Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-26 / 22. szám

1S6 1905 „A ker. kath. egyház Zionban" tanát Dowie 1896ban 4 pontba foglalta össze. 1. elösmerjük a szt. írás csalhatatlan inspirátióját s azt, hogy hitünk és életünk zsinórmértéke. 2. az egyház tagja senki sem lehet, hanem csak ki bűneit megbánja s a Krisztusban megmentetését s üdvét megtalálta. 3„ Követeljük, hogy ilyenek képesek legyenek aztán arra, hogy arról hitvallást is tehessenek s meg is erősítsék, hogy bűneiket igazán megbánták s teljesen a Krisztusnak adták át magokat, valamint azt is, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy a szent lelket bizonyos mértékben bírják. 4. minden égyéb más pedig, mint privát véleménybeli kérdés, olybá vétessék, mint az egyház egységéhez lényegileg nem tartozó dolog. Mindez ugyan teljesen ártatlan dolog, -ámde Dowie épen a 4. pontbeli dolgokat állítja előtérbe. 0 korántsem hagyja meg olyan kérdésekben az egyest privát véleményén, hanem minden egyes kijelentéséhez hívei osztatlan helyeslését s föltétlen engedelmességét követeli. Prédikációnak főpontjai folyton-foly vást a következők: „a különböző felekezetek egyházai egyenlők az erkölcsi, szellemi és sociális romlással" (902. 210. old.); „a protestáns lelkészek miserablísok; különösen a német theologusok között uralkodó a sötét hitetlenség (1902. 135. old.); — a methodista egyház pedig -— egykor Amerika legjelentékenyebb egyháza — teljesen a szabadkőmivesek hatalma alatt áll. Püspökeinek 9/io része s majd minden lelkésze szabadkőmíves — (1904. 100. old ). A szabadkőmivesség pedig ördögszolgálat, Pallusszolgálat. Az anglikán egyház meg éktelen gyalázat, feje egy VII. Eduárd, kit a hit védnökéül ismernek el (902. 131. old.) Isten azonban őt, Dowiet, hívta meg, hogy mind eme egyházaknak, „e vipera fajzatoknak" bűnbánatot hirdessen, minden nemzetek s egyházakból, különösen IsraelbóJ, Zionba gyűjtse Isten népét, mielőtt eljönne az Úr napja. Az írás mindama igéretót, melyben a Zion szó előfordúl, Dowie saját Zionjára vonatkoztatja. Ebben a Zionban számos ezer szent, a „megújító seregek" gyülekeznek, a kikkel aztán Isten ítélkezik majd a hitetlenek felett (1902. 210. old.). Ő maga, III. Illés, pedig azt reméli, hogy az örök ítéletnapján fontos szerepet fog játszani, t. i. azt reméli, Isten őt akkora pokol mélységébe kiildendi, hogy ott az ördöggel megverekedjék, a min ő már most is örül (1904. 232. old.). Dowie többi eschatologiai phantasmáinak felsorolására kár minden szóért. Dowie tana a bűnről és a kegyelemről nagyon fölületes, azt mondhatnók pelagianikus. A bűnt magát csak e négy alakban ösmeri: dohányé alkohol, disznóhús és orvosok! Zionban mindez nem létezik, azért is a zionbeliek szent nép! Dowie szerint minden igaz vallás alapja : igazat cselekedni! igazat cselekedni! igazat cselekedni ! bűnbánat s a bűnt jóra fordítani. Ha igazat cselekszel, Isten vigaszsággal s békességgel megajándékoz. Az evangelikus üdvútról, a hit általi megigazulásról, kegyelemből a Krisztus által, Dowie semmit sem tud.- A gyermekkeresztelést „nevetséges komédiának" minősíti. „Állítani azt, hogy az, néhány vízcsepp, mely a gyermek orrára csepegtetik, valami értékkel bírna, hazugság, utálatos hazugság" ! Hitvallásának első pontjában szól ugyan Dowie a szt. írás inspirátiójáról, még pedig nagy kegyesen; de ez korántsem akadályozza meg őt abban, hogy ilyenekre ne fakadjon: „Pál apostol bizony sok dologról jobban tette volna, ha hallgatott volna" (902. 136- old.). Bibiama gyarázatai nem ritkán az őrületességgel határosak. Ilyesmiről csak ennyit: kisüti ő, hogy az a bor, a mit a kánai menyegzőn ittak, alkoholmentes volt, s hogy Pál apostol nős ember volt (1899. 28. old.). Dowie tana a betegségről s a gyógyításról lapja minden számában következő állításokban jut kifejezésre: „a gyógyuláshoz vezető isteni út nem valami dolog, de személy" (II. Móz. 15, 26). Orvosunk még ma is egyedül a Jézus Krisztus" (Hebr. 13, 8). Az isteni gyógyítás alapja Krisztus kiengesztelő míve. A betegség sohasem Isten akarata, de a sátán mive. Minden betegség nem egyéb, mint „az ördög hatalma alatt levés" (Acta 10, 38). A gyógyítás adománya nem ideig-óráig tartó, de megmaradó (I. Kor. 12, 8). Az isteni gyógyításnak négy módja van: a hit imája, a közbenjáró ima kettő vagy három által, — megkenés az elöljárók, öregek által, — s végtére kézfeltevés azoktól, kik hisznek. (Mát. 8, 5—13; 18. Jak. 5, 14; Márk. 16, 18). Az isteni gyógyítást tagadják az ördöngös hamisítók, ilyenek pedig: christian science, — Spiritismus stb. A Jézusban való hit által ezer meg ezer ember meggyógyúlt már. Ösmeretes, hogy Dowie véleményével a betegségről s a gyógyításról nem áll egyedül. Az, hogy minden betegség az ördög míve a miért is az ima az egyedüli út a gyógyításhoz és szükségtelen az orvos, a gyógyszer, s hogy továbbá az igazán hívő, kegyes ember nem maradhat meg a betegségben — mindez olyan nézet, a mely némely ker. körökben már hosszabb idő óta uralkodik és számos baj okozója volt már. E téves, bibliaellenes tan és nézet ellen írtak: Limbach I. „Prüfet die Geister, der Profét Elias der III. Jehle: Kräftige Irrthiimer és Schrenk: Krankenheilung durch den Glauben." Az a kérdés most már: kicsoda ? micsoda az a Dowie ? tényleg Isten küldötte-e ? vagy phantastikus rajongó? vagy pedig közönséges szédelgő?! Azzal, hogy Dowie Isten követe-e vagy sem, csakhamar tisztába jöhet az elfogulatlan szemlélő. Az a férfi, ki oly utálatos önhitt módon saját személyét tolja előtérbe, ki az alázatossággal szinte kérkedik, ki számos prédikációjában kizárólag a saját énjével foglalkozik, az ki teste cicomázására s a jól megrakott asztalra kiváló gondot fordít, ki párthívei pénzén minden lelkiismereti furdalás nélkül meggazdagszik, ki prédikációiban folyton-folyvást zsémbeskedik, ítélkezik, majd meg bohóc módjára megnevetteti a hallgatóságot, az nem lehet Isten küldöttje, prófétája! Hátakkor tán rajongó, ki isteni küldöttségéről meg van győződve ? Dowie felléptén s minden tettén meglátszik az okos számítás, megfontolás olyannyira, hogy közönséges rajongónak nem vehetjük. Az a meggyőződésünk: ez az ember igen ügyes színész, nagytehetségű, mint ritkán valaki, megragadó szónok, nagyszerű organisátor, elsőrangú pénzgenie, ki mesteri módon érti a gyenge lelkűeket magához láncolni s híveit összetartani. Azon nincs is mit csodálnunk, ha ma már sokan, komoly keresztyének, Jézus szavát a hamis prófétákról az eljövendő utolsó időben Dowiéra s csodatetteire — ha ugyan tényleg ilyenekre képes — vonatkoztatják. (Máté 7, 22.) E. Kalb stuttgarti lelkész : „Kirchen und Secten der Gegenwart — Stuttgart 1905. Verlag der Buchhandlung der ev. Gesellschaft" c. művéből szerző és kiadó speciális engedélyével, ford. Wach Péter. EGYHÁZI ÉLET. A nyíregyházi ág. hitv. ev. egyház 1904. évi jelentését Geduly Henrik igazgató-lelkész állította össze. E nagy alföldi gyülekezet évről-évre gyarapodik. Született 786 gyermek (376 + 388). Meghaltak 532-en, (1903ban 30-al többen), a gyülekezet népessége tehát 254 lélekkel lett nagyobb. Konfirmáltatott 271 gyermek (127 -f- 144)'