Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 159 ha évről-évre elzarándokolunk a reformáció emlékeitől megszentelt helyekre. Nem csak mi magunk, theologusok, hanem mind családostul, feleségestül, gyermekestül, társakul híva a tanárokat, világi urainkat, családjaikat. Látnunk kell az egyszerű hajlékot, a hol Luther megszületett, végig járni vele tanulói pályája keserves kálváriáját, együtt gyötrődni vele a kolostor csendjében ; elkísérni egyetemi kathedrájához

; templomába, az Elster kapu elé, Wormsba, Wartburgba — egész a koporsóig. Látnunk kell, mit tudott alkotni a protestantisnms ereje a tudomány, jótékonyság, erkölcsi nevelés, általános műveltség terén! Isten igazában csak ott tudnók átérteni azt a gondolatot, egész fenségében érezni azt a nemes büszkeséget, hogy a reformációt is, mint a keresztyénséget, megváltásul küldte Isten a világra. E zarándokúiba beleillesztenénk egy magyar istentiszteletet a wittenbergi vártemplomban Luther és Melanchthon porai felett. Érzem, tudom, hogy e megható órának hatását semmi hatalom ki nem törölné a résztvevők szivéből. Velők virrasztana aggodalmaikban és reményeik között. E zarándokút jelentősége magasra emelkednék a mulatság kedvéért rendezett turista-bolyongás vagy a tüntetés vágyából sarjadt körútak fölé. A tüntetésnek magában véve semmi értéke nincsen; az ilyen út hatása hamar elröppen, s a mi komoly egyházi irányunkhoz sem illik. Ezt az útat egyes-egyedül azért indítványozzuk, hogy a reformáció lelkéhez általa is közelebb jussunk, _ forrásánál megifjodjunk, megtermékenyüljünk s hasznos alkotásokra, az igazi evangelikus szellem terjesztésére föllelkesüljünk. Hányan vannak, a kik esztendőnként ezreket szánnak a nyári üdülésre. A lélek nem érdemel-e tőlük egy kis figyelmet, a midőn a test duskálkodik minden jóban? „Nemde, nem nagyobb-e a lélek, hogy nem az eledel?" Ha ez indítványnak némi visszhangja támad egyházunkban, úti tervet, költségvetést készítünk és Isten segítségével esztendő ilyenkor elindulunk a zarándokútra — nyugat felé. Kovács Sándor. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A christian Science ! Isten egy, örök személyiség; a mit mi háromságnak nevezünk, az: élet, igazság, szeretet! (old. 508.) Angyalok, mint személyes szellemek, nem léteznek ; szellem csak egy van s az az Isten" (195 old.). Az ember Isten teremtménye ugyan, de, mint eddig tévesen hittük, nem áll az materiális testből s lélekből. I Móz. 2, 7. tévesen írja, hogy az ember a föld porából teremtetett. „Vájjon igaz-e ama történet, vagy hazugság-e? Okvetlenül az utóbbi, t. i. hazugság, hiszen Isten ugyanazt a földet elatkozá" (517 old.). Az ember Isten örök teremtménye, Isten lényegének visszfénye, örök eszméje! Lélek ő, vagy szellem, — szellem pedig Isten! (old. 198, 202, 478.) Isten és ember egymástól el nem választható — 232 old. Tehát akkor talán Isten az ember?! Nem! mondja Mrs. Eddy, az ember nem Isten, hanem csak Isten eszméje. Mint Isten lényegének visszfénye, eszméje, az ember tényleg nem lehet sem bűnös, sem beteg, sem halandó. Ha a lélek bűnbe esnék, akkor meghalna, de mivel halhatatlan a lélek, azért bűnbe sem eshetik (old. 464). Az ember sohasem beteg, mert a szellem nem beteg; de meg az anyag sem lehet beteg, mert hiszen anyag valójában nem is létezik (16. old.). „Halandó ember" csak frázis, mely ellentmond önnönmagának — (474. old.). — Bűn, betegség, halál nem más tehát csalódásnál. Ámde honnét e csalódás ? Erre azt az érdekes feleletet adja Mrs. Eddy, ez a mi „halandó szellemünk" szüleménye! Ez a „hazugság atyja", a nagy csaló, a ki évezredek óta hamis útra vezeti az emberiséget de Mrs. Eddy most végtére leálcázta : Hihetetlen, mi mindent hazudik az emberfiának ez a halandó szellem! „Te azt mondod: fájdalmas a kelevény, ámde ez lehetetlen, mert a szellemnélküli materia egyáltalján fájdalmat nem okozhat. Ez a kelevény manifesztálja csak hitedet gyúladás által okozott fájdalomban és te eme hitedet kelevénynek mondod" (46. old.) „Mikor a halandók azt állítják, hogy bizonyos neme az athmospharának lázt, rheumát, vagy tüdősorvadást okozhat, hát mindez bekövetkezhetik ugyan, de nem az athmosphära, hanem a hited miatt" (285. old.). Legszebb azonban a következő állítás: „hogy elsorvadnak a tüdő szárnyai, csak föltételes, hamis véleménye, hite az emberi szellemnek. A halandó szellem kevésbbé halandó lesz akkor, ha egyszer megösmerte azt, hogy a tüdő szárnyai soha igazi existenciával nem bírhatnak s Istent sohasem pusztíthatják el, a ki a mi életünk. Add föl egyszer s mindenkorra föltételes véleményedet, hamis hitedet a tüdőről, tüdővészről s meglásd: a halandó szellem, oktatva az igazságtól, engedelmeskedik az isteni hatalomnak, mely aztán a testet az egészség útjára vezeti (423. old.). Evvel aztán már megvan adva a gyógyulás útja is, azaz: a bűn, betegség és halálból való gyógyulás útja. Csak azt ösmefje meg egyszer a bűnös, hogy bűn egyáltalján nem is létezik, s hogy Isten, a jó, az egyedüli reális, minden egyéb más pedig csak illúzió s a bűn már is nincs meg. Eme „fényes ösmeret pirkadása", hogy t. i. az eddigelé megszokott Isten s világnézlet alapjában rossz, hamis, az ember való igaz „újjászületésének" csalhatatlan bizonyítéka. így megy végbe a beteggyógyítás is. Csak győződjék meg az ember egyszer arról, hogy a betegség korántsem valami reális — s meggyógyúl! Azt a methodust, a melylyel a betegek tévedésük beösmerésére tanítandók s aztán meggyógyítandók, meg kell tanulni a bostoni „metaphysikai collegiumban" vagy Mrs. Eddy specialis engedelmével Hannoverben is. Áz így kitanult Scientista aztán olyanokat is gyógyíthat, kik — lett légyen bármilyen okból is, — Mrs. Eddy tudományát felfogni s megérteni nem tudnák. Csak az az egy szükséges, hogy a gyógyító igazán belemélyedjen a ker. tudomány, a christian science tételeibe. Ez által aztán olyan befolyást nyer a beteg képzeletére, hogy megmentvén őt balhiedelmétől — meggyógyítja! Ez útonmódon a Scientisták állatokat is gyógyíthatnak (!) Természetesen az orvosok, a gyógyszerek fölöslegesek s elvetendők. Mrs. Eddy egyszer mégis hűtlenné lett princípiumához, a mennyiben kihúzatta a fogait s hozzá még a fájdalom nélküli methodus szerint! úgy írja a „Chr. Welt" 1901 585. old. Scientista methodus szerint a halál gyógyítása is lehetséges. Az emberek csak azért halnak meg, mert hosszas megszokás folytán azt képzelik, hogy meg kell halniok. Meghalás már nem lesz akkor, ha sikerül az emberekből száműzni azt a gondolatot, hogy meg kell halniok. Vájjon sikerül-e majd ez Mrs. Eddynek? Hívei úgy látszik, erősen hiszik. A Scientistákat „imaáltali beteggyógyítóknak" — Gesundbeter — is nevezik; de persze minden ok és alap nélkül. Láttuk már, hogy a „metaphysikai gyógyításnál" semmiféle szerepet sem játszik az ima. Az imát magát ők ugyan teljesen el nem vetik; A „Miatyánkot" is imádkozzák, de nem úgy, a hogy az Úr mondta, hanem a hogy Mrs. Eddy tanítja, — körülbelül igy: „Isten atyánk és anyánk, imádatra méltó, eljött a te