Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-14 / 16. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 152 kijelentette a püspök, hogy a protestáns épületek megváltási árának a fedezéséhez is hozzá fog járulni „tehetségéhez képest." Mindezen „kegyes" nyilatkozatokat a katholikus rendek jegyzőkönyvbe foglalva tudomásul vették s ez — mondja a nevezett jegyzőkönyv — annál nagyobb vígasztalásra szolgált, hogy miután ezen dögvészes (pestifera) két felekezet, a szegény hazának legnagyobb veszélyeiben s a háborúk dúlásai között, midőn a különféle vallású és nemzetiségű nagyobb szánni várőrség ide hozatott, a dolgok és körülmények úgy hozván magukkal, csupán türelmileg s az itteni parancsnokság idején 1608-ban vallásgyakorlatuk behozatott s az 1608. március 10-én megengedtetett, 141 éven át fentartották s nagyobb és kiterjedtebb alapokon folytatták, úgy hogy iskoláikat theologiai tanulmányokra is kitérjeszték ; míg végre 0 Felségének szívét és akaratát a mennyei jóság oda irányozta, hogy ezen vallásgyakorlat beszüntetését s egyházi szolgáik elmozdítását elrendelő, három szorosan boldog és szerencsés rendelete ugyancsak március 10-re esett* s a mi még nevezetesebb, ezen kegyes rendelet foganatosítása azon szent nap évfordulójára esett, melyen üdvözítőnk kegyes anyja, az ég királynője, 1693-ban, itteni parochiális templomunkban minket gyászolandó, véres könnyeket sírt s 52 év előtt március 11-ikén csodálatosképen vért izzadott. (!) Bizonyosan azért történt ez így, hogy a síró istenanya ez által kibékíttessék s ezen módon a felekezetek által vakmerően követelt, az ö dogmájuk által szentségtelenítette az ő birodalmához tartozó résznek szerencsés visszaállításába és öröklésébevétetett." Magyarul, kivonatosan közöltük ezt a jegyzőkönyvet, mely a vallási türelmetlenségnek és elfogultságnak valóban megdöbbentő képét tárja elénk. Az eredeti latin szövegnek, pláne egész terjedelmében való közlését bízvást elhagyhatjuk, hisz jogforrási jellege reánk nézve ennek a „szellemi" produktumnak nincsen. De mulasztás lett volna az is, ha elhallgatjuk ezeket a sorokat. Hadd lássuk tisztán, mennyire fel volt dúlva a nemzet különböző vallású fiai közt az egyetértés ! Magyar gyűlölte a magyart azért, mert más volt a vallása. Szomorú emlékek! ' A győri egyház tehát közel kétszázéves fennállás után a sir szélére jutott. A hívek buzgósága s az Isten kegyelme támasztotta fel aztán súlyos, majdnem halálos betegségéből 1 Dr. E. Nagy Olivér. OKTATÁSÜGY. A diináninneni ág. hitv. ev. egyházkerület modori leányiskolájáról. A közel múltban állami és egyházi felsőbbség látogatta meg e virágzó intézetet. Plachy Bertalan kir. tanfelügyelő, kir. tanácsos rövid idő alatt kétszer kereste föl s kifogásra okot egyáltalában nem talált, az intézetet mintaiskolának minősítette. Sokkal behatóbban vizsgálta meg a polgári leányiskolát D. Baltik Frigyes, a kerület tudós püspöke. Egész nap nagy érdeklődéssel figyelte meg mind a négy osztályban nemcsak a szorgalmas növendékek feleletét,! hanem a tanítónők kitűnő módszeres tanítását is. Délután a tornában és zenében mutatták be a növendékek ügyességüket. A püspök, a tanítónők és gyermekek társaságában ebédelt, mely alkalommal Hollerung esperes szíves szóval üdvözölte és megköszönte az intézet díszterme részére küldött s nagy örömmel fogadott ajándékot: a püspök úrnak olajban festett nagy arcképét. D. Baltik hosszabb beszédben fejezte ki teljes megelégedését a tapasztaltak felett, az iskolát a kerület díszének nevezte, * A királyné e napon adta ki rendeletét, melyet aztán a helytartótanács március 14-én publikált. buzdította úgy a tanulókat, mint a tantestületet is fáradhatatlan munkásságra s végül biztosította mindnyájukat változatlan jóindulatáról. Bejárta az egész intézetet és kertet, dicsérte az intézetben uralkodó rendet és tisztaságot s igérte, hogy a kert berendezésére nagyobb összeget fog megszavaztatni a kerülettel. Az igazgatóval és Hollerung esperessel behatóan tanácskozott az intézet belügyeiről s kijelentette, hogy nem idegenkednék az intézet kibővítésétől, ha szűknek bizonyulna a jelentkező növendékek befogadására. Az ev. családok figyelmét nem lehet eléggé fölhívni ez intézetre, melyben a legnagyobb gonddal és szeretettel folyik a leányok testi és lelki nevelése. Boldogok azon leánykák, a kik ez intézetben fejlődnek igazi ev. szellemben müveit hajadonokká. A községi, állami iskolák és az ünnepek. (Vidéki levél). Tisztelt Szerkesztő Úr! Érdeklődéssel olvastam az Orállónak az állami és községi iskolák ünnepeiről szóló közleményeit. Teljesen osztozom felfogásukban s hiszem, hogy a minisztérium nem fog ellenünk dönteni. Ámde a kérdésnek — nem jogi és közigazgatási, hanem erkölcsi és gyakorlati oldalához szeretnék hozzászólni. Aláírom, hogy a gyermekek lelkiismereti joga is szent jog s vallási érzületök sérthetetlen. Már pedig munkaszünetre kényszeríteni, „ünnep" okánál fogva elbocsátani, a mikor neki — egyháza tanítása szerint ünnepe nincs, e jognak s érzületnek sérelmével jár és saját egyházát olyan zsellérféle individiumnak tünteti fel a gazdai jogokat élvező r. kath. egyház mellett. Azonban — a protestáns álláspont a tanítók lelkiismereti jogát és vallási érzületét szintén szentnek, sérthetetlennek tartja. Mi történik akkor, ha az egész tanítói vagy tanári testületben nincs egyetlen egy evangelikus vallású ember sem ? Szabad-e őt arra kényszeríteni, hogy ünnepét, a melyet áhítatos lélekkel várt, ünnepi hangulatát munkával zavarja? Azt hiszem, a protestáns ember a mások vallásszabadságát ép oly hévvel és erővel védi, mint a magáét, mert itt is áll a „ma nekem, holnap neked" elve. Ezt az előfordulható akadályt nézetem szerint könnyű elenyésztetni, ha az evang. hitoktatók az ilyen akaratlan szabad napot vallásórákra használják fel. Ezt semmi § címén megtámadni nem lehet. A vallásszabadság szent és sértetlen marad, az oktatás ügye nem szenved, mert az bizonyára nem volna célszerű, hogy hol egyik, hol másik felekezetű diákcsoport maradjon el az órákról s így az oktatás egysége merőben illusoriussá váljék. A vallási súrlódások kerülése is kívánatossá teszi az elintézésnek ezt a módját. Ajánlom indítványomat hitoktatótársaim jóindulatába. (Egy hitoktató.) Tanulmányút. A dunáninneni egyházkerületi leányiskola igazgatója, Brand Vilma kisasszony az egyházkerület elnökségének beleegyezésével és helyeslésével március havában Berlinben tartózkodott, hogy az ottani felsőbb leányiskolákat tanulmányozza. A két leghíresebb állami leányiskolát: az „Augustaschule"-t és „Elisabethschule "-t látogatta meg. Hogy meglátogathassa ezt a két iskolát, berlini követségünk útján a porosz kultuszminisztériumtól kellett engedelmet kérnie. Ezen iskolákat sok paedagogus keresi fel tanulmányozás céljából. Brand Vilmával egyszerre egy norvég tanítónő is hallgatta az előadásokat. Az „ Augustaschule" Wychgram igazgató vezetése alatt áll, ki a paedagogiai irodalom terén igen tevékeny; az „Elisabethschule" élén pedig dr. Hüttebräucker igazgató. A magyar vendég napról-napra reggeli 9 órától déli 1 óráig látogatta ezen iskolákat; mindent megfigyelt : a rendet, a tantárgyak beosztását, a berendezést, a módszert, sűrűn érintkezett igazgatókkal,