Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-02 / 23. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 231 Eljegyzés. Schöpfiin Géza eperjesi coll. tanár eljegyezte Eperjesen Csatáry Zsófikát, özv. Csatáry Zsigmondné leányát. Választási hírek. A népes gömörmegyei süvetei egyházközség május 21-én tartott közgyűlésén egyhangúlag Szkalos Emil sajóarnóti lelkészt választotta meg lelkipásztorául. — Vadosfán máj. 21-én iktatta tisztébe, atyja, Lautschek Jónás örökébe az új lelkészt, László Miklóst Farkas Mihály alsó-soproni esperes. Midőn az ifjú Timótheust a neki rendelt őrálló helyen üdvözöljük, egyúttal figyelmébe ajánljuk, hogy egyházának nagy múltja őt fokozott munkára s hűségre kötelezi. Vadosfa martiregyház volt, papjai martirpapok, legyen hozzájuk méltó és hasonló. — Budapest június 4-én választ négy jelölt köziil. Óhajtjuk, vajha igazán a közakarat, a gyülekezet élő s nem holt tagjainak jelöltje, igazi tiszta választás útján nyerjen többséget. Esperességi közgyűlés. A pestmegyei esperesség f. évi május hó 29-én Török József eddigi főesperes lemondása miatt rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés, miután a főesperest lemondása visszavonására rábírni nem lehetett, elrendelte a szavazást, a szavazatok beszedésére bizottságot küldött ki s miután előreláthatólag a jelenlegi alesperesre, Szeberényi Andorra fog esni a megye egyhangú bizalma, felhatalmazta, hogy ennek esetére az alesperesi állás betöltéséről is gondoskodjék. A rendkívüli közgyűlést bizalmas jellegű értekezlet követte a püspökválasztás dolgában. IRODALOM. Az e rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg lehet rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellettZweiundfünfzig Konfirmandenstunden, von Ottó Hardeland. Fr. Richter, Dresden u. Leipzig. Ara 480 M. Reformátoraink kezdettől fogva követelték, hogy az egyház tagjai öntudatosan keressék a „legfőbb

"-et s azért nemcsak a lelkészektől és tanítóktól, hanem a szülőktől is megkívánták, hogy gyermekeiket a káté főrészeiben oktassák. A pietismus belsőségének köszönhető, hogy a konfirmáció, mely időközben háttérbe szorult, megint visszavívta régi helyét s a közönyt újabb, intenzívebb működés váltotta föl. Ma már nincs lelkész, a ki a konfirmáció-oktatás fontosságát nem hangsúlyozná, nincs lelkész, a ki legjobb igyekezettel föl nem használná épen ezt az alkalmat arra, hogy ismeretének minden gazdagságát, hitének minden melegét növendékeivel közölje s így őket egyházilag nagykorúsítsa. Épen e nagyfontosságú cél késztette egyetemes egyházunkat arra, hogy a konfirmációi oktatásnak nagyobb figyelmet szenteljen, ellenőrizze s részben reformálja. (1902. jkv.) A konfirmációi kézikönyv irodalma nálunk is minden időszakban meghozta a maga gyümölcsét, de majdnem kivétel nélkül a növendékek számára dolgoztak íróink. Azonban a kitűnő tankönyv mellett is, főkép a kezdő lelkipásztornak szüksége van útmutató segédkönyvre is. Ilyen célt szolgál Hardeland említett könyve. Szerző 52 órára, jobban mondva leckére osztja az anyagot és pedig olyképen, hogy a konfirmáció és a konfirmációi oktatás jelentőségéből kiindulva (1—4 óra) a keresztségről (5—12), Isten parancsolatairól (13—21), a keresztyén hitről (22—42), az Úr imádságáról (43—47) és szentvacsorájáról (48—52) szól nem annyira ismeretek közlése, lianem, mint azt egyetemes gyűlésünk is kívánja, — inkább a vallásos érzület ébresztése s megszilárdítása céljából. Magában foglalja tehát a lutheri káté 5 részét, de sajátosan rendezi el anyagát. Hogy beosztását megérthessük, ismernünk kell Hardelandnak a konfirmáció lényegéről alkotott véleményét. Ö a Butzer, majd Wilmar-féle sakramentális fölfogással szemben a konfirmációt, oly szent cselekménynek tartja, a melynél „a keresztségi fogadalmat magam ajkával megújítom s azután a keresztyén egyház teljes jogú tagjául ismer el", s ezzel a konfirmációt, — igen helyesen, — egyrészről a keresztség szentségével, másrészről az Úr szentvacsorájával hozza kapcsolatba. Kiinduló pontja az első, befejező része pedig a második szentségről szóló tan. Minden óra anyagának tárgyalását szabad imádság és énekvers előzi meg s fejezi be. Az imádságot itt-ott alkalmas énekvers fohásszerű elmondása helyettesíti. Az anyagot akroamatice közli; ez a körülmény, ha nem jelezné is a címlapon, világosan mutatja, hogy a müvet szerzője a lelkészeknek szánta kézikönyvül. És erre a célra megbecsülhetetlen segítség. Az egyes órákra szánt anyagot azonban kissé bőnek találom. Különösen, ha a mi viszonyainkra gondolunk. Egyetemes gyűlésünk „lehetőleg" 2 havi időtartamra szabja az oktatást. A Hardeland által összegyűjtött^ és igazán mesterileg kezelt anyagot azonban csak jóval hosszabb ideig tartó oktatás mellett tudnánk teljesen előadni. Alkalmasint a szerző sem gondolt erre, inkább csak irányt akart adni a magyarázatnak s egyúttal tartalmasabbá tenni. A könyv stílusa egyszerű, mindamellett tartalmas és szép; a tárgy szeretete sugárzik belőle. Külső kiállítása is szép s ára ehhez képest olcsó. Blatniczky Pál. A debreceni Csokonai-ünnep és a protestantismus. Ezt a kettőt alig lehet elválasztani egymástól. A mint a mult század hajnalának legnagyobb magyar lyricusa, a Lilla-versek, a Dorottya, a Béka-egérharc stb. halhatatlan szerzője az ősi debreceni collegiuniban szítta magába azt a szabadabb világnézetet, a melynek perspectivája az erkölcsök minden szigorúsága mellett csak a tudomány világánál nyílik meg a lélek előtt — úgy az ő halálának százados évfordulójára f. hó 20 és 21-én Debrecenben lezajlott emlékünnep is szükségképi megtestesülése volt a protestáns szellem hálanyilvánulásainak. Ugyanaz a protestáns collegium, a mely a csapongó kedélyű, dévaj lelkű ifjú professort „sedes" elé idézte és az ő viselkedését a maga puritán szellemével összeférhetetlennek találta, -— ugyanaz most mint egyik legkiválóbb büszkesége előtt hajtotta meg a kegyelet és hála lobogóját és ez ünnepély rendezésével, országossá tételével, a költő emlékének objectív korrajzi, művelődés és irodalomtörténeti méltatásával odaállította e lángszellemet, a hová illett: a legkiválóbb magyar lelkek pantheonjába. Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt, Géresi Kálmán, dr. Tüdős és a protestantismus megannyi más kiváló képviselője fűzött egy-egy szép virágot a sokáig félreismert, de ma már egész nagyságában előttünk álló Csokonai Vitéz Mihály babérkoszorújába, Szabolcska Mihály igazi apostoli ihlettel hirdette az ő szellemének már e földön bekövetkezett föltámadását, a szomszédos, nagyobbára a protestantismus szellemi szabadsághirdető zászlaja alatt működő főiskolák, közel és távol irodalmi körök, tudós társaságok képviselői pedig egy-egy lelkes emlékszóval járultak hozzá ahhoz, hogy az elismerés a protestáns szellem mindenoldalú megnyilatkozása által teljes legyen. Egyházunk képviseletében megjelent az ünnepen Materny Lajos debreceni lelkész, tiszavidéki főesperes, Geduly Henrik lelkész, úgyis, mint a szomszédos nyíregyházi Bessenyei-kör alelnöke, dr. Wallentinyi Samu eperjesi főgymn. tanár, az ottani Széchenyi-kör képviselője, dr. Vietorisz József, dr. Pröhle Vilmos, dr. Popini Albert, Zimmermann Rezső nyíregyházi főgymn. tanárok, dr. Horvay Róbert debreceni főreáliskolai tanár és mások. Az „Evang. Őrálló" nézőpontjáról tekintve a dolgot, örvendünk a protestáns szellem gazdagságának e fényes megnyilvánulásán és igazat adunk Debrecen ékesszavú prédikátorának, Könyves Tóth Kálmánnak, a ki egy ünnepély sikerében, magasztos, komoly lefolyásában zálogát látja annak, hogy az igaz érdem már e földön is megtalálja jutalmát.