Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 169 zárda épülete is, a melyben Lutlier lakott, s melyet a választófejedelem Luthernek ajándékba adott. Kora volt még 1, semhogy az Augusteumnak, a lelkészi seminarium­nak igazgatóját meglátogathattam volna s így először is újra megnéztem a renovált Luther-házat. Földszint a kapus lakik s ugyanott két népiskolai tanterem van elhelyezve. Az épület hosszának közepéhez épített torony mellett van azon gótli ívezetű szép ajtó, a melylyel Luther neje, Luther távollétét felhasználva, férjét meg­tisztelve, meglepte. Az ívezet alatti fejezetek egyikét Luther címere, 1 a másikat arcképe díszíti e körülírással: „Im Stillsein und Hoífen wird meine Stärke sein". A torony lépcsője vezet az emlékek által meg­szentelt emeleti szobákba. Az előszoba őrzi a többek közt Luther nejének olvasóját, hímzéseit. Luthernek fából készült, továbbá Nagy Péter orosz cár által széttört üvegserlegét, Luther eredeti címeres pecsétjét sajátkezű­leg írt magyarázatával. Innen benyitunk Luther szobájába. A kályhát, melynek alakjai emeletenként egymás fölé helyezkedve, az iidvoeconomiát jelképezik, még Luther tervezete s az ablak mellett még ott áll az a támlás faszék, melyben Luther szokott ülni s vele szemben nejének támla nélküli széke; a szoba közepén pedig ott áll ama nehéz kemény asztal, a melyen Luther oly nehéz és kemény munkát végzett. A mellette levő háló­szoba egész egy reformátori képtár. A szorgalmas Kranachnak számos képeivel találkozunk. Több kép ábrázolja Luthert, nejét és Melanchthont különböző kor­ból, melyek közül különösen az 1560-ból készített Melanchthon-i arckép érdekelt, a mennyiben e kép az ismert, tán túlságosan magas és kidomborodó homlok, a nyomott arc és az éles vonások helyett hosszú arcot, arányos és szép vonásokkal mutat. Hogy Kranach festé­szete is mily élesen foglal állást Luther mellett, mutatja azon symbolikus nagy kép, melynek jobbik oldala a protestantismus hatását, baloldala a katholicismus hatá­sát hirdeti; amott művelik a szőlőt, itt pusztítják ; amott kútból merítenek, itt befödik az élet vizét; amott szeré­nyen térdelve imádják az Istent, itt díszpompában fel­vonulva. A jelenkor is hozzájárult a reformáció dicsőíté­séhez. Hühner a thesiseket felfüggesztő Luthert örökíti meg — úgy látszik — egyik utolsó, mertbe nem fejezett mestermüvében; a mély kedélyű Spangenberg Luther eljegyzését; Plüddemann pedig a wormsi' hőst; Gay túlfiatalos lelkesülő arccal a bibliafordítót s Teichs ama jelenetet, midőn V. Károly a wittenbergi vártemplomban visszatartja a kegyetlen, sivárlelkű Albát Luther hullájá­nak szétdúlásától e szavakkal: „Élők és nem holtak ellen harcolunk". Itt találjuk Luthernek használt bibliá­S ját; Melanchthon a római levél fölött írt magyarázatának kéziratát; itt azon szószéket és állványt, a melyen és mely mellett Luther prédikált a városi templomban, a hol még évekkel ezelőtt láttam mindezt az ugyanazon korból származó homokórával együtt. Még két szoba őriz számos rézmetszetet, kéziratot, emléket a reformáció korából. Az utolsó szoba, mely Luther dolgozószobájá­val szomszédos, benyit Luther előadó nagytermébe. Az aula kettős kathedrája díszíti e nagytermet, a melyben Luther szava annyi ezrek szivében, elméjében vissz­hangzott. Felmentem még a város másik végén levő vártemplomba. Alig ismertem rá. A csonka, nehézkes vártornyot művészi szép kupola födi s a hosszú új fede­let könnyen üli meg a karcsú tetőlovas. 1 Luther címerét egy fekete kereszt vörös színben fehér rózsák közt nyugodva képezi. Jelszava: „des Christen. Herz auf Rosen geht, Wenn's mitten unterm Kreuze steht". Spengler Lázár­hoz űt levelében mély magyarázatát adja e címerének illetőleg jelszavának. Megmaradt az a hatalmas érckapú, melyről a zivatar sem szakíthatja le Luthernek reá öntött thesi­seit; de előtte áll egy új daliás alak, a boldogult nemes Frigyes császár szép alakja, ki lovaskalapját hódolva emeli a szellemvilág hőse előtt. S benn a templomban is majd minden megújult. Az osztrák által 1760-ban elrombolt szép boltozat — most szép hálózatával helyre van ismét állítva; s finom színárnyalatokban érvényesül­nek a templom constructiv elemei. Az apsis kiépült : úgy hogy Luther és Melanchthon sírfeliratai a templom hosz­szának majd közepére kerültek. Az apsis mindkét falán egész az oltárig végighúzódnak, a szász és bajor kivételé­vel, az összes német fejedelmek ülései s külön az oltár és a baloldali ülések közt van a német császár kiemel­kedő illése. 1892-ben a templom új avatásának ünne­pélyén mind ez ülések el voltak foglalva. A reformációt dicsőítő ablakfestmények harmonikusan festik színváltoza­taikkal a németországi reformációnak Vischel' Péter által is ékesített pantheonját. A szerényen meghúzódó Melanch­thon házáról, nevezetesen annak renoválásáról még csak most emlékezik meg a hálás utókor. Nem mehettem ezért is fel, de láttam kertjében levő azon kőasztalt, melyre 1551 van bevésve. Tán csakugyan e mellett pihent meg néha a nagy mester aggodalmas szíve, erre hajtotta le eszményi gondolatokkal küzdő fejét; avagy innen pillantott fel a praeceptor Germaniae nem egyszer házának második emeletére, a hol schola privataja volt elhelyezve. Mennyi emlék vonul el az ember szeme, mennyivel több pedig elméje előtt. Wittenbergből, a protestantismus fellegvárából nem sokára kiköltözött az evangéliumi szere­tet és az egyéni hit meggyőződésének szelleme s bevo­nult a gyűlölködő, türelmetlen, szegényes scholastikának halottakból feltámadó kísértete. A szász fejedelmek ott hagyták ; a hétéves háború feldúlta, a nemzeti és egyéni szellemet hirdető Halle elvonta mindennemű kedvezmé­nyek dacára is az egyetemi ifjúságot; a francia 1813­ban fogva tartá, míg a város Tauentzien rohamával 1814-ben ismét németté és most már poroszszá vált. A teremtő erő azonban elhagyta Wittenberget. 1811-ben az egyetemi hallgatók száma 68-ra, a következő téli félévben 42-re apadt le. A tanárok a francia ostrom elől a szomszéd szász helységekbe menekültek s nagy veszély­lyel mentették meg a könyvtárt. 1 Visszajőve azonban, még a tanárok sem sürgették az egyetem újjászervezé­sét ; az egyetemnek vagy teljes megszüntetése, avagy pedig a virágzó Leipzig, vagy a haladó Haliéval való egyesítése mellett foglaltak állást. — A porosz kormány a szükséges nagy és esetleg meddő áldozatoktól vissza­rettenve, a hallei egyetemmel való egyesítés mellett döntött. Az 1816 március 6-iki királyi leirat ezt kimondja, az anyagiakat is óvatosan rendezi; 2 de egyúttal meg­teremti a lelkészi seminariumot, a következő szavakkal: „Wittenbergben pedig lutheránus lelkészi seminarium rendezendő be, melynek átadandó az Ön számítása sze­rint az egyetemi alapból évente 8690 tallér és 18 garas s ezenkívül az egyetemi erdőkből elégséges tüzelőfa és végre átszolgáltatandó az Augusteum épülete". 3 A tanárok nagy része a hallei és lipcsei egyetemre ment át, egy része pedig 30—40, sőt 50 évi szolgálat után nyugalomba vonult. 4 Nitzsch, Schleusner és Huebner tanárok végre, mint a lelkészi seminarium vezetői, annak directoriuma, Wittenbergben maradtak. E férfiak személyi­1 L. Schräder : Geschichte der Friedrichs Universität zu Halle. II. kötet 51. 1. 2 L. u. o 52. 1. és mgát a leiratot 534. 1. A végleges ren­dezést még csak az 1817 április 12-ikí resolutio adja meg. 3 L. u. o. 5:'»6. 1. a 6-ik pont. 4 L. u. o. 54.

Next

/
Oldalképek
Tartalom