Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-02 / 23. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 227 Erre, erre a tudományra, a boldogság tudományára van szüksége a mi nőinknek s nem a tudomány boldogságára. Maradjanak csak ők a család géniusza, a férfi jó szelleme, inspiráló — múzsája. A múzsa pedig mint egy kis német vers oly kedves finoman mondja — csókol, de nem versel. Stromp László. OKTATÁSÜGY. Nyíregyházi küldöttség a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban. A nyíregyházi ev. egyház, mely költségvetésének bizonysága szerint évenként közel 50,000 koronát költ népoktatási célokra és a mely, hogy tanügyét a kor színvonalán tarthassa, 20 éven belül kétszer is emelte híveinek adóját: most, hogy a tanítói állomások szaporítása, új iskolák építése, a tanerők korszerű javadalmazása, a harmadik lelkészi állomás szervezése valóságos fenyegető veszélyként támad háztartása egyensúlyára, elhatározta, hogy iskoláinak fentartása céljából államsegélyt kér. A minden számbavehető szempontra kiterjeszkedő, a 200,000 korona adósággal küzdő egyházközség anyagi válságát híven feltáró kérvényt Geduly Henrik igazgatólelkész és Balla Jenő egyháztanácsos szerkesztették és mult hó 11-én küldöttség útján adták be a minisztériumban. A küldöttség tagjai voltak: Májerszkv Béla polgármester, felügyelő és Geduly Henrik lelkész vezetése alatt Paulik János lelkész, dr. Prok Gyula iskolaszéki világi elnök, Balla Jenő egyháztanácsos, Ruhmann Andor népiskolai igazgató. Szívességből csatlakozott a küldöttséghez dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, vezette és bemutatta pedig úgy a miniszternél, mint az államtitkárnál dr. Meskó László országos képviselő, esperességi felügyelő. Berzeviczy miniszternél Májerszky felügyelő, Zsilinszky államtitkárnál Geduly lelkész, Molnár miniszteri tanácsos előtt Paulik lelkész, Halász miniszteri tanácsos előtt dr. Prok iskolaszéki elnök volt a küldöttség szószólója. Az elhangzott válaszokból két tény derült ki. Egyrészt az az örvendetes tény, hogy a protestantismus és ennek képviseletében egyes nagy gyülekezetek, így a nyíregyházi' egyházközség példás áldozatkészségét a hazai kultura fejlesztése körül ma már a minisztérium is teljes mérvében látja, elismeri s belátja, hogy a terheket tovább fokozni nem lehet, de másrészt az a szomorú lehangoló tény is kiderült, hogy a jelen válságos politikai helyzetben alig lehet efféle kéréseket érdemileg teljesíteni. Megnyugtató volt a küldöttségre nézve a legteljesebb jóindulatról való biztosítás és az az igéret, hogy a tárgyalások megindítására meg fognak történni a szükséges intézkedések. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A francia róm. katholikus püspökök és a „separatiotörvény." Közli : Dunántúli. A „Siécle nevű francia lap abból az alkalomból, hogy az állam az egyházi javakat lefoglalja, sorra kérdezte a róm. kath. püspököket, mi a véleményük a küszöbön álló események felől. Ezek a nyilatkozatok annyira érdekesek, hogy szükségesnek tartottuk olvasóink számára lefordítani. I. Pélacot troyesi püspök: Ha majd beáll az eset, hogy az állam elveszi templomainkat, s csak akkor engedi meg azoknak továbbhasználását, ha mi érette bért fizetünk, én nem tudom, honnan tudnám ezt a bért kifizetni. Vannak gazdag püspöki megyék, de az enyém nem az. Én nem kérhetem a szegény napszámosokat, hogy filléreiket vonják el családjuktól, s adják oda nékem templombérletre. S ha nem jut pénz a mi szép templomaink kibérlésére, megtartjuk az istentiszteletet csűrökben, pajtákban, istállókban. A mágusok istállóban imádták Krisztust. Mi is szerény helyeken fogjuk őt imádni, mert ezek kevésbe kerülnek. II. Turinaz nancyi püspök : Turinaz nézete szerint sokkal jobb lesz az állam és egyház teljes szétválasztása, mint a mai áldatlan, féltékenykedő állapot. A templomok elvételénél azonban vigyázni kell, hogy azok, a melyek nem az állam költségén, hanem a hívek áldozatkészségéből épültek, az állam által el ne vétessenek. Mi Nancyban két gyönyörű templomot emeltünk kizárólag a hívek önkéntes adományaiból. Ha ezeket is el akarják venni a separatio végrehajtásakor, ezt az eljárást nem nevezhetem egyébnek, mint rablásnak. A nancyi püspök, (a kit nagy ultramontánnak tartanak) pásztorlevelében kifejtette, hogy a separatio nem egyéb, mint a francia állam zsarnoksága, a mely az egyházat nagy szegénységbe dönti. III. Douais beauvaisi püspök: Az államnak csak az a célja, hogy a papságot üldözze. Mikor XIII. Leo kérdezett bennünket, készek vagytok-e éhséget és bebörtönzést szenvedni? — igy feleltünk — „mindenre készek vagyunk". Akkor — felelt a pápa, — mitől se kell félnünk, — miénk a győzelem. Uram, biztosíthatom önt, az én egyházmegyém papsága bármily áldozatra kész. Tán látta ön, mily csinos házban lakom. Nos — a mely pillanatban a kormány azt kívánja, hogy én ezt a házat'hagyjam el, — abban a pillanatban engedelmeskedem. És ha bármily szerény hajlékban kell is meghúzódnom, az én hű népem épúgy fog tisztelni és szeretni, mint a mikor még szép házban laktam. 1V. Dizieu amiensi püspök: Ez a püspök azt hiszi, hogy az államnak a vallásos érzület kiölése a célja. De az állam ezt a célját nem fogja elérni. Tán városban, a gyárak, műhelyek árnyékából el lehet űzni a vallásos érzületet, de falun nem. A falusi ember az ő magányában, künn a barázdán sokkal közelebb van az ő Teremtőjéhez, ki tudná tehát néki megtiltani, hogy elmélkedjék, a csudákon csudálkozzék, hogy higyjen? Több kísérlet történt, hogy a falusi embert vallásától és templomától zene és tornaegyletek által eltántorítsák, de hiába. A separatio az egyházra is, az államra is szenvedést hoz. Csakhogy az egyház erre a szenvedésre elő van készítve, de az állam nem. Én a magam részéről ellene leszek annak, hogy templomainkat az államtól bérbe vegyük. Megélünk mi a magunk emberségéből, s tartunk istentiszteletet szerény helyiségekben. Bármikép történik is a dolog, az már bizonyos, hogy az államnak nagy kisebbsége származik a separatióból, az egyház meg e küzdelemben megizmosodik. A separatio csak átmenetileg lesz kellemetlen, de nekünk nem árthat, mert mi tudunk nélkülözni és szenvedni. V. Villiez arrasi püspök: „Tévednénk, ha azt hinnők, hogy mi ki tudjuk fizetni a templombért — a közszükségek fedezésére meg épen képtelenek leszünk a magunk erejéből".