Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-04-14 / 16. szám
I év Budapest, 1905. április 14. 16. szám. EVAI&ELKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSÁDÁLMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Ősök mondásaiból, p. — Keresztyén testvériség. X Y. Z. — Szemle. — Tárca : A győri ág. hitv. evang. egyházközség üldözése Mária Terézia alatt. Dr. E. Nagy Olivér. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. A christian Science! — Egyházi élet. — Irodalom. Az ember a világegyetemben. Dr. E. Dennert-Godersberg. — Szerkesztői üzenetek. tt Ősök mondásaiból. (Comenins.) A kereszt. „. . . Az életnek legbiztosabb útja a kereszté. Azért járt ezen Krisztus, az élet fejedelme; erre hivott egyebeket is, ezen vezette azokat, a kiknek legigazibb javát akarta. Üdvözülésünk titka a kereszten ment végbe. Azon feszíttetett meg a régi ember, hogy éljen az új, az Isten szerint való ember. Azért megostorozza Isten, a kit szeret; megfeszítteti a Krisztussal, hogy feltámasztván a Krisztussal, a maga jobbjára helyezze a mennyekben. A keresztről, mint a hívők üdvösségére szolgáló isteni hatalomról való eme tan együgyűnek és botránkoztatónak látszik a testiségre nézve: ezért igen-igen szükséges a keresztyének szívébe bevésni, hogy belássák, miszerint csak úgy lehetnek Krisztus tanítványai, ha megtagadják magokat, ha Krisztus keresztjének hordozására adták vállaikat és készek egész életükben követni Istennek útait". („Didactica Magna".) —p. Keresztyén testvériség. „Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek". Mégis annyiszor vétünk a szeretet törvénye s így isteni Mesterünk ellen is. Válságos pillanatokban, a midőn érdek és hiúság diktál, semmi előttünk Krisztus neve, semmi szent végrendelete; a szeretet mintegy jobbágyává válik az elemi erővel kitört gyűlölködésnek. Hazai és egyházi közéletünk sivársága ennek az eredendő bűnnek szomorú hatása. A gyűlölet üszkét odavetjük a köztanácskozás asztalára, a hol nyugalomnak, véleménytiszteletnek, a közjó odaadó szeretetének volna csak helye. Csoda-e, ha a tanácskozás meddő? Csoda-e, ha jövendőnk vigasztalan és kopár ? Ez a jelenség azt mutatja, hogy az emberi gyarlóság, természetünk rosszasága félelmes egy erő és hatalom lehet. Az evangyéliom két évezredje már, hogy szakadatlanul ostromolja s szinte csak századonként tudja a gonosznak egy-egy gyökerét kiirtani belőlünk. A test és lélek tusakodásában e világ a test táborát erősíti; az a lélek, mely napról-napra nem iszik az evangyéliom éltető italából, elsenyved az egyenetlen harc alatt, küzdelme vergődés, a harc vége szomorú elbukás. Éppen ezért szükséges, hogy naponta eljárjunk az ige forrásához, meríteni kell belőle, Mária módjára leülni Krisztus lábaihoz, hallgatni tanítását. Szükséges, hogy az ő szavaival és példájával, örök igazságaival reggelenként fölfegyverkezzünk a gyűlölet bennünk leselkedő kísértete ellen. A Krisztus nevének zászlaja körül seregeit egyházakból szintén hibázik a testvéri indulat. Irigy, szeretetlen szemmel néznek egymásra. „Annak nevében", a ki csupa szeretet volt, a ki csak szeretetet hirdetett, a ki szeretetből meg is halt értünk. A róm. kath. és orthodox egyház türelmetlen szellemén nem csudálkozom. Ez egyházak, a mint Harnack találóan megjegyzi, csak külsőképen, csupán névleg keresztyén közösségek. A róm. kath. egyház a tridentinumban s utóbb a vaticanumban dogmarendszerét lényegében hatalmi indítékokból s mint jogrendet alkotta meg, a mely első sorban engedelmességet követel s csak másodsorban tudatos hitet. A hatalmi elv pedig kielégíthetetlen éhséggel les újabb martalékokra, jogokra és emberekre egyiránt. A hatalmi elv rabszolgákra vadászik s jaj azoknak, a kik hódító útjába állnak; eltiportatnak, börtön, máglya, vérpad a sorsuk, mint a lázadóknak. A hogy a történelem bizonyítja. Az orthodox egyház szintén inkább politikai, mint vallási elvet képvisel. Oroszországban a cári kényuralom szövetségese, támasza, tehát lelke, levegője sem lehet más, mint a róm. kath. egyházé. A hatalom emlőjét szívták, a hatalomnak pedig, mely az életösztön törvényénél fogva mindig gyarapodásra és új szolgák hódítására törekszik, természetes, hogy türelmetlen legyen. Eleteivöket tagadnák meg, ha mások lennének. Ez a szellem azonban, mint a sarmata síkságról elszabadult Dzsingiszkhán hordája, időnként betör azon egyházak területére is, a melyek a reformáció lelkétől lelkezett gyermekek s el-elgázolja a szeretet kizöldült gazdag vetését. Koronként a féltékenység (a hatalmi elv becsempészése) megbontja az egyetértést, elriasztja közülök a békét. Mintha Krisztus néha elszenderülne köztök, mint egykor a tanítványok hajójában a Genezáret