsgálatra előkészüljön. Az előadásokat Miss Sullivannal együtt hallgatta, a ki a tanár szavait a kezére betűzgette. Hogy mily fáradságos dolog volt ez mindkettejüknek, azt könnyen el lehet képzelni. 1896-tól 1899-ig tartott ez az előkészítő tanfolyam s ez utóbbi év júniusában tette le Helén a vizsgálatot, melynek alapján fölvették a Horvard-egyetem, Amerika egyik leghíresebb egyeteme Radcliff-college nevű intézetébe. A vizsgálat tárgyai voltak: a görög nyelv elemei, felsőbb latin, mértan, algebra és görög fordítás. A dolog természetében rejlő nehézségeken kívül még igen sok bajt okozott az is, hogy a vizsgáló biztosok nem igen tudták magukat hamarjában beletalálni a különleges helyzetbe s ezzel akaratlanul is megnehezítették Helén dolgát. A vizsgálat mégis sikerült s a siket-néma-vak leány 1900 őszén egyetemi hallgató lett. Miss Sullivan ide is elkísérte, ő helyettesítette növendékének szemét és fülét: az előadásokat figyelmesen betűzgette a kezére, segített' neki jegyzeteit rendezni, szótárakból kikeresgélte számára az idegen nyelvekben előforduló ismeretlen szókat stb. Helén jegyzeteit írógéppel tette papírra, a vakok számára való ú. n. Braille-írással. Egyetemi pályája annyiban is nevezetes hatással volt lelki fejlődésére, hogy közvetlenebb és szorosabb érintkezésbe jutott az élettel, mert míg eddig jobbára csak egy szűk rokoni s baráti körben élt, most megismerkedett az egyetemi nőhallgatókkal, általában szélesebb körbe jutott. Hogy mennyi baja volt a tanulással, arról egyebek között ezt írja az önéletrajz: „Vannak napok, mikor az a szoros figyelem, melylyel munkám aprólékos részleteit kisérnem kell, földühösít. S az a gondolat, hogy órákat elvesztegetek egy pár fejezet elolvasásával, mialatt más leányok künn a szabadban táncolnak, ugrálnak, nevetgélnek, föllázít. De csakhamar észreveszem, hogy jókedvű is tudok lenni s kapom magam és kinevetem szivemből az elégedetlenséget. Mert végre is, a ki az ismeret forrásából akarja kielégíteni szomját, egyedül kell, hogy fölmenjen a nehézség hegyére, minthogy pedig oda nem vezet csinált út, kénytelen a maga erejéből verni magának egy kanyargó ösvényt. Sokszor visszacsúszom, elesem, megállok, elrejtett akadályokba ütközöm, türelmemet elvesztem, ismét visszanyerem, tovább vánszorgok, egy kis sikert elérek, bátorságot nyerek, újból fölébred lelkesedésem, följebb megyek, és végül látni kezdem az alattam messze elterjedő tájat. Minden küzdelem egy győzelem". . . . S a küzdelem ma már véget ért. Keller Helén elvégezte egyetemi tanulmányait s önéletrajza megjelenése óta elnyerte a baccalaureusi süveget. Önéletrajzával maga felé fordította az egész mívelt világ figyelmét, s egyike lett a 25 éves leány korunk hírességeinek. Ezt az óriási utat ily rövid idő alatt bizonyára nem tudta volna megtenni, ha némely körülmények nem kedveznek neki, ha nem akad oly kitűnő tanítója, mint Miss Sullivan, ha nem segíti munkájában úgyszólván mindenki, a ki közelébe jutott, különösen Amerika legelőkelőbb szakemberei a siketnémák és a vakok olvasása terén, ha nem oly nemzet leányának születik, melynek nyelvén aránylag a legtöbb vakok számára kiadott könyv van stb. Nagy segítségére volt az is, hogy szülei elég vagyonosak arra, hogy mindenről, a mire szüksége volt, könnyen gondoskodhattak. Ezek azonban mind mellékes dolgok. A munka, melyet Keller Helén elvégzett, hősnővé avatja őt, mert egyike a legnagyobb, legnehezebb s legfényesebb sikerű munkáknak, melyeken valaha ember a szellemi életben végigküzdötte magát. S a mívelődés magaslataira egy gyermek tiszta lelkével jutott fel: szomorú helyzetének megvan az az előnye, hogy távol maradt lelkétől mind annak a sok bűnnek, gonoszságnak, aljasságnak az ismerete, melyek az épérzékű embernek lépten-nyomon elébe lépnek s lelkét öntudatlanul is beszennyezik. Van fogalma bűnről, gonoszságról, romboló szenvedélyről, de csak olyan távoleső, halvány fogalma, mint a tenger viharairól annak, a ki sohase látott tengert. Szemeire örök sötétség borúit, de lelke az örök fény felé van fordúlva s tiszta, derűit világosság árad el benne. Rengeteg fáradalmainak ez az igazi jutalma. Schöpf fin Aladár. Hová temessük Thököly Imrét? Azon hazafiak között, kik az alkotmány megmentése és a vallásszabadság helyreállítása körül fáradoztak, véröket ontották és éjetöket kockáztatták, méltó helyet foglal el Thököly Imre is. Neki köszönhetjük, hogy Lipót 1681-ben kénytelen volt Sopronba az országgyűlést egybehívni, a melyen a protestánsok is megjelenhettek panaszaikkal. A 888 protestáns templomot vissza ugyan nem kaptuk, de veszett fejsze nyeleképen mégis létrejött az 1681-ik évi 26. t.-cikk, mely a 22 articularis helyen megengedte a nyilvános szabad protestáns istentiszteletet. A Szepességen a hatalmas Mariássy és Görgei család 3 helynek: Batizfalvának, Görgőnek és Topportz-