Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-05 / 19. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 200 Legnagyobb bajunk az, hogy máig sem vagyunk tisztában azzal a kérdéssel, hogy mi a vallás és mennyiben tanítható? Szerzőnk paedagogiai szempontból helyesen mondja, hogy a „vallás nem tudományosság, nem reprodukálható tudás, hanem a kedélyi életnek jelent és jövőt meghatározó ereje. A vallás nem mint a bölcselet vagy tudomány, csupán elméleti, hanem kiválóan gyakorlati életérdeke az embernek. Ott, a hol a vallást külső formákban keresik, mint hajdan a zsidóknál és ma a keresztyéneknél, merev és élettelen orthodoxia áll be, a melyről méltán mondotta a nagy apostol, hogy a betű öl s a lélek megelevenít". Ha az eddigi egyház nem tehette, az iskolának kell gondoskodnia arról, hogy lehetünk s kell is lennünk vallásos keresztyéneknek, a nélkül, hogy a modern tudomány vívmányainak megtagadása eszünkbe jutna. A mai vallásoktatásnak öyiálló vallásos személyiségek nevelésére kell törekednie, a minek eszköze nem a káté vagy az egyházi tananyag rendszere, hanem a bibliai elbeszélés s az egyháztörténet vallásos klasszikusai. Psychologiai képzettségű es vallásos érzésű oktatókra van szükségünk, kik többre becsülik az egyetemes papság eszméjét a dogmatikai egyháziasságnál s a kik a gyermeki felfogásnak, szemlélésnek és érzésnek megfelelően, vagyis epikai, képies és szemléleti alakban kezelik a vallási tananyagot, Ehhez mindenekelőtt a tanító szabadsága szükséges, míg a mai kényszer mellett „köveket ád az élet kenyere helyett". Egy psychologiailag meghatározott vallásoktatásnál a Jézus megváltó személyiségébe való elmerülés a fődolog s az a meggyőződés, hogy a keresztyénség mindent, az egész konkrét emberiséget s így a modern tudományt is felöleli. A szűkkeblű, dogmahívő keresztyénség korlátozza, a szabad, világot ölelő keresztyénség ellenben magában foglalja a tudomány vívmányait. Az ifjúságnak meg kell győződnie arról, hogy a keresztyénség lényegileg véve felette áll a tudománynak s mégis együtt halad az igazságot komolyan kereső tudománynyal. S főleg a vallásos erkölcsi neveléssel kell kezdenünk s a gyermek psychologiáját kell szem előtt tartanunk, a miről sajnos mit sem tudnak az egyházi és jogi hatalom mai birtokosai. Életértékeket kell nyujtanunk a jövő nemzedéknek, hogy belássa azt, miszerint a mi vallásos erkölcsi elet- és világnézetünk az emberiség legvitálisabb történeti fejlődéséből állott elő. Mert hát a valódi vallásos oktatás tanmenete csakis históriai genétikai jellegű lehet. Csakis ily úton oldhatja meg az iskola vallásos paedagogiai feladatát. Ily vallásos nevelés és oktatás s az ebből fakadó élő személyi vallásosság máig is életerő és hatalom a világon. A régi hitformulákkal ma be nem érhetjük, mert megváltozott a mi világfelfogásunk s gazdasági és socialis látókörünk. Vallásos hit nélkül nincs civilizátió s elvész az a nép, mely (vallásos) tudomány nélkül való. Az egyház nem számolt eléggé ezzel a tényezővel, azért oly terméketlen vallástanítása. Az iskolával kell pótolnia azt, a mit az egyház a hagyományoshoz való merev ragaszkodásánál fogva s a modern eszmevilágtól való féltében tenni elmulasztott. A vallásoktatás ügye sem haladhat más úton, mint a reformáció, t. i a lelkiismereti szabadság felszabadításának útján. Fel kell szabadítanunk a tanítók lelkiismeretét a kátés tételek kényszere alól s a tanulók lelkiismeretét érthetetlen formulák betanulásától. Egyházkormányzóink és politikusaink — így végzi Rein időszeri és tanulságos fejtegetéseit — pedig jobban tennék, ha kevesebbet deklamálnának és többet cselekednének. Rein a vallásoktatás kérdésének tárgyalásánál német viszonyokra utal, de azért „nomine mutató fabula de nobi< narratur" Nem füzünk kritikai megjegyzéseket e fejtegetésekhez. Tegyék azt nálunknál illetékesebbek.* Azonban mi is úgy látjuk, hogy a vallásoktatás kérdésében „jam proximus ardet Ucalegon". Élő személyes vallásosságra, hegyeket mozgató hitre s megtisztult erkölcsiségre s nem vallástanra van első sorban szüksége a mi ifjúságunknak, hogy hithű, egyházias s erős akaratú és karú legyen a magyar hazában. Dr. Szlávik Mátyás. EGYHÁZI ÉLET. Sárkány Sámuel püspök lemondó hivatalos levelét a „Hivatalos Közlöny" mai rendkívüli kiadása hozza Az új püspökválasztás iránti intézkedés céljából szükségessé vált külön rendkívüli egyházkerületi gyűlés — értesülésünk szerint — /'. hó 30-kára van összehíva Budapestre. A meghívó levelek már szétküldettek. Szövegüket a napirendre kerülő tárgyak jegyzékével együtt a hivatalos lap közli. Próbaszónok lat. Budapesten áz új lelkészi állásra jelöltek körül április hó 30-án másodiknak Révész János nagybányai lelkész tartotta meg próbaszónoklatát. A deáktéri tágas templom egészen megtelt buzgó hallgatósággal s Révész, a ki mint jeles szónok eddig is ismeretes volt s kit tizenkéttagú küldöttség kisért fel Nagybányáról, gondolatokban gazdag és hatásos beszédet mondott. Pozsonyi evangelikus gyülekezetünk f. é. április 30 án a lelkészválasztás ügyében rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő dr. Dobrovits Mátyás egyházfelügyelő megnyitó beszédében talpraesett, tömör vonásokkal vázolta, mit vár a pozsonyi egyház megválasztandó papjától. Steltzer Endre azt indítványozta, hogy a gyülekezet néhai Fürst János örökét meghívás útján töltse be s az állásra minden pályázat s jelölés kizárásával, próba szónoklás mellőzésével Pröhle Henrik kőszegi lelkészt ajánlotta. Grósz Gyula Schönviszner Kálmán pozonyszentgyörgyi lelkész jelölését ajánlotta, a ki Pröhle mellett teljesen méltó arra, hogy egy ily nagy gyülekezet bizalmát reá ruházza. Minthogy azonban Schönviszner az espereshez intézett levelében, részint gyülekezete szíves marasztalásának engedve, részint a pozsonyi egyház egyértelműsége kedvéért pályázatát visszavonta, jelentékeny pártja szintén Pröhle mellé állt s így az egyhangú meghívás lehetségessé lett. Fontos mozzanata volt a közgyűlésnek az, a midőn dr. Masznyik Pl theol. akad. igazgató az egész közgyűlés helyeslése mellett fejtegette hogy az új pap az egyházi hagyományoknak s a zsinati törvényeknek megfelelően nem német pap lesz, hanem evangelikus pap, a ki első sorban magyarul s ez idő szerint németül is szolgál s a Viszonyok változtával magát az egyház új munkabeosztásának alárendeli. Ebner Gusztáv és Schmidt Károly Jenő lelkészek fölszólalásukban magyar hazafiságukról vallást téve kinyilatkoztatták, hogy Masznyik felszólasásával egyetértenek s ha a gyülekezet annak idején kívánni fogja, magyar nyelven is kész szívvel hirdetik az igét! Meghívó-levelük különben is lelki szolgálatra s nem német szolgálatra kötelezi őket. Az elnökség ezután kimondta az egyhangú határozatot, hogy a gyülekezet Pröhle Henrik meghívását kívánja. Pröhle teljesen méltó a pozsonyi egyház bizalmára; művelt, * Ellenkezőleg'. Csak köszönettel tartozunk, ha munkatársunk legközelebb külön cikkben kritikai megjegyzéseit is közli olvasóinkkal. Sőt nézetünk szerint az ismertetés némileg kötelezi is rá. Szerk.