Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

176 EEANGELIKUS ŐRÁLLÓ 19 05 sággal törölte le róla a spanyol udvari nevelés. Valóságos etikett-király volt, élt-halt a Madridban tanult üres formaságokért; pontos megtartásukban, az udvari élet feszességében kereste az uralkodói méltóságot, az isteni felség földi mását. Országaival, népeivel mit sem törődött ; pusztán tudományos hóbortjainak élt. horoszkópot csinált, kereste a bölcsesség kövét s szinte rajongó tii relmetlenséggel nyomozta az aranykcszítés titkait, Rengeteg régiséget, sok becses dolgot, de még több értéktelen lim-lomot vásárolt össze a Hradsin gyűjteményei számára. Harminc óv alatt 17 millió tallért ölt bele gyűjteményeibe s közben a török ellen viaskodó katonái éheztek, fáztak, vagy alattvalóit fosztogatták, a kiket védniök kellett volna. Testvéreinek sem fizette az atyjuktól rendelt évjáradékot, úgy, hogy sokszor jóembereinek szivességéből látták el konyhájukat. Hogy ne élősködjenek a nyakán, arra bíztatta őket, lépjenek egyházi pályára, a hol a püspökségek gazdagon terített asztala várakozik étvágyukra. Egyiknek sem volt kedve. Miksa megpróbálta, de kudarc kudarc után érte, elkedvetlenedett s katonának állt. Rudolf egy időben gondolt a házasságra s megkérte unokatestvérét, Izabellát, a spanyol király leányát. Természetesen két kézzel adták, de mikor a házassági szerződésre került a sor, Rudolf annyi izgágát csinált, hogy az egész terv abban maradt. A íiármas korona után sóvárgó hercegnő türelmesen várt Rudolfra 16 esztendeig, akkor férjhez ment Albrecht herceghez. Rudolfot erre a hírre megszállta a düh s esztelen haragjában egész családjával összeveszett. Szertelenül gyűlölte a protestánsokat, minden kiváltságot, rendiséget, kivált azóta, hogy a karok és rendek egy alkalommal kinyilatkoztatták, hogy Ő Felsége a török háborúra beszedett adót idegen célokra fordította s ezentúl a végbeli katonaságot közvetlenül fizetik. Míg az ország egyre szegényedett s a kincstár üresen állt, meggazdagodtak, kövérré híztak az ellenőrzés nélkül gazdálkodó miniszterek s komornyikok. Pár év alatt mindegyik fölvitte pár százezer forintra. A pénzügyi bajok nemcsak a Habsburgok monarchiájának életerejét emésztették fel. Ebben a betegségben sínylődött minden állam, mely a feudalismus bilincseitől szabadulni akart s a modern absolutismusnak a közhatalmak centralizációjának ösvényére tért, A politikai válságok ritkán járnak gazdasági válság nélkül. Az államszervezet háborítatlanul művelt területen sem bírta egyszerre a kettős kormányforma, a régi rendi-intézmények s az új despotikus jellemű uralom, állandó katonaság terhét, még kevésbbé oly országban, a hol a termést többnyire kóbor martalóchad takarta be s az állandó nemzeti vérvesztés következtében egyre apadt a munkaerő. Az olasz fejedelmi udvarokban akkor bukkant föl a kis lottó, az alattvalók hatóságilag védett kizsákmányolása. Az itáliai plánta nagy hamarossággal gyökeret ver Európa legtöbb országában, mert a tömeg legalacsonyabb szenvedélyét szítogatja. A pápai udvar s utána a Valoisk háza rendszeresíti a hivatalvásárt. Minden hivatal eladó a kincstartóságtól az ajtónállóig. Egy másik véginségsugalta orvosszer az adók bérbeadása, a miből szükségszerűleg következik az adózó nép gyógyíthatatlan kimerülése. Rudolf tanácsosai nem tudták, mitévők legyenek. A toscanai nagyherceg egy millió scudit igért a királyi címért, de a prágai udvar annyit követelt, hogy az alkudozás félbeszakadt. A velencei dogénak kináltonkinálják a zenggi erdők tölgyeit s még hozzá sem kezdtek a vágatáshoz, az udvar 300,000 scudit remél a fa árából. A bécsi kamara azt javasolta, adják el a magvaszakadás miatt a koronára háramlóit apróbb nemesi birtokokat. Rudolfnak tetszett a terv, de a magyar kamara régi törvényekre hivatkozott, a melyek szerint az ily javakat eladni nem szabad, hanem érdemes hazafiakat kell jutalmazni velők. Később a nagy koronauradalmak elidegenítésére gondoltak, de féltek a rendek felzúdulásától s különben sem igen akadt pénzes vevő. Feltétlenül hasznos pénzügyi müvelet lett volna az elzálogosított fiskális jószágok visszaváltása s újabb gyümölcsözőbb elzálogosítása, de ily nagy arányú terv megvalósításához pénz kellett s éppen ennek voltak híjával. A század végén már akkora volt a szükség, hogy Rudolf végső szorultságában a linci vásárra gyülekezett kereskedőket akarta nagyobb kölcsönre kényszeríteni, de megtagadták. Szabad szájú, gyanús emberek ellen hűtlenségi pöröket kezdtek, azt remélve, hogy a vagyonkobzásból, ha nem csurran, cseppen valami az üres kincstárba. Oly nagy volt az udvar szorultsága, hogy város vagy nemes úr pár ezer forintnyi fölajánlott kölcsön fejében akár mily szabadalmat megszerezhetett. Ezt a sóvárogva óhajtott alkalmat felhasználták Bazin és Szent-György, e két jómódú mezőváros lakosai is, a kik rég időtől fogva viszálykodtak földesurukkal, Illésházyval. Többször hiteleztek a kamarának kisebb összegeket, végre tisztességes hetes kamatra egyszerre 50,000 forintot. Jutalmul azt kérték a királytól 1598-ban, hogy megválthassák magukat és a várhoz tartozó uradalmakat Illésházytól, a kinek ez a két mezőváros volt legjövedelmezőbb jószága. A bazini és szentgyörgyi korona uradalmat még Miksa zálogosította el 1575-ben Krusith Péternek és nejének Pálffy Katának. Krusith halála után az özvegy, majd második férje Illésházy többször megtoldotta a zálogsummát s ennek fejében a zálogidő határát 1601-ig hosszabította meg a király. Az udvar csekély lette a zálog árát s erősen bizakodott abban, hogy a polgároknak drágábban adhatja, mint Illésházyék bírták. A király a zálogidő letelte előtt három évvel megadta az engedélyt a kiváltásra, a kiváltás után tíz esztendőre minden kárpótlás nélkül nekik engedte ama jövedelmeket, a melyeket a zálogbirtokosok élveztek, a tíz év eltölte után évi bér fejében örök birtokul, s a mi legfőbb, a király megígérte, hogy a két várost soha többé, semmikép el nem zálogosítja, el nem adhatja, hanem e városok, mint kamarajószágok, szabadok s a királyéi lesznek, mint Modor Miksa kiváltságlevele óta, Rudolf a zálogidő leteltét sem várta be, nagy fáradsággal előkeresett, semmis ok miatt fölmondott Illésházynak s Bazinnak, Szent-Györgynek az engedélylevelet kiadta. A fölmondás is, a kiváltságlevél is törvénytelen volt. Beleütközött a magyar közjogba, mert jobbágy nemesi birtokot tulajdonul nem bírhat, még korona jobbágy sem ; ellenkezett a magánjoggal, mert a zálogidőt a király önhatalmúlag megrövidítette. Miksa ugyanis az 1575-iki szerződésben kötelezte magát, hogy Bazint, Szent-Györgyöt senkinek másnak zálogba nem adja; ha örök áron el akarná adni, a megvételre Illésházyéknak kétségtelen elsőségi joguk van. Illésházy ügye igazságában s a törvények oltalmában bízva a felmondás és engedélylevél ellen tiltakozott. Annyit elért, hogy a kiváltás a zálogidő lejárta utánra maradt, de a kamara a jogait védő főúr ellen részint elévült panaszok, részint hazudott vádak alapján felségsértés címén pört indított. Ezzel megkezdődött az udvar és Illésházy élet-halálharca. Az ingerült király, ki egyenlőkép érezte helyzete nyomorúságát s gyűlölte a nemesi kiváltságokat, kapzsi tanácsosaira hajtva elhatározta Illésházy üldözését. A leggazdagabb úr volt a felvidéken, elmarasztalása óriási haszonnal kecsegtetett, A kamara, a melynek élén a korlátlan befolyásra törekvő Szuhay egri püspök állt, iparszerű leleménynyel gondolta i ürügyeit, kifogásait, a melyekkel a perbe fogott főúr